Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-16 / 37. szám

Vasárnap, Julíus 16. fiz ilyen kérdésekből politikai interpelláció­kat, hanem forduljanak panaszaikkal az ille­tékes fórumokhoz: a miniszterelnökhöz, vagy ja belügyminiszterhez. — Nekünk elsősorban a politikai és feleke­zeti béke helyreállítására kell törekednünk. ;Az ilyen esetek megakadályoznak bennünket ebben a munkánkban és egyáltalán nem szol­gálják az ország érdekeit. Mindenki ellensége fa nemzetnek, aki azt mondja, hogy a kor- ímány nem engedi a bűnösöket kinyomoztatok \ A miniszterelnök azután Héjjasnak az ÉME gyűlésén tett nyilatkozatával foglalkozott és kijelentette, hogy a beszédről tegnap szerzett tudomást. Az a meggyőződése, hogy Héjjas ellen eljárásnak van helye s ezért ezt meg­fontolás tárgyává teszi. Nádossy országos főkapitány egy nyilatkozatára vonatkozóan 'kijelenti, hogy magához hivatta Nádossyt és megkérdezte tőle, hogy mi volt beszéde tar- jtalma. Az országos főkapitány nem tudta [beszédét szószerint visszaadni, emlékezete [szerint csak azt mondta, hogy az elmúlt ese­ményeknek nem szabad megismétlődniük és hangoztatta, hogy egy-két kommunista zsidó nem fogja kezünkből kicsavarni a fegyvert. — Azt hiszem — folytatta a miniszterelnök r- hogy ebből nyilvánvaló, hogy itt semmi­féle eljárásnak helye nem lehet. A miniszterelnök után Rakovszky Iván (belügyminiszter refleltált Rassay szavaira és [kijelentette, hogy Európában mindenütt ta­pasztalhatók hasonló jelenségek. Németor- jszágban meggyilkolták Erzbergert és Ra- jthenaut, Olaszországot pedig a fascisták tart­ják hatalmukban. Mindezek a jelenségek a jhábóru következményei. A magyar kormány (mindent megtesz arra, hogy a jogrendet meg­szilárdítsa és hogy a bűnösöket megbüntesse. Azután Rassay szólalt föl újra s vála­szolt Bethlen gróf miniszterelnök beszédére. (Az ügyet nem azért tette szóvá, mintha a miniszterelnökkel szemben illojális akart .volna lenni, de nem tudja elfelejteni, hogy Somogyi meggyilkolása után a miniszterelnök szigorú megtorlást ígért és két napra rá meg- ! jelent az amnesztia-rendelet. (Felzúdulás a jobboldalon és nagy zaj a baloldalon. A lár­mában a szónok szavai elvesznek.) Azután Szakács Andor negyvennyolcas kis­gazdapárti képviselő interpellált. Interpellá­ciójára, mondotta, azok a hírek szolgáltattak okot. hogy az államfő hatáskörében rövidé- | sen változás fog történni s a gyermek Ottó j királyt Magyarországra hozzák. Kérdi a kor­mányt. hogy mennyiben felelnek meg ezek a hírek a valóságnak s hajlandó-e ezeket a hí­reket, amelyek a munkásságot állandóan nyugtalanítják, megcáfolni. Utána újból Rassay interpellált és pedig a katonai bíróságok által polgári egyének el­len kémkedés miatt hozott halálos Ítéletek tárgyában. Sándor Pál a román invázió dolgáról, Haller István pedig a nemzeti kisebbségek sérelmének a Népszövetségi Ligák ülésein való tárgyalása ügyében interpellált. * A minisztertanács elfogadta a lakásrendeletet. Nyolcórás ülések a Házban. Budapest, julius 15. (Saját tudósítónk jelen­ti táviratban.) A tegnapi minisztertanács le­tárgyalta .a lakásrendeletet, amelyet a lakás- bércsökkentés kérdésében a parlamenti bi­zottság által javasolt módosításokkal változ­tatás nélkül elfogadott. A rendelet, amely augusztus 15-én lép életbe, ma megjelent a hi­vatalos lapban. A