Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-16 / 37. szám

Vasárnap, íulhis 16

«rmcBWEnw&eafrv

A nciicl jóvátétel €§ moratórium lile.

A garancia-bizottság tárgyalása. —■ Poincaré és Lloyd George találkozása. — Francia lapok véleménye a moratóriumról.

A jóvátételi kérdésben és a német morató- { rium ügyében • jelentős lépés az antant, il- j letve a jóvátételi bizottság részéről csak a Berlinben működő garancia-bizottság jelentése után várható. A jóvátételi bizottság ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindaddig nem tesz lényegbevágó intézkedést, míg a garancia-bizottság Németország pénzügyi helyzetéről részletes képet nem ad. A Daily Telegraph jelentése szerint a garancia-bizottság befejezi a német kormánnyal való tárgyalásait, melyek az antant részéről gyakorlandó pénzügyi ellenőrzésre vonatkoznak. A garancia-bizottság ' előreláthatóan a jövő héten fogja megtenni jelentését a jóvátételi bizottságnak. Mig e jelentés alapján a jóvátételi bizottság mérlegelni fogja a helyzetet, megtörténik Poincaré és Lloyd George beharangozott találkozása. A Times jelentése szerint e találkozáson a jóvátételi kérdésnek egész komplexuma és a szövetségesek adósságainak ügye is tárgyalásra kerül. A megvitatandó kérdések annyira fontosak és oly mélyreható intézkedéseket nivolválhatnak, hogy a békekötés j óta ehhez hasonló jelentőségű tanácskozás ; aligha volt.

A német moratórium elodázását tartalmazó jóvátételi jegyzékkel a francia lapok hosszabb cikk- • ben foglalkoznak. A Petit Párisién valószínűnek tartja, hogy a közel jövőben mindkét kérdéssel: a moratórium és a kölcsön feltételeivel egyidő- ben fognak foglalkozni. Francia oldalról a moratóriumot csak abban az esetben akarják megadni, ha Németország a jövőben belső fizetéseit nem a jóvátételi számla terhére Írja. Angol részről a bankárbizottság újból való összehívását szorgalmazzák s ez alkalommal remélik, hogy a német kölcsön esetleges szabályozását kedvezőbb feltételek melleit intézhetnék, mint ez év májusában. A Németországnak adandó kölcsön lehetővé tenné egyrészt az aranyfizetések teljesítését, másrészt a márka árfolyamának megszilár- j ditását. Többen hangoztatják, hogy Anglia már j most is lemondhatna részben vagy egészben franciaországi követeléseiről s ebben az esetben Németország adósságait is csökkenthetnék, amit különben a bankárbizottság is szükségesnek tartott. Egyelőre tehát az európai adósságok revíziója kerülne sorra, az amerikai adósságokat figyelmen kívül hagynák. A Matin azt írja, hogy a moratóriumot Németországnak csupán olyan biztosítékok ellenében lehet megadni, amelyek védelmezik a francai jogokat s kielégítő garanciát nyújtanak a pénzügyi javaslatok keresztülvitelére. A moratóriumot a német pénzügyek hatásos és kiterjedt ellenőrzésével kell összekapcsolni, hogy a költségvetést újból egyensúlyba hozhassák s eredménnyel foglalkozhassanak egy nemzetközi kölcsön tervével A Temps álláspontjának diadalát látja a jegyzékben s kijelenti, hogy a német moratóriumnak 1924-ig való megoldása 1925-re háborút készítene elő, mert Németország 1925-ben inkább fegyverhez nyúlna, semhogy a készpénzfizetést megkezdje.- - -- ■ mim ini— ^mi i n« mm na— mn n—i irri%lff

A moratórium kérdésével összefüggően a jóvátételi üggyel az angol közvélemény is foglalkozik. Bradbury, aki a jóvátételi bizottság ülése után Londonba utazott, — londoni hírek szerint — fölhatalmazást kapott a jóvátételi bizottságtól arra, közölje Lloyd Georgeval, hogy a jóvátételi bizottság hajlandó a bankárbizoítságnak uj egybebivását javasolni, ha Lloyd George is hozzájárul. Az angol vélemények abban csúcsosodnak ki, hogy Lloyd George hozzájárulása nem lehet kétséges s hogy ennek nyomán a német nemzetközi kölcsön rövidesen ismét aktuális lehet.

