Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-15 / 36. szám

szességétöl s ennélfogva el is kell venni tő­lük s visszaadni a nép összességének. Minden magántulajdon lopásból ered s ennélfogva a magántulajdon megszüntetése csak az egyko­ron elkövetett igazságtalanságot és helyte­lenséget teszi jóvá. A magántulajdon szent­sége: nevetséges, régen elavult, ósdi foga­lom. Sutba az ilyen rozoga ideológiával! így okoskodnak a bolsik, akik mindent felforgatnak, amihez az évszázados és évez­redes civilizáció megszentelt hagyományai fűződnek, mindent ami jog, ami kultúra, ami emberség, műveltség és idealizmus maraöt reánk a történelmi korszakokból. Nemzeti ér­zés, vallás, magántulajdon, igaz szó, tiszta erkölcs, becsület, tisztesség: mind értéktelen valuta az ö szemükben. A bolsik a gúlát a csúcsára állítják, ami fölül volt, azt lefelé, ami alul volt, azt fölfelé fordítják. Ök a sza­lonból szemétraktárt csinálnak s a lebujokat szalonokká kiáltják ki. Az utcaseprő és a pe- cegödör-tisztitó többet ér nekik, mint a tör­vényszéki elnök, vagy a tudományos akadé­mia elnöke s az úri dámát mosónővé, a mo­sónőt pedig úri dámává avatják. A kommu­nizmusnak és a proletárdikta urának ebbe a rendszerébe tartozik az ő birtokpolitikájuk is, amellyel koldussá tették a birtokosokat, de koldussá az egész országot is. De kérdem: vájjon nagyon messze áll­hat-e ettől a borzalmas rendszertől az a po­litika, amelyet a földbirtok kisajátítása terén Stanek és Lukes urak hirdetnek és amelyet a gyakorlatban a földbirtokhivatal követ és fokozatosan megvalósít? Játszik-e ennél va­lami komoly szerepet a magántulajdon szent­sége, vagy a történelmi fejlődés elismerése? Mert hiszen ha valaki arra az álláspontra helyezkedik, hogy a múlt évszázadok jog­forrásait negligálni kell s mellőzni lehet s hogy a múltban — minden idők fogalmai sze­rint — becsületesen szerzett és lvadékról- ivadékra megtartott magántulajdont jogtalan szerzeménynek kell tekinteni s „egyszerűen44 — mint Lukes szenátor magát kifejezte — vissza kell adni nem tudom kinek: mi más lehetne ez, mint jól vagy rosszul, ügyesen vagy ügyetlenül kendőzött követése Lenin mester tanításainak? Minden demokratikusan gondolkozó em bér — s ezek közé sorozzuk magunkat is — igenis szükségesnek tartja a földbirtok meg­oszlásában itt-ott mutatkozó nagyfokú arány­talanságok megszüntetését és egyáltalán a szociális követelmények kielégítését minden téren. Ennek az üdvös célnak megvalósítása céljából azonban nem kell okvetetlenül fölfor­gató fegyverekhez nyúlni. Ezt a nagy föl­adatot közmegnyugvásra csak olyképp lehet megoldani, ha az akcióból kiküszöbölnek min­den politikai és hatalmi tendenciát: ha nem intéznek vele és általa irtóhadjáratot egye­sek és nemzeti kisebbségek ellen, akiket le akarnak törni és ha egyáltalán le tudnának mondani arról, hogy tabula rázát csinálja­nak mindenből, ami volt, mintha mohó és tü­relmetlen indulattal el tudnák tüntetni az év­századokat, amelyek intézményeket, jogokat és tradíciókat hagytak reánk, amelyekhez minden valamire való ember erejének végső megfeszitésével szentül ragaszkodik. Sikertelen merénylet a francia köztársasági elitek elleti. Páris, julius 14. (Saját tudósítónk jelen­tése.) Ma délelőtt egynegyed 12 órakor a Charaps d'Elysée és a Rue Marigny sarkán egy ember, aki az utcán álló tömegben el­rejtőzött, merényletet követett el