Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-25 / 44. szám

Kedd, julius 25.

&

„A mAsodlk his-anfanr

ÍCITC.

Czernin volt közös külügyminiszter magyar- olasz-osztrák szövetkezést javasol.

Budapest, julius 24.

(Saját tudósitónktól.) A Pesti Napló bécsi munkatársa előtt C z e r n i n volt közös külügyminiszter nyilatkozott külpolitikai álláspontjáról. Kifejtette, hogy ma egy állam politikájának nem lehet a semlegesség a vezérelve. Ausztria és Magyarország ma nem maradhat semleges s ezért egy hatalmi csoporthoz kell csatlakoztok és pedig oly csoporthoz, mely végsőképpen keresztülvihetné a teljesíthetetlen békeszerződés módosítását. Arra a kérdésre, melyik legyen az a hatalmi csoport, Czernin igy válaszolt:

— Kétségtelen, hogy a franciákkal, akik mereven ragaszkodnak a békeszerződésekhez, vagy pedig a kis-aniant tagjaival nem csinálhatunk közös politikát. Angliához nem csatlakozhatunk, mert nem ajánlhatunk fel neki semmit, ami ebben a pillanatban érdekelné. Az első teendő az, hogy Ausztria és Magyarország között kell valamilyen kapcsolatot létesíteni, de ez csak politikai lehet. A harmadik hatalom, mely ezután számba jön, Olaszország lehetne, amelynek Közép-Európában és talán tovább Kelet felé is ugyanolyan érdekei vannak, mint Magyarországnak és Ausztriának.

— Az uj szövetség tehát Magyarország, Ausztria és Olaszország között jöhetne létre és oly szövetség volna, amely elsősorban politikai, utóbb pedig gazdasági terűiéire terjedne ki. Ez a szövetség azonban szigorúan megóvná a benne foglalt államok teljes önállóságát. Olyan szervezetre gondolok, amelynek ezt a nevet szeretném adni: „A második kisantant“. Ennek a szervezetnek azután meg volna az a nagy lehetősége, hogy könnyebben közeledhetnék valamely hatalmasabb államhoz. Nyíltan megmondom, hogy ezen a hatalmas államon Angliát értem, amely érdeklődnék oly államcsoport iránt, amelyben a kis és megcsonkított államok is helyet foglalnának, de amely később az európai politika nem jelentékeny tényezőjévé válhatna.

Hangoztatja Czernin. hogy e terv keresztülvitele esetén is meg kell tartania úgy Ausztriának, mint Magyarországnak teljes állami önállóságát. ?• pi itf- v — ■ -V*'

Ausztria Olaszországhoz akar csatlakozni (?)

Berlin, július 24. A Deutsche Tageszeitung Bécsböl a következő hirt közli: Az osztrák mértékadó körök legújabban az Olaszországhoz való gazdasági csatlakozás tervével foglalkoznak. Ezt a tervet ultima rációnak tekintik azon esetre, ha a pénzügyi orvoslás nem vihető keresztül s ha a külpolitikai helyzet nem engedi meg Ausztriának Németországhoz való csatlakozását. Az osztrák politikai körök elkedvetlenedve látják, hogy az antant teljesen megfeledkezik Ausztriáról és nem segit kétségbeesett helyzetén. Az Olaszországgal való gazdasági egység megteremtésében Ausztria állami életének megmentését látják. A két állam között oly gazdasági egységet terveznek, amely szerint Ausztria és Olaszország közös vámeterületet alkotna, s a pénzügyek is közösek lennének. A terv keresztülvitele — a hir szerint — ősszel követ- kezhetik el. Itt említjük meg, hogy Olaszország és Auszria között két hét óta Rómában tárgyalások folynak kereskedelmi szerződés megkötése érdekében.

& cseh safiólroda

tenieicröiiis hirszoigáMa.