E közben Németország eleget tesz a július hónapra eső fizetési kötelezettségének. A Deutsche Allgemeine Zeitung jelentése szerint a német kormány a júliusi jóvátétel fejében 32,107.397 aranymárkát szállított be a jóvátételi bizottságnak.

nap az a körülmény, hogy a birodalom szó- j cialista pártjai: a többségi és a független szocialisták munkaközösséget határoztak el, va- j gyis szövetségbe léptek egymással. A szövetségre vonatkozó határozatot a többségi szocialisták egyhangúan, a függetlenek 33 szóval 15 ellen határozták cl. A lapok a szövetséget nagyfontosságu politikai ténynek, tekintik. A Vorwárís azt írja, hogy a munka- közösség célja a két frakció között a lehetséges egyezség maximumát megvalósítani.

Lndendorfó a helyzetről.

Berlin, julius 15. (Saját tudósítónk jelentése-) Ludendorff tábornok a Daily Express munkatársa előtt nyilatkozott a

németországi helyzetről s kijelentette, hogy egy szocialista kormány romlásba döntheti Németországot, mert a bolst dzálás veszedelmével fenyegeti. Ha Oroszország mellett Németország is a bolseviknek kezébe kerül, — mondotta Ludendorff — akkor a világ jelentős részei jutnak a harmadik mternacío- nálé uralma alá. Ezzel a bolsevizmus oly hatóerőt nyerne további terjedéséhez, amely- lyel veszélyeztethetné az egész világ kultúráját és civilizációját. Rathenau meggyilkolásáról azt mondotta a tábornok, hogy komoly politikai körök nem ismerik a gyilkosszervezeteket. Azt a kérdést, hogy Németországban monarkisztikus rendszerváltozás történjék, nem tartja fontosnak.

A francia sajtó a moratórium ellen.

Páris, julius 15. (Saját tudósítónktól.) A szocialista lapok bizonyítani igyekeznek, hogy a márka megmentése lehetetlen és semmi esetre sem felelne meg Franciaország érdekeinek. Az A c t i o n F r a n c a i s e azt Írja, hogy a német halasztási kérelmet el kell utasítani, minthogy a nehézségeket amúgy sem oldja meg. A szövetségközi adósságok törlése sem olyan egyszerű dolog, mint sokan hiszik. Az angol lapok gyakran hangoztatták, hogy Franciaországnak Anglia ilyen irányú lépését politikai engedményekkel kell megszolgálnia. A lap véleménye szerint Francia- ország nem tehet engedményeket Németországnak. A Libre Parole gúnyos hangon említi tneg, hogy Franciaország, amely saját munkásaitól sem tudja a jövedelmi adót behajtani, német adófizetők igénybevételére gondol. Franciaországnak érdekében áll, hogy Németországot belső egyenetlenséggel gyöngítse. A márka zuhanása újra föllobbantotta Németországban a társadalmi viszáiykodást s Németország teljes gazdasági összeomlása esetén Franciaország jelentékeny hasznot húzhat a helyzetből.

A német belpolitika.

Ebért birodalmi elnök ma reggel Berlinbe érkezett. Megérkezése után fölkereste őt a birodalmi kancellár s jelentést tett neki a belpolitikai helyzetről. Ebért elnöktől függ most már a válság dolgában való döntés. Kérdés, hogy az elnök hozzájárul-e Wirth kancellár ama javaslatához, hogy a kormányt Hilfíerdinggel, a független szocialisták egyik vezetőjével egészítsék ki. Az elnök döntése előtt meg fogja hallgatni a koalícióba tömörült pártok vezéreit.