minisztertanács letárgyalta a pénzügyminiszter négy törvényjavaslatát is, melyek a fold-, ház-, kereset- és társulati adókra vonatkoznak. Letárgyalták a nem­zetgyűlés munkarendjét is. A kormány a földadót még a nyári szünet előtt törvénybe akarja iktattatni. mert erre a pénzügyi kon­szolidáció érdekében sürgős szükség van. A jövő hét elején sor kerül a Házban a nyolc­órás ülésekre. A szocialisták tüntetése a drágaság ellen. A munkások felvonulást rendeztek és a kommunista Internacionálét énekelték. — A rendőrség karddal szétoszlatta a tömeget. Budapest, julius 15. (Saját tudósítónk je­lenti táviratban.) A szociáldemokrata párt tegnap este a vas- és fémmunkások szak- szervezetének Thököly-uti helyiségében nagy gyűlést tartott, hogy tüntessen és tiltakozzék a folyton növekvő drágaság ellen . A gyűlésen Jászai Samu nemzetgyűlési képviselő elnökölt. A gyűlés első szónoka P r o p p e r Sándor nemzetgyűlési képviselő volt, aki beszédé­ben élesen támadta a kormányt, mely sze­rinte hozzájárult a drágaság fokozásához. A drágulásnak igazi okozója, a szónok kijelen­tése szerint maga a kormány. A kiküldött rendörtisztviselő mindjárt a be­széd elején megakasztotta Propper Sándort és figyelmeztette, hogy beszédében a törvény keretein belül mozogjon. Propper beszédének további folyamán rámutatott arra, hogy n drágaság egyik főoka a gabonának a kivite­le, mert akkor, amikor a gabonát még kivin­ni nem lehetett, 60 körül állott a korona Zü­richben és csak.600 korona volt a búza má­zsájának az ára, azóta a korona 50 száza­lékkal esett, a búza ára pedig tízszeresére emelkedett. Magyarország nagy nyomorta- nyává sülyedt.. (Általános közbekiáltások, ügy hogy Propper alig tudja beszédét foly­tatni.) A drágaság ma körülbelül 200-szorosa a békebeli áraknak, ezzel szemben a munkás fizetése csak 50-szer akkora, mint volt, te­hát a munkásság 75 százalék deficittel dol­gozik. A rendörtisztviselő folyton figyelmezteti a szónokot, hogy ne izgassa a tömeg hangula­tát. Végül a zaj oly óriás lesz, hogy Propper Szavai teljesen elvesznek. Propper beszéde yégén arra kérte a megjelnteket, hogy támo­gassák a szociáldemokraták parlamenti frak­cióját abban a küzdelemben, amelyet a drá­gaság letörése .érdekében folytat. Propper Sándor után Jászai Samu és bar kas István beszéltek, akiknek szavai szintén elvesztek az állandó zajongásban. A tömeg egyre viharosabb közbekiáltásokkal kisérte a szónokok beszédét, sőt Farkas Ist­ván beszéd alatt a jelenlevők egyrésze az in- ternacionálét is kezdte énekelni. A rendőr­tisztviselő felszólítására azonban végre sike­rült a gyűlést rendben befejezni. Az egybe- gyült, mintegy 5000 főnyi sokaság lassan ki­tódult a párthelyiség udvaráról a Thököly- utra. Közben azonban az udvar hátsó részén a munkásoknak egy csoportja ismét az Inter- nacionálét kezdte énekelni. Mikor a kiküldött rendörtisztviselő ezt észrevette, fölszólította a. munkásokat, hogy az Internacionálé éneklését hagyják abba. Ez azután minden incidens nélkül igy is történt. Közben azonban az egyik detektivfelügyelö az épek lő munkások közül egyet el is fogott, de a nagy tumultusban ismét elveszítette szem elől. A munkások ekkor három-négyszáz főnyi csoportokban megindultak a Thököly-uton a Baross-tér felé. Ezek a csoportok felváltva, hol a Marseillaiset, hol pedig az Internacioná- lét