A Prager Presse, nyilván sugalmazásra, írja: „A Prágai Magyar Hírlap a cseh-szlovák sajtóirodának a szemére veti, hogy a népszövetségi tanács üléseiről jelentést hoz ugyan, azonban a kisebbségi kérdésről, amelyről Londonban Magyarország kezdeményezésére. tárgyalnak, semmit sem jelent. A budapesti Pesti'Napló Florescu romániai miniszterrel folytatott beszélgetés alapján is azt jelenti ki. hogy a kis-antantnak kellemetlen, ha a magyar kormány a kisebbségi kérdést a nemzetközi fórum elé viszi. A valóságban a dolog igy áll: A magyar delegáció a génuai

konferencián azon fáradozott, hogy vitát provokáljon az egyes kormányoknak a nemzeti kisebbségekkel szemben fönnálló viszonyáról. Az öt meghivó hatalom azonban Benes dr. miniszterelnök előterjesztésére úgy döntött, hogy ezek a kérdések nem tartoznak a génuai konferencia fóruma elé, úgy hogy a tárgyalásukra nem is került rá a sor. A kérdést ehelyett a nép- szövetséghez tették át. Ámde a népszövetségi tanács mostani tanácskozása alkalmával sem volt és nem is lesz érdemleges tárgyalás a kisebbségi kérdésről. A génuai konferencia által a népszövetséghez áttett kérdésekben az ülésen csak azt jelentették ki, hogy a népszövetség a kisebbségek kérdésben fonna szerint fog eljárni. Tehát szó sem lehet arról, hogy a cseh-szlová- kiai közönséget szándékosan nem informálták arról a tárgyalásról, amely a népszövetségi tanács ülésén folyt le a kisebbségi kérdésről.“ így szól a Prager Presse nekünk szóló megjegyzése. Mivel azonban a kormány németnyelvű lapja is elismeri azt, hogy a kisebbségi kérdés, ha formális tekintetben is, de szóba keA német moratórium és jóvátétel ügyében mai vezeíőcikkünkben közölt összefoglaló helyzetképet következő s a cikk megírása után érkezett jelentéseink egészítik ki: •

Páris, julius 24. (Havas.) Poincaré és Lloyd George kétségtelenül találkozni fognak augusztus 1-én- Poincaré miniszterelnököt de L.asteyrie, Perretti de la Rocca, a külügyminisztérium igazgatója, valamint különböző szakértők fogják kisérni. Lloyd George mellett Balfour és Róbert Horné kancellár fognak működni. Azt hiszik, hogy a tárgyalás legfeljebb 10 napig fog tartani. A tárgyalás fötémája természetesen a jóvátételi kérdés s a Németország által kért moratórium lesz- A két miniszterelnök ezenkívül bizonyos függő kérdéseket is meg fog vitatni, igy az osztrák helyzetet s a török és görög kormányok által javasolt eljárás módozatait s a keleti kérdést. A Tanger-kérdésben a két miniszterelnök között egyelőre csupán véleménycsere lesz, minthogy valószínű, hogy a számos teknikai szempontot magábafoglaló problémát francia, angol és spanyol szakértőt bizottság fogja alapos vizsgálat tárgyává tenni.

Páris, julius 24. (Havas.) Poincaré londoni utazására vonatkozólag a Temps a következőket írja * Most, hogy Poincaré Londonban való utazását végleg elhatározta, engedtessék meg nekünk, hogy nyíltan megmondjuk, mit várunk a jóvátételekkel foglalkozó tárgyalástól- Minthogy azt kívánjuk, hogy kézzelfogható eredményeket érjünk el, hogy tehát megkapjuk azokat az összegeket, amelyekre területeink ujrafelépitésére szükségünk van, elengedhetetlen tartjuk a német birodalom pénzügyeinek rendbehozatalát s Európa tartós békéjének megalapozását. De éppen ezért szükséges, hogy a jóvátételi bizottság, mielőtt megadná Németországnak a

Jorga a kisebbségekről és a magyarokról.

