Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-23 / 43. szám
A sajtószabadság Cseh-Szlovákiában. Prága, julius 22* (FI.) A félhivatalos Ceskoslovenská Re- publikában Straka Antal egy kimutatást közölt a cseh-szlovákiai magyar sajtó helyzetéről- Az általa közölt statisztikai adatok — kevés kivételről nem szólva — megbízhatók, úgy hogy közelfekvő az a föltevés, hogy valamely hivatalos szervből, alkalmasint a miniszterelnökség sajtóirodájából rneritette adatait* A kimutatás szerint jelenleg 67 magyarnyelvű folyóirat van Cseh-Szlovákiában- A forradalom óta 59 magyarnyelvű folyóiratot indítottak, de ezeknek egy része azóta megszűnt. Az uj államalakulás óta több mint 30 lap szűnt meg, a cseh-szlovák kormány pedig 7 (helyesen valamivel több) lapot szüntetett meg, állítólag államellenes maguktar- tása miatt. Magyarnyelvű napilap van 12. A magyarnyelvű folyóiratok között 38 politikai lap, ezekből 3 áll bevallottan egy párt szolgálatában. A köztársaságban azonkívül 10 német lap is van (közöttük 5 napilap) és igy a magyar- és németnyelvű folyóiratok száma összesen 77. Ebből a számból a cikkíró azt a következtetést vonja le, hogy a magyar sajtónak gyöngyélete van itt Cseh-Szlovákiában, amit szerinte a legjobban bizonyít az, hogy a szlovák napilapok száma mindössze ; 5, mig a ruszinoknak egyetlen egy napilapjuk van* A cikk írója azonban kénytelen bevallani, hogy a magyarság intenzivebben támogatja a sajtót, mint a szlovákok* Straka Antal megjegyzései azt a látszatot akarják kelteni a felületes olvasóban, főként azonban az idegenben, hogy a cseh-szlovák köztársaságban a legteljesebb sajtószabadság uralkodik. Ezt a látszatot azonban az első pillantásra eloszlatja maga a cikkíró, amidőn beismeri, hogy a cseh-szlovák kormány 7 magyar lapot beszüntetett. (Minthogy Straka több beszüntetett lapról, igy például a Rozsnyói Híradóról, a Szepesi Értesítőről stb- megfeledkezett, ez az adat hibás-) Az olyan állam, ahol ily sok lapot elnémítottak, aligha lehet a sajtószabadság hazája- Ha ennek ellensúlyozására hivatalos helyeken arra hivatkoznak, hogy a betiltás a lap államellenes iránya miatt történt, ezzel szemben szükségesnek látszik tetemrehivni a beszüntetett kassai Esti Újságot. Ezt a bátorhangu magyar lapot azzal a megokolással szüntették be, hogy a velencei konferencia idején nem az osztrákok mellett foglalt állást, hanem a magyaroknak kedvező hangon merészelt Írni- Ez, nemde, hallatlan vakmerőség vöt? De mit szóljunk ahhoz a hivatalos megoko- láshoz, hogy ha egy lap Cseh-Szlovákiában Ausztria ellen ir, az ellensége a cseh-szlovák köztársaságnak és ezért megszüntetendő? Ez valahogyan egészen furcsa logika, mert hiszen akkor a Národni Listyt, a Venkovot, a Ceské Slovot és a többi cseh lapot már legalább betvenhéíszer be kellett volna szüntetni. De ne beszéljünk a logikáról, hanem állapítsuk meg röviden azt, hogy az Esti Újság nem is irt és nem is Írhatott a jelzett időben az osztrák köztársaság ellen, mert a velencei konferencia idejében egy sztrájk miatt a lap meg sem jelent. Mit szól Straka Antal ur ehhez? Ez egy kirívó példája a Pozsonyban uralkodó rendszer kinövéseinek, amely minden erőszakos intézkedésében az államellenes- ségre hivatkozik, de beigazolni ezt a vádját sohasem tudja- Az államellenesség címén tiltották be a lapokat, de a betiltást mindig csak