énekelték. Útközben megállították a ko­csikon haladókat és követelték tőlük, hogy vegyék le a kalapjukat. így tartott ez jó ne­gyedóráig, amikor végre a Mosonyi-utcal rendőrkaszárnyábcl nagyobb rendörcsapat érkezett, amely a Baross-téren szétoszlatta a tüntető csoportokat. A tömeg szétoszlatása rövidesen sikerült és a munkások több cso­portja elszéledt. Mintegy 300 ember azonban ismét összegyűlt a Népszava Conti-uteái épü­lete előtt, ahol újra énekelni kezdtek. Ekkor ismét fellépett a rendőrség és most már kivont karddal szétkergette a tüntető tö­meget. A tüctetés folyamán az éneklők kö­zül két embert előállítottak. Az egyik Muskó József géplakatossegéd, a másik Németh Mik­lós cipészsegéd. Némethet azért tartóztatták le, mert a munkásokat a rendőri parancs megtagadására tüzelte. A géplakatossegédet pedig azért, mert a Baross-téren arra biztat­ta a tömeget, hogy üssék le a rendőröket. A két előállított embert a főkapitányságon egy­előre őrizetbe vették. A szocialista pártvezetőség nyilatkozata. Budapest, julius 15. (Saját tudósitónk je­lenti táviratban.) A szociáldemokrata párt tegnapi tüntetésével kapcsolatban a párt tit­kársága nyilatkozatot tett közzé, hogy a tün­tetők nem a kommunista Internacionálét, ha­nem a Marseillaiset énekelték. Ezzei szem- [ ben a rendőrség megállapítja, hogy a tüntető tömeg a kommunisták harci dalát énekelte és a rendőri beavatkozás oka kizáróan az inter­nacionálé éneklésé volt. Illetékes helyen eb­ben az ügyben haladéktalanul vizsgálatot in­dítottak és ennek eredményéhez képest teszi meg a kormány a legszigorúbb lépéseket. ramiMMjwp Berlini levet. Az elvtársik kosztja. — A polEíka végletei. — A márka pusztulása, — irodalom és mű­vészet. — Vándorló színházak. Berlin, julius 15. (Saját levelezőnktől.) Majd két hétig élt Berlin polgári újság nélkül. Csak az úgyne­vezett műnk á s-s ajtó jelent meg, tehát a szürke Vorwarts, az őrökké haragos Ereibe;! és a véresszáju Rotc Fahne. Milyen nagy­szerű alkalom lett volna a szocializmus minden árnyalata számára, elveiknek propa­gandát csinálni. Megmutatni, hogy tudnak i pót írni a nemzet minden rétegének fekUa- gositására, szórakoztatására és... Örö?- ér?. A Vorwarts ujjongva hirdette, ime, ahová csak nézünk, a mi újságjainkat olvassák. Nemcsak a kávémérésekben, hanem az ele­gáns kávéházakbn is, nemcsak a sörös asz­tal, hanem a pezsgés palack mellett is. nem­csak a munkáslakásokban, hanem a fényes palotákban is. Persze így volt, de csak k é r napig. Az újságolvasó finnyás ember és rögtön megérzi, hogy valahol baj van az uj rendszerben. A külpolitikáról hallgattak. A belső politikában mindent elsikkasztottak, ami nem volt a szájuk ize szerint való. A véres munkásmozgalmakról Z-.vickanban, a balol­dal) (erre-*fól nuísom tudmk ország sorsa nagyszerűen ment rend és csend uralkodott mindenfelé csak a monarkisták terveztek sokféle kalandos botorságot amiről azonban rögtön kisült hogy csak az elvtársi képzelet szülöttje. Nem, igy valóban lehetetlen a köz­véleményt szolgálni. És azonnal meg is volt az orvosság ellene. Élelmes újságárusok vasúton és repülőgépeken reggelenként vagy százezer polgári újságot hoztak Berlinbe a német föld minden tájáról: Drezdából, Han­noverből, Lipcséből, Hamburgból és a leg­több kézben többé nem a Vorwarts és a Frei­heit, meg a Rote Fahne forgott, hanem