Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-25 / 44. szám

Kedd, Julius 25­meni, akkor többé nem kell tartanunk attól, hpgy államháztartásunk rosszabb helyzetbe kerül. A kormánynak meg vannak a határo­zott koncepciói arra is, hogy a gazdasági reorganizáció necsak a pénzügyi kormány­zat terén, hanem a céltudatos kereskedelmi és fölcimivelési politika alapján is érvénye­süljön. Az antant-hatalmaknak a középeuró­pai reparációs kérdésekben való huzavonája nem előnyös a magyar kormánynak arra a törekvésére, amely az ország gazdasági és pénzügyi konszolidációját szolgálja. Fontos és érdekes volt a miniszterelnök nyilatkozata, főleg az utódállamokkal való szerződések és gazdasági megállapodások ügyében. A génuai konferencia alatt történt magyar-román és magyar-cseh tárgyalások óta — mondotta Bethlen — ugyan konkrét lépés nem történt a génuai megállapodások kiépítése felé, bírjuk azonban az összes ille­tékes faktorok határozott Ígéretét arra vonat­kozóan, hogy Magyarországgal a gazdasági kapcsolatok megteremtésére a tárgyaláso­kat a közel jövőben megindítják. Nincs kizár­va az a lehetőség, hogy a tárgyalások egy­szerre többhelyt párhuzamosan fognak le­folyni s végül is olyan megállapodásokhoz vezetnek, amelyek kiemelik Magyarországot jelenlegi gazdasági elszigeteltségéből. Meg van egyébkén*: a kilátásunk arra, hogy a ju­goszláv álammal hasonló tárgyalások lesz­nek lefolytathatok. A beszélgetés során a nyugatmagyaror­szági események is szóba kerültek. A kor­mány — mondotta a miniszterelnök — nem­csak rosszalja, de súlyosan elitéli ezeket az eseményeket s velük szemben az államhata­lom egész erejével lépett fel s csirájában elfojtott minden kalandos vállalkozást. Ma­gyarországnak becsülettel be kell tartani a Velencében kötött egyezséget s a béke, a nyugalom és a megértésnek légkörét akarja az ország körül megteremteni. A külföld most látta a magyar kormány eltökélt szán­dékát s a miniszterelnök azt hiszi, hogy a nyügaímagyarországi incidens, amelynek jelentőségét egyébként is messze túlbecsül­ték, nem fogja visszavetni az országot arról az útról, amelyet a szomszédos államokkal való érintkezés terén eddig elért. Rakovszky belügyminiszter programbeszéde Nyíregyházán. Budapest, julius 24. (Saját tudósítónk táv­irata.) Rakovszky Iván belügyminiszter tegnap mondotta el programbeszédét Nyír­egyházán. Kemény szavakkal pálcát tört azok fölött, akik a felekezeti béke megbon- lásával igyekeznek a maguk részére poli­tikai előnyt szerezni. A kormány, mondotta azután, valódi jogrendet akar, melyet min­den rendelkezésre álló eszközzel megvaló­sít. A jogfolytonosságot a történelem folya­mán kifejlődött intézményekben látja, szá­molni kell azonban a pillanatnyi helyzettel és nem szabad kalandokba bocsátkozni, me­lyek az országot bajba sodorhatják. Úgy a jogrendnek, mint a jogfolytonosságnak kér­désében izgatás folyik, amellyel a közönsé­get félre akarják vezetni. Az izgatások éle a kormány ellen irányul, pedig ezzel az álla­mot támadják és az országnak ártanak. A kormány legközelebbi feladata az adóre­form megvalósítása, a drágaság leküzdése, a tisztviselői kérdés megoldása és a közigaz­gatási reform megvalósitása. Mindenkit figyel­meztet arra, hogy az izgatóktól ne engedje magát befolyásolni, hanem becsületes érzés­sel dolgozzék az ország boldogulásán. Eckhardí Tibort megválasztották Dorozsmán. Budapest, julius 24. (Saját tudósítónk táv­irata.) A dorozsmai kerületben megtartott időközi választáson Eckhardt Tibor mi­niszteri tanácsost, a miniszterelnökségi sajtó- osztály vezetőjét, 2103 szavazattal képvise­lővé választották. Ellenfele, Óhegyi Lajos 369 szavazatot kapott. M. raifiér. A budapesti vizsgálat. Budapest, julius 24. (Saját tudósítónk táv­irata.) Miskolczy Ágoston kir. ügyész szom­baton délután újból kihallgatta a pestvidéki fogházban letartóztatottakat. Vasárnapon tett jelentést Pol.