A belpolitikai helyzet válságát fokozta tegA nemzetgyűlés mai

illésé.

Rassay interpellációja Héjjas Ivánról.

A miniszterelnök válasza.

Budapest, julius 15. (Saját tudósítónk tele- fonjelentése.) Az ülést 10 órakor nyitotta meg G a á 1 Gaszton. Az indemnitási vita első szónoka Erdélyi Aladár egységespárfi képviselő volt, aki azt fejtegette, hogy Magyarország más politikát, mint demokrata agrár-politikát nem folytathat. Kívánatosnak tartja, hogy a falu népe ne csak gazdaságilag, hanem szellemileg is emelkedjék. Majd Peidl beszédével foglalkozott és tiltakozott a szocialisták amaz állítása ellen, hogy ők képviselik az egész magyar munkásságot. A szocialista program végső pontja, úgymond aztán, a kommunizmust akarja, a polgári pártokat egy egész világ választja el a szocialistáktól; fegyverszünetet csak akkor hajlandó kötni a szocialistákkal, ha elejtik programjuk végső pontját.

Utána Györki Imre szociáldemokrata képviselő szólalt föl s részletesen foglalkozott a lakáskérdéssel. Majd határozati javaslatot terjesztett be, amelyben követeli a numerus clausus eltörlését. A kormány ebben a kérdésben, mondotta, épp olyan kardinális hibát követett el mint az adópolitikában. Meg akarta adóztatni a zsidókat, de éppen az ellenkezőjét érte el vele, mert a zsidók vagyonosak lettek s mint virilisták mindenütt tömegesen kerültek be a képviselőtestületekbe. A numerus clausus intézményével is ugyanazt az eredményt fogja elérni. A magyar egyetemekről kiszorított zsidó ifjúság kénytelen a jobb külföldi egyetemekre menni.

Azután a tisztviselők kérdésével foglalkozott s kijelentette, hogy a tisztviselők kérdését sürgősen meg kell oldani s az elbocsátott tisztviselőkről a kormánynak kell gondoskodni. Majd a közegészségügyi állapotokra tért ki. A halandóság, mondotta, óriási- A kormányt itt is mulasztás terheli, mert nemcsak hogy nem épit elég kórházat, hanem még a meglevőket is elveszi, ahogy elvette például Debrecen egyetlen kórházát. (Közbekiáltások: Csak provizórikusán-)

Györki: Provizórikusán nem lehet megkozásu figurális képeivel tűnik ki. Tátrai favágója, valamint a Tátra-kutató Dénes tanárról festett három portréja és tanulmánya, végül Tátraszéplak egyik alapitójáról, az idősebb Guhr Mihályról, valamint a telep mai vezető főorvosáról, Guhr Mihály dr.-ról íöstötf arcképei egy minden divatkinövéstől mentes, komoly, stílusos nagy művészetnek örökbecsű megnyilatkozásai. Megkapó jellemző ereje, virtouz teknikája, rembrandti félhomályba vesző színeinek igaz tónusai s meleg, aranyba olvadó harmóniája a régi nagy mesterek stilusát juttatja eszünkbe, de egyúttal azt is érezteti, hogy a nagy tradíciókhoz való hozzákapcsolódás távolról sem jelenti a művészeti fejlődés stagnálását. Tájképei, melyek többnyire könnyed vázlatsze- rü megrögzítései egy-egy tovatűnő hangulatnak, azt mutatják, hogy a műterem mesterséges fényhatásait kedvelő művészt is vonzza a szabad természetnek a színlátást ielüditö világa.

B r u c k Lajosi egy üde vázlata jól szerepelteti. V a s s Elemér négy sikerült tátrai tájképpel, Hódi Géza egy lágyan összehangolt színlátással, Nagy Endre két erőteljes színezésű erdei képpel, Wagner Gáza egy hangulatos akvatintával szerepel. Érdekes egyéniség bontakozik ki a nagyőri Czobel Margit kiváló dekoratív érzékkel megkomponált képeiből. Teknikailag még nem egész befejezettek ezek a képek, de az eljárás, amellyel kísérletezik — például az erősen erezett deszkára festett akvarelek — sajátos varázst kölcsönöz müveinek — bár

félő, hogy az idő hamar meg fogja őket viselni.