Jorga Miklós dr., az ismert román történettudós, a bukaresti egyetem tanára és a román nemzetgyűlés tagja a minap érkezett vissza Parisból, ahol hosszabb időt töltött. Bukarest felé való útjában tegnapelőtt Nagyváradon járt és „A társadalom és állam Romániában44 címen általános feltűnést keltő előadást tartott. Előadásának részletei nincsenek előttünk, de a ma érkezett ngyváradi tudósítás szerint alapgondolata benne van abban, amiről az előadás után a nagyváradi újságírók előtt nyilatkozott.

— A jelenlegi alkotmányozó gyűlés munkája — mondotta a többi között Jorga dr. — egyáltalában nem érdekel, mert nem a román nép bizalmából ült össze. Éppen ezért az uj alkotmány tervezetével és munkálatával nem volna szabad foglalkoznia. Ez okból az uj alkotmány tárgyalásában részt nem veszek. Különben a jelenlegi politikai helyzetet még nem volt alkalmam megismerni, a vezető politikusokkal még nem tárgyaltam, mert a napokban érkeztem haza Párisból, ahol a Sorbonneon történeti előadásokat tartottam. Az én politikám a népem politikája, amely a teljes konszolidáció politikájával azonos.

— Minden, az állam keretében élő nemzetiségnek jogában áll saját nyelvű iskolát fentartani. Minthogy minden polgár a közterhekhez hozzájárulni köteles, az állam ezzel szemben a kisebbségi iskolák íentartá- sát állami segítséggel köteles biztosítani. E tekintetben a magyar kisebbségi iskolák sem lehelnek kivételek.

— A román és a magyar közeledés sikere a két nép kölcsönös jóindulatától függ. Ami népünket illeti, minden hajlandósága meg van erre nézve. A sovinizmus a jó viszony megteremtésének legnagyobb ellensége. Ott, ahol sovinizmus sovinizmussal áll szemben, köny- nyen feltámadhat a bolsevizmus. A józan belátás politikájának terére kell lépni mindrült Londonban, nincs okunk arra, hogy múltkori szemrehányó sorainkból egy szót is visszavonjunk. A cseh-szlovákiai nemzeti kisebbségeknek joguk van ahhoz, hogy a kisebbségi kérdés minden mozzanatáról, legyen az bár még oly parányi is, részletes információkat kapjanak. Hiszen a nemzeti kisebbségek ügye az ő ügyük. Ami pedig a Prager Presse megjegyzésének érdemi részét illeti, ki kell jelentenünk, hogy a kormánylap adós marad a válasszal arra a kérdésre, hogy a kis-antantnka miért kellemetlen a kisebbségi kérdés nemzetközi megvitatása.

kért moratóriumot, tökéletes reformokat és biztosítékokat követeljen. E reformokat és biztosítékokat záros határidőn belül kell elfogadni, illetőleg megadni s ez idő alatt Németország egy vagy két havi fizetési részletét elengedhetnők. A reformok és biztosítékok eredményeképpen külföldi kölcsönt várjunk- A kölcsön, amely jelentős összeggel járulna hozzá az elpusztított területek újjáépítéséhez, lehetővé tenné, hogy Németország készpénzfizetéseire hosszabb moratóriumot kapjon.

Francia bírálat PoincaréróL

Victor B a s c h tanár, aki a közelmúltban az emberi jogok francia ligáját képviselte Berlinben, az Ere Nouvelleben nyilatkozik útjáról. Véleménye szerint Németországgal szemben kétfajta politikát lehet folytatni. Az egyik politikai módszer szigorúan ragaszkodik a versaillesi békeszerződéshez, Németországot Jugoszláviával, Cseh-Szlovákiával és Romániával akarja bekeríteni s igy előbb- utóbb az orosz tanácsköztársaság katjaiba kergeti. A másik módszer, — amelyet fájdalom, nem alkalmaznak — bízik a német demokrácia jóindulatában s a népszövetség helyes kiépítésével igyekszik a nemzetek kibékülését megteremteni. Basch professzor meg van győződve arról, hogy Poincaré 1914-ben nem akarta a háborút s hogy ma sem akarja. Politikája azonban Európára és Franciaországra súlyos veszedelemmel járhat s Németországgal szemben igazságtalan. Ezzel csupán a nagynémeteket és az imperializmust erősiti. Nem foghat tollat, nem szólalhat föl anélkül, hogy Németország ellen ne a gyűlölet szavait használja. Az alapjában megrendüt Európa szilárdságát ily módon nem lehet helyreállítani.