ányi. főügyésznek, aki viszont az igazságügyminisztert tájékoztatja. Bécsi jelentés szerint az ottani lapok megelégedés­sel és meg iyugvással veszik tudomásul a magyar kormány eddig való intézkedéseit. Szombaton este Budapestre érkezett Szom­bathelyről a toborzottaknak az a transz­portja, amely a karácsfai incidensben részt- vett. A-kihallgatások után Lévay Ferenc dr. ügyvédet, Petrichevich-Horváth Béla báró volt főhadnagyot, Erős Géza főiskolai hallga­tót és Méreg László volt hadnagyot letartóz­tatták. Az Ébredők gyűlése. Héjjas Iván letartóztatásával kapcsolatban az Ébredő Magyarok Egyesületének szomba­ton este kerületközi gyűlése volt, amelyen Kőváry Lajos volt főhadnagy, Héjjas volt segédtisztje, éles hangon támadta a kor­mányt. Lendvai István határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben az egyesület bizto­sítja Héjjas Ivánt rajongó szeretetéről s arról, Jiogy büszke reá. Héjjast a magát keresz­ténynek nevező kormány bebörtönözte s ez arculcsapása — úgymond — az egész ke­resztény magyarságnak. Az egyesület fel­hívja a kormányt, hogy hatalmi erejével ne a keresztény magyarságot üldözze, hanem törje le a tűrhetetlen drágaságot, enyhítse a vérlázitó nyomort és lépjen fel végre a destrukció ellen. A felolvasott határozati ja­vaslatot a gyűlés egyhangúan elfogadta. A jelenvoltak ezután vállukra kapták Pró- nay Pált és úgy vitték a szónoki emelvényre. Prónay beszédében azt kérdezte, hogy a hangoztatott arculcsapás és megaláztatás kire nézve szégyen. Héjjas Ivánra-e, vagy a kormányra? Fogjunk össze valamennyien — mondotta — egyesítsük a keresztény erő­ket, mert a közel jövőben még szükség lesz reánk. Ha hivatásunkat most nem tudjuk teljesíteni, akkor ennek a nemzetnek nincs létjogosultsága. Prónay Pál után Ereky Károly szólalt a hallgatósághoz és mérsékletre intette őket, arra kérvén az egyesület tagjait, hogy vár­ják be a vezetőség határozatát. A gyűlést a Himnusszal végezték be. Szétszórt tüntetés. A nagygyűlés után néhány száz főnyi Éb­redő-csoport összeverődött a Váci-utcában ahol abcugolni kezdte a kormányt és élje­nezte Héjjas Ivánt. Nyomban ott termett a rendőrség, amely a tüntetőket egy-kettőre szétszórta. A tüntetőknek egy másik cso­portja a Kálvin-téren gyűlt össze, csakhamar közbelépett a rendőrség és a tüntetőknek néhány száz főre tehető csoportját rövidesen szétoszlatta. Úgyszintén a Sándor-utcában és az Eszterházy-utCában is. A rendőrség a tüntetések szétoszlatása alkalmával többeket előállított a főkapitányságra. Ugyancsak az esti órákban a térparancsnokság intézkedé­sére katonai erösitést küldtek teherautomo- bilokon a pestvidéki ügyészségnek a Fő­utcában levő épületéhez, amelyben Héjjas Ivánt jelenleg fogvatartják, hogy az épületet minden esetleges támadástól megvédelmez­zék. Újabb rendőri beavatkozásra már sehol nem volt szükség, mert tizenegy órakor a város már teljesen csöndes volt. A fölkelés szervezői. Budapest, julius 24. (Saját tudósítónk táv­irata.) Hivatalos helyről kapott felvilágosí­tások szerint a fölkelő csapatok Héjjas Iván tudta nélkül érintkezésbe léptek osz­trák nacionalista körökkel. Későbbi részlet- kérdések miatt ezek a tárgyalások abbama­radtak. így történhetett, hogy Ausztriában előbb tudtak a készülő fölkelésről, mint a mozgalom vezérei Budapesten. A fölkelök ügyében Miskolczy Ágost királyi ügyész ujra több kihallgatást vég­zett és ezek eredményeképpen Mészáros Gyula tanárt szabadon bocsátotta. Az ügyészség az előzetes letartóztatást fenn­tartja Héjjas Iván, Juhász Lajos, Bónis páter, Osvát Zoltán, Balló Ferenc és Fodor Lajos gyanúsítottakkal szemben. Ezek el­len az eljárás statáriális alapon folyik. $A rendőrség utólag előzetes letartózta­tásba helyezte B r a n d t István részvény­társasági igazgatót és tőzsdeügynököt is, aki Hir György nemzetgyűlési képviselő la­kásán lakik és a fölkelés pénzügyi részét intézte. A pénz úgy szerezték meg, hogy Hir György birtokának gabonatermésére egy fővárosi banknál előleget vett fel. Az üzletet Brandt István közvetítette. Eddigi adatok szerint Hir Ggörgy a mostani fölke­lés ügyét Héjjaséktól teljesen függetlenül irányította és pénzelte. A burgenlandiak is biztatták a fölkelőket. Budapest, julius 24. (Saját tudósítónk tele­fonjelentése.) A redörségnek sikerült kinyo­mozni a nyugatmagyarországi fölkelés ösz­szes szálait. A szabadcsapatoknak Burgen- landba való behatalosáról igen érdekes val­lomások birtokába jutott a rendőrség. A le­tartóztatottak egy része azt vallotta, hogy amikor a burgenlandi magyar lakosság tu­domást szerzett arról, hogy ismét különít­mények akarják megszállni a területet, nap­nap mellett mind többen és többen mentek át a sölkelőkhöz és rábeszélték őket, hogy minél hamarább jöjjenek, mert még az osz­trák csendörség sem fog ellenállást tanúsí­tnak Ezeknek az unszolására határozta el magát 34 fölkelő arra, hogy megkezdi az ak­ciói. Az osztrák csendőrség a vallomások szerint valóban nem fejtett ki ellenállást s csak mikor tovább hatoltak, találták magukat szemben több ezer főből álló osztrák vadász­csapattal, amellyel megkezdték a harcot. A rendőrség megálapitotta, hogy Brandt István kezdésére készítették az első betö­rés alkalmával az úgynevezett nyugatma­gyarországi betörés bélyegeit s hogy Brandt most hasonló tervvel foglalkozott abban a hiszemben, hogy eme bélyegek bevételeiből fedezni lehet majd a fölkelés költségeit. Szlovák párhuzamos osztályok Magyarországon. Budapesti tudósitónk beszámol a magyar vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak arról az elhatározásáról, hogy a békésgyu­lai gimnáziumban szlovák párhuzamos osz­tályokat létesítenek. A magyar kormány­nak ez a mindenképpen csak helyeselhető szándéka annak a bizonysága, hogy a ma­gyar állam kevésszámú szlovák lakossá­gának kulturális fejlődését a legteljesebb méltányosság elvei szerint igyekszik biz­tosítani. A cseh-szlovák külügyi propa­ganda a szlovenszkói és ruszinszkói ma­gyar nemzeti kisebbségekkel szemben w- nusitott békeszerzödésellenes magatartását eddig mindig azzal az ürüggyel igyekezet; megokolni, hogy a magyar állam igazság­talanul bánik az ö területén lakó szlovák kisebbséggel. A magyar kormány legújabb elhatározása a legjobb cáfolata a cseh szlovák propaganda eéízatos állításainak Úgy hisszük, hogy most a cseh-szlovák kormányon volna a sor, hogy hasonló elő­zékenységet tanúsítson a milliós magyar- i ság iskolaügyi követeléseivel szemben. Deregsiási a cseh-szlovák uralom alatt. Beregszász, julius Beregszász kedves magyar városkában az em­berekben a fényesen sikerült zászlóavató ünnep fe­lejthetetlen emléket hagyott. A sok tarka epizód mellett egy nagy politikai jelentőségű esemény is történt: a ruszin nép kiküldötteinek hitvallása, hogy ők a magyar