Egy nagy készségű akvarelistát mutat be az Iglón működött T s c h e i k Ernő képsorozata. Az ugyancsak iglói S c h m i d t n é Széli Aranka szintén bátran és szélesen kezeli az akvarelt. A késmárki Sovánka Károly hét tájfestménnyel s négy szénrajzzal szerepel. Erőssége a rajz, amely a tátrai állatvilágból vett képéin jól megnyilvánul. „Borzok“ cimü képe éles megfigyelésről tanúskodik. Festményeinek témái is jól vannak kiválasztva. Berzeviczy Béla két tájképén a tónusok igazabbak.

Az eddig említetteken kívül még két művész szerepel nagyobb kollekciókkal a tárlaton, akik mindketten a hegyvidék magasabb régiókba is elvezetik a nézőt Neumann Szigfried és Kőszegh y-W i n k 1 e r Elemér nem érik be a hegység lábánál, vagy az erdőhatáron alul feltáruló természeti szépségekkel. Elemükben vannak a szikl^világ napfényes magaslatain és a csillogó hómezökön. Rokonvonásuk még, hogy mindketten, mint a hegyvilág jó ismerői, a hűséget szem előtt tartva, igyekeznek minden művészi problémát megoldani.

A bajor Neumann, aki már második hazájaként szereti Tátránkat, tempera-képeinek derűs világitó erejével mélyen megragadja a nézőt. Kiforrott teknikája kiválóan érzékelteti különösen a hófoltokkal erezett sziklavilág szépségeit. Főként a „Gerlahfalvi csúcs", a „íiincsótavi lelátás", a „Jégvölgyi csúcs" és a „Tátra északról" ciinii képei válnak ki levegős könnyedségükkel és távlahalni. Végül fölhívta a népjóléti és a közellátási minisztert, hogy a munkásság részére olcsó lakásról és olcsó élelemről gondoskodjék.

Azután rátértek az interpellációkra.

Az első interpelláció Rassay Károlyé volt, aki a közbiztosságot veszélyeztető egyes aggasztó jelenségekről interpellált. Szóvá tette Héjjas Iván legutóbbi nyilatkozatát s azt mondotta, hogy az állam tekintélyét semmi sem veszélyeztetheti olyan mértékben, mint a meggondolatlan tettek és cselekedetek. Héjjas ugyan nagyzási mániában szenvedő ember s ezért a nyilatkozata sok szót nem érdemel, mindazonáltal érthetetlen, hogy* az általános jogrend országában .hogyan tűrhető ilyen nyilatkozat. A miniszter- elnök választási kőrútján kijelentette, hogy hazudik az, aki azt állítja, hogy Magyarországon a bűntények inegtorlaílanui maradnak. Ezzel szemben kénytelen vagyok, úgymond, megállapítani, hogy az amnesztia- rendelet megjelenése óta igenis megtorladánul maradnak egyes bűncselekmények. így a többi között az Erzsébetvárosi Kör ellen intézett bombamerénylet. Majd fölolvas egy jegyzőkönyvet, amelyben az Erzsébetvárosi Kör egy kisegítő pincére elmondja, hogy a merénylet pillanatában a teléfonhoz szaladt, hogy a mentőket értesítse, de a telefonnál egy ur állott és nem akarta oda engedhi. Mikor a rendőrségre vitték s kihallgatták, ott ráismert a telefonnál álló urra. Interpellációja végén azt a kérdést intézi a belügyminiszterhez, hogy tudomása van-e arról, hogy egy bizonyos társadalmi egyesület politikái folytat s a felekezetek ellen állandóan izgat. Kérdi, hogy hajlandó-e a miniszter a vizsgálatot megindítani ez egyesület ellen s kész-e az Erzsébetköri bombamerényletre vonatkozó iratokat letenni a Ház asztalára.