Mille- rand francia köztársasági elnök ellen. A köztársasági elnök egy ünnepélyről hajta­tott haza s kocsija előtt a rendőrfőnök ko­csija haladt. A merénylő a rendőrfőnök kocsiját vélte a köztársasági elnök kocsi­jának és három lövést tett reá. A lövések nem találtak. Az utcán lévő közönség a merénylőnek esett és bántalmazta. A me­rénylőt letartóztatták. Birtokpolitika Cseh-Szlovákiában. Prága, julius 14. A Prágai Magyar Hírlap tegnapi számában közölte azt a szenzációszámba menő értesü­lést, hogy az állami földbirtok-hivatal a leg­közelebbi jövőben mintegy negyedmillió hektár határmenti erdőséget szándékozik kisajátítani. A hozzánk jutott híradások sze­rint az erdőbirtokosok már megkapták azt a felszólítást, hogy jelöljék meg: erdeiknek mely részét óhajtják birtokukban megtartani. Minthogy azonban ez a megtartható rész oly csekély, hogy úgyszólván vadászterületnek is kevés (négyszáz holdról lévén szó), meg lehet állapítani, hogy ez a tervbe vett kisa­játítás ugyancsak radikálisan akar végezni a birtokosokkal s könnyű elgondolni, hogy a deposszedálásnak ez az orosz módszere milyen érzést kelt az érdekelt magántulajdon birtokosainál. Ez a kérdés tegnap szóba került a szená­tusban, amely az ülésszak végső munkálatai -sorában tárgyalta a többi közt a kisajátító- törvénynek egy kiegészítő, uj rendelkezését !is, amely kimondja, hogy a kisajátított bir­tokon az elbocsájtott alkalmazottak helyébe, vagy az újonnan szervezendő szolgálatra csak olyan tisztviselőket lehet alkalmazni, akiket a földbirtok-hivatal oda kijelöl. Ez a rendelkezés a maga teljes leplezetlenségében mutatja az egész birtok-akciónak a legszoro­sabb értelmében veendő nacionalizáló, vagyis csehesitő tendenciáját. Az érdekelt erdőbirtokosok tisztában is vannak a hely­zettel és a sorssal, amelyet a cseh-szlovák kormány nekik szánt, természetszerűen min­denekelőtt azért, mert német nagybirtoko­sokról és mert német határmenti erdőkről van szó. Az a kommentár, amellyel a szenátus ülé­sén Ledebur dr. kisérte a földbirtok-hivatal intézkedéseit, terveit és intencióit, nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy itt nemcsak a kisajátítás rendszerével és nemcsak a cseh­országi német nagybirtok ellen irányuló ak­cióval, hamm egy messzebbmenő, az európai szerencsétlen nagypolitikával kapcsolatos rendszabály - foganatosításával állunk szem­TARCA Wilmowski festménye. (Folytatás) (5) Irta: Pékár Gyula. E perctől fogva a két barát elszakadt egy­mástól a tolongásban. Jávor kézitáskáját ci­pelve soká bolyongott, várt a sötétség beáll­táig, mig végre belátta, hogy nincs veszteni való idő; a maga meneküléséről kell gondos­kodnia. Érezte, halálra hül, köhögött is már. Odaállt a küzdő utasok közé; kevesen vol­tak, mindenki elment már, a többivel együtt bizton Olivér is ... Egy elkésve érkező szán felvette utolsónak. Jávor nem kérdezte, hová viszik, csak reszketve bujt a pokrócok közé. Csilingel­tek a csengők s a jármű tovasuhant a fehér éjszakában. Béla hallotta még pár percig az orkán zúgását, aztán lehunyta szemét. * Meddig tarthatott ez az utazás? Hárman is költögették Jávort, mig nagynehezen vég­re magához tért. Hol vannak? Zug az or­kán még mindig, de biztató falusi mécsesek vjiáglanak a fehérségen át mindenfelől. A szán egy hóba fuló, ódon épület előtt áll, mely hatalmas falaival bástyaként állja az alpesi vihart. Persze, ez a