testvérekkel tovább is békes­ségben .akarnak élni, annak az autonómiának ke­retein belül, melyet a békeszerződés nekik: biz­tosított. A lezajlott ünnepség rendezősége még nem fe­jezte be munkáját. Most folyik a különböző be­vételek összegezése s a kiadások megállapítása. Annyi már most bizonyos, hogy igen tekintélyes összeg marad a párt pénztárában kulturális cél­jainak szolgálatára. A város külseje az elhanyagoltság képét mu­tatja. Most, hogy az ünnepi disz lekerült a házak­ról, látni, hogy különösen a városi épületekre már nagyon ráférne egy kis tatarozás, az utcákra több tisztaság, a városon átvonuló patakra a víz­rendészeti szabályok alkalmazása. A polgárok szégyellik ezt az állapotot, de azzal mentegetőz­nek, hogy a város pénzügye kátyúba került, ré­mes deficittel küzdenek és minden auspicium arra mutat, hogy a csőd elkerülhetetlen, ha idejében nem találnak módot az összeomlás megakadályo­zására. Lássuk most, hogy mik okozták a jómódú vá­rosnak tönkrejutását és mik lehetnének megmen­tésének eszközei? Az 1060-as évek körül keletkezett Beregszász 1870-ben lett rendezett tanácsú város. Tekinté­lyes vagyona van. A Kossuth-teret (Piac-tér) kö­rülvevő épületnégyszögből három oldal a városé. A régi kétemeletes törvényszéki épület és a mel­lette levő Oroszlán-vendéglő az utóbbi években nagj'on megrongálódtak. Ez épületek bolthelyi­ségeinek és lakásainak bérjövedelme tekintélyes összeget jelent. A polgármesteri hivatal, a pénz­ügyigazgatóság szintén városi épületekben van. Földbirtoka 400 magyar hold szántóból és mint­egy 1200 hold erdőből, valamint 20 hold szőlőből áll. Ezeknek jövedelme, valamint a magyar ál­lam által annak idején adott'államsegélyből, kö­vezetvámból, a fogyasztási adó bérbevételéből, 60 százalékos pótadóval minden kiadását fedezte és emellett kulturális célokra is sokat áldozott. A város különösen utolsó polgármestere idejében nagy fejlődésnek indult, de azért pótadója 1920-ig — húsz év folyamán — nem emelkedett. Ekkor megszűnt a város önkormányzata. A képviselő- testület és a polgármester helyébe a várossal szemben felelőtlen hatalmú s csak fölfelé felelős kormánybiztos került. Azóta nincs szerv, mely a város vagyonának kezelését a város érdekeinek szempontjából ellenőrizhesse. Vybora nincs. Először a helybeli görög-katolikus lelkészt ne­vezték ki kormánybiztossá, ennek halála után egy miniszteri tisztviselőt küldtek Prágából, akit rövid idő múlva a jelenlegi kormánybiztos, egy­úttal rendőrfőkapitány váltott föl. Jóindulatú, elő­zékeny modorú ember: azt sem hallottuk, hogy a magyarságot üldözné, de tisztán államhivatal­nok, akiben meg van az igyekezet a város zilált háztartásában valami rendet teremteni, de azt, hogy a város jogos érdekei megvédéséért a kor­mánnyal is szembe szálljon, kivánni sem lehet tőle. A pótadó a legutolsó három évben 240 száza­lékra szökött föl. A mezőőri költségvetés száza­léka pláne az adóalap után több, mint 1000 szá­zalék. Hogy a 240 százalékos pótadó hová fog emelkedni, ha majd a budapesti pénzintézetek a város kétmillió koronás tartozását az 1919 óta nem fizetett törlesztési részletekkel és kamatok­kal együtt követelik, azt kiszámítani most nem is lehet. Éhei: járul, hogy 1919 óta állami adó­kivetés nem történt. Milliós vagyonok keletkez­tek és szűntek meg azóta, melyek községi pót­adóval — adóalap hiányában — megadóztatva nem voltak. Vettesse ki az állam visszamenőleg az állami adókat, közölje az adó összegét — a pótadó ki- veíhetése céljából — a várossal; adja meg a vá­rosnak szintén visszamenőleg