két népnek, akkor feltámad a román—magyar barátság.

— Figyelemmel kisérem minden nemzet, igy a magyar nemzet kulturális törekvéséit és fejlődését. Párisból hazatérve, meglátogattam a nemzetközi Népkiálliíást Velencében. — őszinte örömmel tapasztaltam, hogy a magyar népirás európai elismerésnek örvend és nagy fejlődést mutat a holland, belga, sőt a francia dekadenciával szemben

Arad, julius 22. (Saját tudósítónk jelentése.) Jorga Miklós dr. Nagyváradról Aradra jött és ott is előadást tartott. Szokatlanul nagy közönség előtt kifejtette, hogy nem szabad válaszfalakat vonni a Pegát (a régi királyság) és Erdély közé. Nem lehet azt mondani, hogy eddig a határvonalig becsületes emberek laknak és a határvonalon túl gazemberek. Ö csak egy szempontból bírálja meg az embereket: a becsület és a kultúra szempontjából. A helyzet önmagától adódik és ez a kgteljesebb egyesülés. Azt a tanácsot adja, hogy a nemzetiségeket ne csak, hogy megtűrjék, hanem egyenesen támogassák a kul- turtörekvéseikben. Jelenleg a nemzeti érzések korszakát éljük és ez ellen a szükségszerű fejlődés ellen mitsem lehet tenni.

Ne törekedjünk a romanizálásra, mert úgyis csak a nemzetiségek salakját és a leggyengébbeket sikerül meghódítani.

És az igy nyert anyag annyira gyenge lesz, hogy az első megpróbáltatásnál széthull. Ne a nemzetiségek megbontására törekedjünk, hanem minden igyekezetünkkl tápláljuk a kultúrájúkat, mert a kultúra közös vagyon. Ahogy végignézte az erdélyi kultúrintézményeket, igy például az aradi kultúrpalotát is, bizonyos rezignációval állapította meg, hogy csak éppen a színek kerültek le az épületekről, de belül ugyanaz maradt minden.

Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot.

Peiacart angnsztas dscjíit utazik

Londonba.

Korona és dollár.

Merényi Gyula drámája/

*) Pallas, Kassa, 1922. (A Kassai Nemzeti Színház mutatta be április 19-én.)

„A pénz lerontja az értéket. A pénz elfedi a valóságot A pénz a legnyomorultabb csalás az összes hazugságok között.11 (G. Kaiser.)

A költő, aki a „Rosa mystica“ mély titokzatos illatát kereste — nem találta meg a vágyott békét. Zarándokúira indult és hivő bukdácsolásában elért a „Halál alléjáéhoz. Óh, jó volna lerogyni, megpihenni, imádkozni... De a hihetetlenül keserű és nevető embersorsok kihúzzák a fekete nyugalom fasorából és a szomorú poéta odaállt a nagy országúira, a por közepébe, vacogó, marakodó emberek közé: gyilkos éjszakák mámorába, rohanó napok hazugságába. A költő keze végre kinyúlt a toll után és leírta a durva prózai címet: „Korona és d o 1 Iá r“. Az

ember kinyúlt az álarc után: — egy lenditö, undorodó, markoló, magyarázó gesztus — és egy pillanatra előttünk fekszik a vigyorgó maskara: a pénz! És alatta az életre csókolandó tetszhalott: az igazság arca — az ember.