vagy ilyen tarthatatlan ürügyekkel okolták meg. vagy pedig jobbnak látták a meg- okolást a betiltó végzésből egészen kihagyniMár ez is bizonyítja, hogy hiba van itt a sajtószabadság kezelése körül* A szioven- szkói és ruszinszkói sajtó forradalomutáni történetében ezerszámra akadnak olyan esetek, amelyekről a külföldi közlemény csak nehezen hinné el, hogy valóban megtörténtek- A cenzúra negyedfél esztendős uralma alatt a cenzorok oly kíméletlen és hozzátesszük: oly botor munkát végeztek vörös ceruzájukkal, amire kevés példa akad a sajtó történetében- Mert nemcsak a magyar sajtót sanyargatják, hanem a hozzájuk közelebb fekvő csehországi ellenzéki laptársainkat sem részesítik jobb sorsban s igy semmi sem jogosítja föl a kormányköröket arra az állításra, hogy Cseh- Szlovákia ama részein, amelyek kívül esnek a renitens Szlovenszkón és Ruszinszkón, teljesen szabadon irhát a sajtó- Egy rövid pil- tás a kivüleső ellenzéki lapokba, ennek épp az ellenkezőjéről győz meg bennünket, mert lépten-nyomon, szinte nap-nap mellett láthatunk egy-egy ellenzéki lapot, amelyet az ügyészség elkobzott- Némelyik lap az elkobzott rész helyén egy kétfejű sast nyomat, hogy emlékeztessen a régi osztrák rendszerre, amely hasonlóan járt el a neki nem tetsző lapokkal- A másik maliciából az alkotmánylevélnek azt a szakaszát idézi, amely a sajtószabadságról szól. Ez a valóság s ilyenek a viszonyok a valóságban. így tehát nem más, mint porhintés a világ szemébe, ha Straka Antal ur a Ceskoslovenská Republika hasábjain a magyarnyelvű lapok számát sorakoztatja föl annak a bizonyítására, hogy a magyar sajtónak mily jó dolga van a cseh-szlovák respublikában. Mert ezek a számok nem tüntetik el a föld színéről sem a magyarság nyomorúságát, sem pedig a magyar sajtó szomorú helyzetét. Ezek a számok legfeljebb csak arra jók, hogy a belföldön és a külföldön egyaránt megtévesszék a közvéleményt. Ezek a számok egymagukban véve semmit nem bizonyítanak a sajtószabadság mellett. Sőt a kormánynak megvan a hatalma és a módja ahhoz, hogy a magyarnyelvű lapok számát egyre szaporítsa is, amit hogy állandóan meg is teszi. De a magvar nyelven való irác magában még nem teszi magyarrá a lapot. Nemcsak az emigránsok lapjai, de több szlovenszkói és ruszinszkói lap magyar betűket hord cégérül, de ezekből a betűkből nem árad ki a magyar szellem. A kéz Ézsaué, de a hang Jákobé. Ezt a kezet a Hradzsinból dirigálják és ezeket a betűket a csehek aranyos Prágájában töltik meg gondolatokkal. Bencs sajtópropagandáiának űrállomásai ezek a lapok. Beleilleszkednek és hozzátartoznak ahhoz a nagy sajtószervezethez, amely a külföldön a cseh-szlovák kormányzást a legszebb színben tünteti föl, de viszont a nemzeti kisebbségek minden lépését rágalmakkal illeti, A cseh- szlovák sajtópropaganda magyarnyelvű lapokat létesített és támogat csak azért, hogy gyalázzák a magyart; teremtett német lapokat, hogy denunciálják a német népet; s pénzel szlovák lapokat, hogy eltántorítsák a szlovák nemzet fiait a szlovák gondolattól. Ezek a lapok befelé kutakat mérgeznek, kifelé pedig potemkini falvakat föstenek és arról regélnek, hogy Cseh-Szlovákiában van olyan magyar, német és szlovák közvélemény is, amely meg van elégedve a mostani kormányzati rendszerrel, holott ennek épp az ellenkezője az igaz. Ennek a veszedelmes propagandának a hatását