a vi­déki polgári sajtó termékei. Az elvtársi sajtó varázsa megszűnt. Ideje is volt. Kiki megszokja a saját újság­ját, amely végre is a legjobb barátja. A töb­bek között megkíméli a nagy kellemetlenség­től, hogy holmi meggondolások, megfontolá­sok és összehasonlítások révén véleményt alkosson magának a világ eseményeiről. Egy jó újságban éppen benne van minden, tehát nemcsak a bírálat, a kritika, hanem a végső ítélet is, különben a politika útvesztőiben az ember ki sem ismerné magát. Különösen a német politikában, ahol a régi hagyományok­nak megfelelően a nagy nyilvánosság előtt alig történik valami. A legérdekesebb esemé­nyek a kulisszák mögött játszódnak le, egy­kor a császári palota fogadó termeiben, II. Vilmos Íróasztala körül, vagy nyáron a pots­dami uj-palota kertjében, ma a Reichstag meghitt szobáiban, a folyósókon, vagy Ebért elnök házában. Közönséges halandó e helyek­re be sem jut és csak a nagy változásokat látja. Ma például vihar uralkodik, holnap lát­hatatlan okokból elsimul minden. Miniszterek jönnek és mennek, a múltban kegyvesztettek lettek, most egyszerűen lejárják magukat. Ma a pártok pusztító hadjáratot viselnek egymás ellen, holnap szépen megférnek együtt a miniszteri padokon. A különbség csak az, hogy a múlt időkben sokszor mestert kezek szőtték a cselszövényeket, ma meg többbször gyenge utódok, hozzá nem értő, rövidlátó politikusok. Ez az oka, hogy csupa végletek között vergődik a német vi­lág. Bismarck idejében a szocialisták el­len hoztak kivételes törvényt, ma a törvény- hozás épp oly rideg intézkedésekkel bástyáz­za körül a respublikát. A múltban megrend- szabályozták a hivatalnokot, aki nyilvánosan az elvtársakkal parolázott, ma az elvtár­sak meg akarják fosztani hivatalától még az érdemekben megőszült fér­fiút is, ha nem tud szakítani a múlt hagyományaival. Ma a mérsékelt szo­cialisták keblükre ölelik szélsőbali barátaikat, a független radikális elvtársakat, tegnap még legnagyobb ellenségüknek tartották őket és minden eszközzel küzdöttek ellenük. A de­mokraták. meg a centrum az elvtársakkal együtt ülnek ugyan a kormányban, de azért érzésük mégis a job polca] leié hajtja őket. tehát hívják, csalogatják a német nép­pártot a kabinetbe. A szocialisták azonban egyelőre nem engedik be őket. Pedig vagy két esztendő előtt már együttesen kor­mányoztak. De itt is mindenütt kitűnik, hogy a polgárság menten a gyűlölettől mindig és minden körülmények között keresi a bé­kés megértés útjait nem egyszer meggyőző­désének feláldozásával is. A polgárság a sa iát kárára gyakran feledi a sértéseket, ame­lyekkel elhalmozzák, a gyűlöletet, amellyel útjait kisérik, a nemzet érdekeit tartva szem előtt, vállakozik a legnehezebb feladatokra ív íme, most is mi történik. A kormány nyíl­tan hirdeti, hogy a kivételes intézkedésekről szóló törvény, a forradalmi törvényszék fel- támasztása az uj állami törvényszék alaki­ban, az egyesülési jog megszorítása, a safwí- szabadság korlátozása elsősorban és tisztán -- a polgári pártok ellen Irányul. És mégis a polgári pártok nem vetik el ridegen a törvényt, hanem megpróbálják átformálni úgy, hogy esetleg ők is megszavazhassák. És azután... A munkássajtó jónak találta n márka értékének rohamos pusztulását is egy­szerűen a polgárság nyakába varrni. Ennek r- bajnak is — mondják — a polgári világ az oka. Minek járnak a tőzsdére? Minek vásá­rolnak külföldi valutát? Az elvtársak szerint világos, hogy a polgárság maga törekedett a mai állapotra, holott a dollár áremelkedése áttörte még a nem mindig tiszta spekuláció határait is. De nem veszik észre, hogy a ra­dikális belső politika, amely nem törődik a külső világ eseményeivel, a valuta romlásá­nak első oka. * Az utolsó napokban a dollár után való va­dászás valóban elérte a tetőfokát. A Reichs- bank már nem vásárolt idegen valutát, csak a tisztes kerekedők s mindenki iparkodott megszabadulni a márkától. A kép mindig ugyanaz. Előbb az arany tűnik el, azután a papírpénz lesz olcsóbb és szaporodik arány­talan módon, azután a bankó sem kell, az árunak nagyobb az értéke, mint a pénznek, végre az áru is vészit varázsából és az ide­gen pénz lesz az emberek vágya, kezdve a dolláron egészen a cseh koronáig. A volt Közép-Európának a pénze már nem csábit senkit. A valuta romlásáról, orvoslásáról bölcsek és bolondok már egész könyvtárt Ír­tak össze. A bölcsek kövét nem keresték egykor annyi buzgósággal, mint most a módját annak, mint lehetne a siilyedö pénz­nek értékét újra fölemelni. A rettenetes sok elméleti javaslatot a gyakorlat emberei mind elvetik, anélkül, hogy maguk valami újat tudnának kitalálni. A baj ott rejlik az államférfiakban, a vezetőkben, a hatalmasok­ban. Jó politika, belső rend és takarékos gazdálkodás, Ez kell úgy Németországban, mint magyar földön, vagy akár ez kellett volna Ausztriában is. Most Ausztrián már nem segíthet senki és semmi. Mai formájá­ban elveszett. Ebben az örökös politkai kavarodásban az irodalomnak és művészetnek szava elmúlt. Egy darabig, a háború utolsó éveiben és a béke aláírása után még virágzott mind a két mesterség, ha nem is a hozzáértők, de leg­alább az uj gazdagok jóvoltából. Mert a há­ború meggazdagodottjai siettek pénzükkel mindazt megszerezni, ami azelőtt zárva volt előttük. Vettek egész könyvtárakat váloga­tás nélkül, képeket jókat és rosszakat sza- lónjaik számára, jártak a színházakba és nem bántotta őket, hogy ez a szórakozás is rendkívül megdrágult. De most vagy elfogy­tak az uj milliomosok, vagy nem kell nekik többé a művészet, de való'az, hogy nem vá­sárolnak annyi könyvet és képet és a képző­művészek, ha nem segiti meg őket a jó sors valamelyes amerikai müéríővel, hasztalan várják vissza az aranyos napokat. A színházaknak sem megy jól a dolguk, a polgárság nem tudja fizetni a helyárakat, a jó valutájú idegen pedig a legtöbbször szíve­sebben jár a mulatókba, vagy a kabarékba, mint az operába. így történt, hogy ezen a nyáron a legtöbb színház bezárta a kapuit, vagy bérbeadta helyiségeit. Most a nyári bérlők urai a helyzetnek, ami Berlinben azt jelenti, hogy a külvárosi színházak betele­pedtek a belvárosba, elhagyták kopott szín­padjukat és az elegáns, modern, uj muzsala- kokban játsszák — téli programjukat. Tipi­| 1 r r 1 Ifi Rpíiffpipntpiif félpohár SCHMIDTHAUER-féle igmándi I ? H 9 I l ICUrak Olthon keserüviz, melegítve éhgyomorra, mint ivókúra, ® bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkovéredés, agyvértódulás, vérbőség stb, 4-22 Sok esetben elegendő nm«üur ewöStscaraőIBaS is. —------------ - —................— - - —... - - ..... - - — - _____________________________________________________

Next

/
Thumbnails
Contents