Balsac reális életmotivuma: a pénz — átplántálva az irodalomba: „comédie huniamé" Az utolsó hajtást, a végerdeményt érdmes megszagolhatni: G. Kaiser darabjában a

,;Koralle“-ban. Az apa és a fiú, a materiális és ideális világnézet két-generációs küzdelme jelöli az idő törvényét, az uj ember vad utópiáját: a kiélezett útmutatást a szociális szeretet felé — a lemondásra és uj életre kész akaratot, amit a milliárdos fia testesít meg, amikor mindent otthagyva, elmegy ha- jófütőnek, csak — embernek.

A dráma, melynek központjábaan az ember áll, — aktivitásra beállított művészet. A mai élet forgatagából feltörő mai dráma sűrített élete a megmentett eredőnek: az embernek. Ezzel az örök etikai föltétellel a színpad nem lehet többé komédiás bódé, de megtérésre, cselekvésre, fájó látásra és nehéz szabadulásra hívogató szószék. Csak az költő, aki a lélekinség üzembehelyeztt törtető ritmusával szembe tudja helyezni egyedül — magát, az emberiségnek ajándékozni a megtalált lé- lekritmust, minden értékelésnek alapföltételét: a keresett, kutatott ecce homot.

Merényi Gyula drámája az embert keresi, a véres, pusztitó idők forgatagában eltűnt embert és a mindig uj.^a thaga‘erejéből mindig újjászülető Örök földi vándort ádja nekünk. Ezzel eljutottunk a darab értékelésének első és döntő eredeményéhez.

A felületes szemlélő, akit a játék izgalma érdekel, egy — aktualitásba kapcsolódó társadalmi drámát lát. Tehát: Hoock amerikai milliárdos szemet vet Reizmann valutasiber gyönyörű feleségére: Elzára. Pénzzel mindent el lehet érni, gondolja. Tönkreteszt Réizmannt, miután ez magyar koronában spekulál — tönkreteszi a magyar pénzt, megállítja egy ország szivlüktetését. De mikor már az hiszi, hogy az asszony az övé: — szembetalálja magát a senkivel: Loránd dal, a festőművésszel, aki szereti az asszonyt. Es midőn Hoock a pénz mindent elsöprő fölényével tönkre akarja tenni a festőt: a szeretőt, a művészt, az embert, ez lelke parancsoló gesztusát követve, leüti a halhatatlanság és mindenhatóság pózát bitorló hazugságot: a pénz megtestesítőjét. A véres éj izgalmában tapad először egymásra vad, menekülő mohósággal a két szerelmes szája. A mindent feledtető nász után eljön a reggel. Egy menekülés kínálkozik: Laci. a szobapincér (háborúban lecsúszott ur) titokban szerelmes Elzába és magára veszi a bűnt: csakhogy az asszony boldogan éljen szerelmével. De Loránd ezt nem fogadja el: vállalja tettét. Elza nem talál más megoldást: a halálba fut.

Merényi nem a hálás téma kedvéért irta ezt a darabot. Merényi költő, aki belső szükségből ir. Egyike azoknak, akik abba a sokatmondó kategóriába sorolhatók, melynek neve: háborús magyar fiatalság. Tagja annak a szerencsétlen generációnak, mely tönkrenyuzott árvaságában felismerte erejét: magányosságát, magárautaltságát, kötelességét az emberi közösséggel szemben. És amikor a véres évek emlékével teleitatott iró beszéde formájául a dráma aktivitását választja: nem maradhat meg rezignálva és sírva a líránál, nem lehet egyszerű epikai krónikás, hanem az emberek, az idő, a sors egymásbaütközéséből a régi világ romjain egy uj életre biztató etoszát kell fölépítenie.

így lesz Loránd ennek az etikai tartalom- nek hordozója, nem deklamáló szavaló hőse, nem üres aktivista manifesztumok kópiája, hanem cselekvő, magára ismert embere. Az uj élet hőse, aki a mindent tönkrehazudó matériával szembehelyezi saját magát. Egy