ismerjük. Scotus Viatorral és Ernest De- írisszel kezdődött és eddigi utjának utolsó állomása a — Gömör-Nógrádi Hirlap. Nekünk a Ceskosloveská Republika hiába írja, hogy 67 a magyarnyelvű lapok száma, mert hiszen tudjuk, hogy ezek egy részének anyja a pénz, j atyja pedi^ a kormány. Ne hivatkozzanak a kassai Magyar Hírlapra és ne dicsekedjenek a B. Z. am Abenddel, de tűrjék el a szabad kritikát, ne sülyesszék el lapjainkat a postán, ne némitsák el és ne üldözzék ki a sajtó ama munkásait, akik lelkes odaadással, tisztességgel és becsülettel töltik be hivatásukat. És legyenek legalább egy kissé szemérmesek és ne prédikáljanak a sajtószabadságról, mig egyrészt prostitúcióba viszik a sajtónak megvásárolható elemeit, másrészt pedig ve~v gúzsba kötik és elnémitják. vagy pedig méltatlan üldözéssel sújtják a vélemény szabad megnyilatkozását. TÁRCA Szélhámosok. Irta: Herczeg Ferenc. Annus az utóbbi időben igen elhagyta magát. Nem igen viselt fűzőt és mindennap gyúrt tésztát evett. Egyszer aztán Sarlayné- val, aki ugyancsak erős asszony, kocsiba akart ülni és ekkor kitűnt, hogy a két delnő nem fér el egymás mellett. Ezen gondolkodóba esett Annus és bement a granáriumba, hogy megmázsálja magát. Soha senki sem tudta meg, mennyit mutatott akkor a mérleg, de annyi bizonyos, hogy Annusnak sirógörcse lett és hogy sokáig nem főzetett gyúrt tésztát- A tavasszal pedig elment Marienbadba. Hat hét után hazajött megint a kis oláh faluba és mindenki elcsodálkozott, aki meglátta. Fogyni ugyan csak egy pár kilóval fogyott, de azért mégis nagy változás ment végbe rajta. Marienbadban belenézett megint a nagyvilági élet forgatagába és ott meglátta mindazt, ami után ifjabb és vékonyabb korában áhítozott és amiről újabban már egészen megfeledkezett. A marienbadi kúra kipat- tantotta lelkének egy titkos fiókját, amelyből aztán különös hajlamok, vágyak és ötletek kerültek napfényre. A kövérségét most már arisztokratikus-önérzettel, mondhatnám könnyedséggel viselte. Néhány merész szabású uj ruhát hozott magával és lábát (mely igazán kicsi és formás maradt) áttört harisnyába és kacér topánba öltöztette. A modora csodálatosan határozott lett. Angol szavakat kevert a beszédébe és különös dolgokon jártatta eszét- Tengeri utakról és divatos fogadókról ábrándozott; azt mondta, hogy férfinál az öltözködés még fontosabb, mint nőnél: pólóról és golf játékról beszélt; ismerte Vanderbiíték egész rokonságát: az indiai vicekirályról pedig oly fesztelen hangon emlékezett meg. akár a fo- garasi polgármesterről. Bélától, már mint az urától, azt kívánta, hogy borotválkozzék meg mindennap és az inast keményen lehordta, mert ingujjban jött ki a verandára. Az urával reggeli előtt baracklekvárt akart etetni, amit dzsem-nek nevezett; ebédre virágot tett az asztalra és több ízben kijelentette, hogy az angolok a világ első nemzete. Kitudódott később, hogy Annus a cseh fürdőben melegen összebarátkozott valami Gal- way nevű angol házaspárral. Meg is emlékezeti róluk a leveleiben, de az otthon levők előtt mégis ismeretlen maradt a Galway név, mert Annusnak rettenetesen rossz írása volt. Azok a Galwayék igen előkelő emberek lehettek. Az angol király, aki akkoriban ugyancsak Marienbadban járt, ismételten megállította őket a fasorban. A királyról js meglehetősen bizalmas hangon emlékezett meg Annus. Az egy