Rassay Károly beszéde után Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt föl és a többi közt a következőket mondotta:

— A kormány elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy minden olyan törekvéssel szembeszálljon, amely a törvénybe ütközik. Az a .mód, amellyel Rassay képviselő ur most fellépett, csak arra alkalmas, hogy a konszolidációt ismét elodázza. Én mindig arra kértem a képviselő urakat, hogy ne csináljanak

tűk mélységeivel, a „Nagyszalóki csúcs" és a „Tátracsucs" pedig biztos rajzu, dekoratív hatású vonalvezetésükkel.

A szepesi Kőszeghy-Winkler a szülőföld iránti szeretet melegségével ecseteli a Tátra fenségét s környéke tájait. Negyven képe mid egy-egy élményt jelent, amelynek változatossága visszatartja attól, hogy modorossá váljék. A Tátra rejtettebb világából vett komor sziklatájak a Javorina környéki hómezőkkel, a tengerszemekre letekintő csucslelátásai a tátraijai virágos rétekkel váltakoznak nála. Leginkább téli tájai, továbbá a „Hóolvadás" kora tavaszi hangulata s az „Őszi szél" tiszta levegője kötik le a nézők figyelmét.

A kiállítás semmiesetre sem kimerítő. Jónevü szepesi festők hiányzanak. A régiek közül Müller János, Tibély, Guldenfingen, az újak közül főként Olgyai Viktor és dobál Székely Andor hiánya tűnik fel sajnálatosan. A sze- pesíeken kívül a kassai Klimkovicsot és az angol Comptont nélkülözzük, akikkel együtt még tanulságosabb leheteti volna a kiállítás. Nem csodálhatjuk azonban, ha a mai viszonyok között nem sikerült olyan képeiket összeszedni, amely jól reprezentálná őket. Az összegyűjtött 164 kép tanulságos összeállításában sok élvezetes látnivalót ád a tátrai közönségnek és a fölsereglő cipszereknek, akik meleg érdeklődéssel nézik szükebb hazájuk művészeinek még eddig összegyűjtve nem volt alkotásait, melyek most újra becsületet szereztek a Cipszerföld régi kultúrájú őslakosságának. Verldlciis.

A iii|ijar®rsiá|l esentéigelí.

2

tett alkotása nagyszerűen reprezentálja. Tájainak komor színezete a Tátra vadregény ességét lélekbemarkolóan érezteti. Különösen dunajeci képének van lebilincselő hatása. A szepesi közönségnek ritkán van alkalma e földijének müveit látni s élénk érdeklődéssel fordul most a kollekcióban kereken kidomborodó művészi megnyilatkozása felé.

Szlányi Lajos nyolc képének színei a Katona letompitott és finoman összehangolt színharmóniái mellett kissé nyersen hatnak, de viszont erősségük — a színek nagy világitó ereje — előnyösen kiemelkedik. A „Havas erdei ut“ a rutinos tájfestő minden kvalitását érzékelteti. Tátraképeiből azonban az érzik ki, mintha nem elég soká élt volna ebben a sajátos levegőben.

Neogrády Antalnál úgy látszik, hogy a Tátra erősen megihlette s hogy itt alkotott müvei magasan tulszányalják a régi országhatárokon belül erősen elterjedi müveinek átlagos színvonalát. Gonaclie-képei talán nem elégítik ki a hegység ismerőseit, nehezen meghatározható motívumaikkal, de mindig hangulatosak és biztos teknikával vannak odavetve.

13 o ni t li Andor 16 képből álló kollekcióját méltán illeti meg a főhely a kiállításon. Ez a többször kitünteti művészünk a szó legszorosabb értelmében a legigazibb tátrai iestő, mert már egy évtizednél régebben a tátrai rengetegben él s itt alkotja muzeális •értékű müveit, melyekkel az. utóbbi időben csak ritkán léi) a nagy nyilvánosság elé. Mint portréíestö természetesen itt is tátrai vonat-