falu kocsmája... Béla holtfáradtan botorkál be a kapu alá s a koromsötétségben tárgyalni kezd három­négy hanggal az éji szállás felől. Az első vá­lasz elutasító; nincs szoba, minden zugot él­ben. Ledebur dr. elmondotta, hogy értesü­lése szerint Mittelhauser francia generális az, aki sürgeti a határerdők államosítását. Ha ez az értesülés alapos, akkor ez sok min­dent megmagyaráz, mert akkor a tervbe vett kisajátítás a végső analízisben nem más, mint következménye annak a titkos francia-cseh­szlovák szerződésnek, amelyet nemrég lep­leztek le a nemzetgyűlésben és amelynek megcáfolását meg sem kisérlették. A franciák rendelkeznek és a cseh-szlovák kormány en­gedelmeskedik, ami ezúttal nem is esik ne­hezére, mert hiszen ez esetben nem kell vá­lasztania a francia és az angol barátság kö­zött s nem is kell ötszázezer főnyi hadsereget kiállítania, amire a titkos szerződés szerint a legkomolyabb fordulat esetére szintén kö­telezve volna. A cseh-szlovák kormány az­zal, hogy kidobálni készül ősi tulajdonukból a csehországi erdőbirtokosokat, nem tesz mást, mint követi tovább azt a politikát, amely végső céljában a kisebbségi jogok el­hárítására és a kisebbségeknek minden le­hető és lehetetlen módon való legyöngitésére irányul. Ezt önként is örömmel cselekszi, francia biztatásra pedig annál vigabban megy neki. Az a válasz, amelyet a szenátusban a ja­vaslat előadója, Lukes szenátor Ledebur fej­tegetésére adott, félreérthetetlen világításba helyezi a cseh-szlovák kormány birtok-politi­káját. Nevezetesen Lukes szenátor ur bámu­latos és elismerésreméltó nyíltsággal elmon­dotta, hogy a javaslat nem jelent mást, mini „végrehajtását a kisajátító törvénynek, amely azt a földet és azt a birtokot, amely a cseh néptől jogtalanul elvétetett s amely ellenségeinek és idegeneknek kezébe került, egyszerűen visszaadja a cseh népnek.44 Ez volna tehát a birtok-kisajátításnak való­ságos értelme Cseh-Szlovákiában. A gondolat nem uj, mert hiszen már talál­koztunk vele nemrég abban a nyilatkozat­ban, amelyet Stanek földmivelési miniszter tett ugyanebben a kérdésben. De nem uj a gondolat azért sem, mert láttuk megvalósu­lását Magyarországon Kun Béla uralma ide­jében s látjuk gyakorlati ábrázatát Lenin és Trocki birodalmában A kommunisták sem mondanak valójában mást, mint hogy a föl­det és a birtokot egyesek elvették a nép ösz­foglaltak a vonat utasai, de sok szóbeszéd után kisül, hogy mégis akadhatna tán kis hely valahol. „Hol?“ kérdi egy mély basszus, nyilván a korcsmárosé. „Hát az emeleti nagy szobában44, felel a mogorva női hang, nyil­ván a szobaasszonyé, „magában van ott az a vendég, be lehetne vitetni egy divánt44. „Jó44, felel a korcsmáros szava, „szólítsátok akkor azt a magas urat, ott van még mindig az ebédlőben. Mi ezalatt felmegyünk. Tessék.44 Alszik már a ház, gyertya még mindig nem kerül elő, hát úgy sötétben botorkálnak tovább, fel az emeletre. Rövid folyosó, aztán nyílik az ajtó, Béla jólesően érzi, itt már me­legebb van. A két vezető előre megy, gyu­fát keresnek, de ugyané percben riad már a lépcső felöl az Olivér szava: — Béla... Jávor Béla, nem te vagy az az elkésett utas? Ugy-e te vagy? Hol marad­tál, hogy kerestelek! Hamaros meleg kézszoritás ott a sötétben, előreszalad Pándy is: „ott a gyufa!44 Villan a foszfor, gyűl a gyertya s egyszerre vilá­gos lesz a szobában. — No öregem, csakhogy itt vagy, — ki­áltja