kövér, elegáns, rokonszenvesen ironikus úriember. Egy véletlenen múlt csak, hogy Annus is meg nem ismerkedett vele. Nem is lett volna olyan nagy dolog. Odakünn másképp van, mint nálunk. Ott nem ordítanak mindjárt éljent és nem trombitálják a himnuszt, ha királyt látnak. Olyan gentleman az, mint a többi, csak mellékesen királya Nagybritanniának és császárja Kelet- Indiának, ami mindenesetre sikkes hivatal. Hanem Galwayék! Annus valósággal beléjük volt szeretve és napjában húszszor említette a nevüket. A férj egy nagy, szép, komor tekintetű ember. Az angol klubember diszkrét előkelőségével öltözködött, sohasem beszélt semmit és fagyos nyugalommal töltötte ki csekkönyvének lapjait. És az asz- szony, Mary! Róla a szerelmes trubadúr rajongásával beszélt Annuska. Mary karcsú, vékony és magas, mint a toledói acélpenge. Ha kivágott ruhában jelenik meg, akkor megőrül minden férfiember ... A keze, a lába —na! Afféle kemény vágású Madonna-pr? fiija van. Valami édes, szelíd, gyermekes báj mosolyog az arcán. És a mozdulatai! Ha leül, ha fölkel, ha megindul, ha meghajlik, akkor maga a megtestesült kecsesség. (Mondják, hogy Angliában vannak tanárok, akik rendszeresen tanítják a ritmikus mozgás művészetét.) És ez az ünnepelt asszony, aki éven- kint ötvenezer forintot költ magára, maga a gyermekes naivitás. A világ neki csak arra való, hogy automobilozzon rajta. Az óceánt azért teremtette az Isten, hogy yachtolni lehessen. Mary mindent látott már, de azért semmit sem tud. Járt Bombayban, Japánban és Honoluluban, de azért összetéveszti a Balatont a Holt-tengerrel és azt hiszi, hogy a csehek magyarul beszélnek. És ez a tudatlansága imádásra méltó! 1 A grószi (igy nevezték nagyapót) gyanús ábrázattal hallgatta Annust. Egy kicsit nagyothallott az öreg és rendesen csak a felét értette meg annak, amit beszéltek, Mikor Annus az angol asszony gyönyörű nyakáról áradozott, a grószi trombitát csinált a tenyeréből: — Mije van annak az asszonynak? — Nyaka! — kiáltotta Annus jóhiszeműen, — Gyönyörű nyaka van. A grószi ezen dühbe jött. — Hát ez megint miféle bolond beszéd? Nem egy kutya minden nyak? Az én nyakam, a te nyakad, az ő nyaka? Aztán németül dohogott tovább, a gúnytól eltorzult arccal: — Ein schönes G'nack hat sie! Béla is fanyar arccal hallgatta őnagyságát. — Te, — mondta egyszer — én azt gyanítom, hogy a te angoljaid szélhámosok! Annus mértéktelenül fölháborodott ezen. — Bolond beszéd! A király ismeri őket és a bécsi nagykövet jóbarátjuk. Két cseléddel utaznak és az automobiljuk velük van. Ha velük étkeztem, mindig Galway fizetett. A szobámat pedig telitömték virággal. Őszintén szólva, nem is tudom, hogy mit szerettek rajtam. — Az ilyet nem teszi ok nélkül az ember, — vélekedett Béla. Többet nem mondott. Annus a következő héten már kevesebbet emlegette angoljait. A gyalogsétáival is föl- haervott és virágot se tett már az asztalra* J \rÁ.GtAT y -^|||||||tP Prága, vasárnap, 1922. julius 23. Jeaí wmwv ■im i im mn i, Szerkesztősé*?: Prásra-IL.Stőpánská JF1T1I MLiiioví ul. lf ^Telefon4:1“V-TU30-3*40 ff Pr -Ml ....... WP IST ff mJ Nyomdai szerkesztőséi d. u. 65-96. ff jm §§r Mff gffl Ém iStT** ÁW JMbSt Kiadóhivatal 27-39. — Előfizetési — Sürgönyeim: Hirlnp, Prnha. Főszerkesztő: DAIíTIEfAI AT A ?> ¥ 1 AH Felelős szerkesztő: BÉLA HENRIK FULfi IfiA/y ÍVAriLAr FLACHBARTH ERNŐ dr.