azt az évi 600.000 korona államsegélyt, mit a város a magyar ál­lamtól élvezett. Adja vissza az elvett s most az állampénztárba befolyó kövezetvámszedési jöve­delmet, kárpótolja az elvett fogyasztási adóbér­letek utáni jövedelméért: akkor a város ismét visszalép abba a fejlődési folyamatba, mely ez­előtt nyolc évvel megszakadt. Kiheveri a kom- mün és a román megszállás alatt szenvedett ká­rokat s rövid idő alatt egy minden téren rohamo­san fejlődő város képet fogja mutatni. Persze a kormány jelenlegi várospolitikájának súlyát Beregszász erősen és szomorúan érzi. A magyar rezsim idejében Beregszász egy nagy magyar vidék kulturális, gazdasági és ke­reskedelmi gócpontja volt. Törvényhatósági székhely, Bereg-, Ugocsa- és Ung vármegyékre hatáskörrel biró törvényszék, Bereg- és Ugocsa- vármegyékre kiterjedő hatáskörű pénzügyigazga­tóság székhelye. Most itt zsupánság nincs. Beregszász a munká­csi zsupánsághoz tartozik. Törvényszékéhez még a csonka Beregvármegye községei sem mind tar-, tozn.ak. A törvényszék szétszóratott Ungvárrá és Husztra, pényiigyigazgatóságának egy része Mun­kácsra. Sőt arról is szó van, hogy törvényszékét egészen elviszik. Miért mind e nagy változás? A magyar Beregszászt tönkre akarják tenni. Ha most már a rendezett tanácsú városoknak nagy­községekké való degradálása Ruszinszkóban is bekövetkezik, könnyű megrajzolni Beregszász jövő sorsát. Társadalmi életről beszélni sem lehet. A müveit lakosság számottevő részét alkotó magyar tiszt­viselőket, néhány kivételével, állásaikból csúfo­san elkergették. A helyükbe jött újak kerülik az érintkezést az őslakossággal. A hivatalnoksereg és a lakosság egymást meg nem értik. Hiszen a cseh és szlovák tisztviselők és alkalmazottak hoz­zátartozóikkal, valamint egynéhány újabban le­telepedett cseh és szlovák üzletemberen kívül (a ruszinok mind beszélnek magyarul is) a többi la­kosság ma sem tud másként beszélni, mint ma­gyarul. A független magyar urak megtartották egymás között a baráti érintkezést, össze is jön­nek elég gyakran s találkoznak a kies szőlőhegye­ken is. De a szőlősgazdák is érzik az idők mos- tohaságát. Elvesztettek boruk piacát, tavalyi ter­mésük nagyrészén nem tudtak túladni, az idén pedig a szőlömivelés olyan költséges, hogy nagy gonddal tudják csak a szükséges forgótőkét elő­teremteni. A cseh tisztviselőknek nincs okuk panaszra. Ál­talában jól, egyike-másika tudásán és haszna- vehetőségén jóval felül is meg van fizetve. .Ma­gyar tisztviselők alig vannak. A kevés átvett ál­lami tisztviselő nagyrésze még nincs véglegesitvc s ki van téve annak, hogy minden nap elbocsát­hatják, vagy áthelyezhetik. Magyar tisztviselő tulajdonképpen csak a vá­rosnál van. De ezeknek a sorsa is fölötte szó­rnom. Illetményeik felét sem érik el az ugyanazon rangosztályu állami tisztviselőkének. Két ta­nácsnoki állás és több számtiszti és kezelői állás betöltetlen. A főjegyző több, mint egy év óta föl van függesztve és fegyelmi eljárás alatt áll, bár a bűnügyek, melyek miatt fölfüggesztették, rég be vannak szüntetve. A tisztviselői állások nagyrésze ideiglenes alkal­mazottakkal van betöltve, a többiek, 1—2 ki­vételével, sem megválasztva, sem kinevezve nin­csenek s ki vannak téve a legbizonytalanabb jö­vőnek. A népszámlálás cseh mintára történt itt is. A görög katolikusok ruszinoknak, a római katoliku­sok nagyrésze szlováknak, a zsidó vallásu zsidó nemzetiségűnek van föltüntetve. A város 1919-ig szinmagyar lakossága ilyenformán az 1920-iki népszámlálásnál leolvadt 66 százalékra.

Next

/
Thumbnails
Contents