Olivér, — rakodj le hamar. Mi az, mi lelt? Koppan a földre ejtett táska, Jávor elké­pedve hátrál. A végzetes szoba... abba lé­pett be! A Wilmowski festménye áll előtte. Nehéz boltív, idegenszerü ódon bútorok és rettentő: minden a maga helyén van! Ott a szentkép a falon, alatta a kereszt, alatta a nehézkes ágy, ég már a gyertya az éji szek­rényen, mellette Pándy áll, az ágy lábánál pedig a szakállas ember, meg a betört orrú vénasszony, ök azok, ez az a szoba, ahol neki meg kell halnia. És hárman a halálma­darak közül már ott is vannak! Ott a falon még a kalendárium is és most már tisztán láthatja rajta az évszámot, az ö halála nap­ját. Az életöszíön lázad Jávorban: el innen, akárhová, de el innen! — Béla, rosszul vagy? Bizton áthültél, jer, menjünk le egy kis konyakért... — Megyek, — dadogja Béla, — eressz... én maid előre megyek ... Eszét vesztve tántorog le a lépcsőn. Fut ki a kapun, el, az orkánnal vivő fehér éj­szakába. Fut a szerencsétlen ember, a falu már rég elmaradt mögötte s ő még egyre menekül a sivó hóban. Mégis igaz volt, jól látta Wil­mowski a jövőt! Lázas agya rémekkel népe­sedik; úgy érzi, Doerwitzel együtt a kép ösz- szes alakjai űzik őt, hogy elfogják a halál számára. Nem bírja tovább, lerogyik a hóba, vége, most rajta ütnek ... Hát tényleg emberek hajoltak föléje. Egy szemben jövő szán emberséges utasai, kik úgy véletlen akadtak rá a megfagyó, áléit emberre. Felpakolták, ám hová vigyék? Vitték utjok szerint, vagyis vissza a faluba és ott is természetesen az egyetlen korcsmá- rosnál kopogtattak be. Pándy Iélekszakadva futott elő: — Béla, az Istenért, honnan kerülsz elő? Hamar, vigyük fel az én szobámba ... — Eresszetek, — viaskodott Jávor, — fel ne vigyetek oda! — Béla, te beteg vagy, az arcod tüzel. — Nem, nem akarok oda felmenni! Olivér súgva fordult hátra: — Hamar az orvost ide. Ott fenn van egy másik betegnél... VII. És aztán hiába volt ott minden tiltakozás, vitték ellenállhatatlanul, vitték fel a végzetes szobába. Lefektették, letakarták. Béla mé.g akkor is hörögve könyörgött Pándyhoz ... — Megöltök, vigyetek el innen! Ez az én halálos szobám, ráösmertem... Olivér, el akartam mondani neked. Egy médium ... Ott a táskámban a Wilmowski képe... A besiető orvos részvéttel hajolt föléje: — Magas láz. Delirál. Jávor iszonyodva hőkölt vissza: — A doktor... ráösmerek, itt van már ő ís! Itt vannak mind a négyen. Most nyílik az ajtó... igen, jön az ötödik, jön a szoba­leány ís, tudtam előre, hozza a jeges meden­cét... És most már tudom azt is, hol visel­nek ily furcsa fejdiszt... Az orvos fejcsóválva szánakozott: — Negyvenegy fok... Erősen delirál. Béla hangja egyre gyöngült: — Együtt vannak, kész a kép... Itt a perc és nincs menekvés ... Azzal örökre elvesztette az eszméletét. • — „Insuffícientia cordis44, — szólt a dok­tor másnap. Letakarta a halottat és Pándy­hoz fordult. Olivér épp akkor emelte ki a táska külön rekeszéből a Wilmowski képét. Döbbenve nézegette: — Hiszen van benne valami... Ördöngős furcsaság! Doktor ur,’ ez a kép ölte meg sze­gény barátomat,.. (Vége), J )]RÁGrfcr if% j ^Prága, szombat, 1922. julius 15. 'fflT?TMfTJ f W jm w 1 K> W mg jm jm jffi Bn«dóhi,.»«i 27.39. _ Ei6ruet« ■■— Sürgönyeim: Hírlap, Prnha. — Főszerkesztő: DAT ITT V AT MA DII A D Felelős szerkesztő: BÉLA HENRIK rULIIIAAI NArlLAr FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents