Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-30 / 49. szám

Vasárnap, julius 30.

3

szétverik a német egységet s a Németországra hárított terheket megosztják a kisebb német államok között.

Béranger tehát tüzcsóvát lobogtat, újra szabdalni akar az európai térképen s csatakiáltásai s a francia sajtó vad bosszút lihegő lármája között szinte alig halljuk meg Lloyd Georgenak tegnap mondott s a béke nyugalma után áhítozó beszédét- A beszéd egy vallásos reggelin hangzott el s Lloyd George a háború után fölmerült újabb nehézségekről beszélt.

— Az egész világot — úgymond — az az érzés tölti el, hogy elöbb-utóbb újabb konfliktusok következhetnek el. Ezelőtt eltemetett és elmerült nemzetek ma egyre újabb igényekkel lépnek föl. Újabb borzalmas hadigépeket építenek, amelyek nem a békének fognak szolgálni, de védtelen asszonyok megölésére, gyermekek megmérgezésére vannak hivatva. A legközelebbi háború egyenesen a civilizáció ellen fog hadat viselni.

Német válasz a francia jegyzékre.

Bécs, julius 29. (Saját tudósítónk telefonjelentése-) Berlinből jelentik: A francia kormány Németország julius 12-iki maratórium- kérelmére vonatkozó jegyzéke nagy meglepetést és megütközést kelt- A ma délben összeülő minisztertanács a jegyzékre adandó választ fogja megszövegezni. Kormánykörökben a francia jegyzéket elfogadhatatlannak minősitik s a német kormány válasza minden kétséget kizáróan ilyen értelmű lesz.

Berlinben is megszüntetik a deviza forgaimat.

Bécs, julius 29. (Saját tudósítónk telefon- jelentése-) Berlinből* jelentik: A külföldi

pénznemek óriási emelkedése következtében a kormány azzal a gondolattal foglalkozik, hogy Bécs mintájára megszünteti a szabad devizaforgalmat és a devizák eladását és vételét a devizaközpontra fogja bizni.

im— —■■■ i ■ »■ i in i ■■ ■ ■ ni——■ m iiihiti m—in imi ■ ii !■ ifiiiM—wmw

Nogy sztrájkok Amerikában.

Az Egyesült Államok gazdasági életéi a bányászok és vasúti műhelyek munkásainak sztájkja egyre inkább megbénítja s ámbár az előbbiek sztrájkmozgalma már négy hónap óta tart, megegyezésre alig van kilátás. Az uj-világban a munkásság gazdaságilag sokkal gyengébb s politikai befolyása az európai munkásságéval egyáltalában össze sem hasonlítható. Fánk H. Simons. a New-York Héráidban legutóbb érdekes cikkben fejtegeti, hogy Amerikában a nagy kiterjedésű munkásmozgalmakkal is alig törődnek. Sztrájk esetén vagy bevárják, mig a munkásság tartaléktőkéi elfogynak s az éhség a munka újrakezdésére kényszeríti őket, vagy katonai kordonnal záratják le az üzemeket s sztrájktörőkkel dolgoztatnak. A munkásság széjes rétegeinek együttműködése Amerikában az összeesküvésről szóló törvén# szigorúsága miatt majdnem kizárt dolog.

Az amerikai munkásság osztályöntudata aránylag fejletlen, minthogy kapitalista mar- sallbotját mindegyik munkás a tarsolyában hordja. Éppen ezért a legutóbbi, gyakran véres zavargásokban egyáltalában nem szabad bolsevizmust látni. Legutóbbi hirek szerint Harding elnök rendkivii! erélyes rendszabályokra határozta el magát, amelyek élénken emlékeztetnek az igen éles háborús intézkedésekre, amelyeknek az állam adminisztrációjában még ma is látható nyomuk van. A sztrájk hatása egyre jobban érezhető. A tőzsde annak a ténynek hatása alatt áll, hogy a hatóságok számolnak a vasutasok hosszantartó sztrájkjával. Igen sok szenet vásárolnak külföldön. New-Yorkban naponként átlag 100.000 tonna külföldi szenet rendelnek meg s mint egy mai londoni távirat jelenti, Amerika angliai bányákkal 700.000 tonna szállítására kötött szerződést. A szén ára a sztrájk következtében 6.45 dollárról 9.— dollárra szökött.

Moptátösi lülirlli lejária

Hogy szerezhetnek magyar állampolgárságot azok, akik az opíálási jog nemgyakorlása folytán elvesztették. — A magyar állampolgárság elvesztésének magánjogi hatásai. — A tisztviselőkérdés.

Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot.

Budapest, julius 29.

A trianoni békeszerződés 63-ik cikke alapján mindazok a magyar állampolgárok, akiknek illetőségi községe valamely utódállam területén fekszik, jogosultak voltak a békeszerződés ratifikálásától számított egy éven belül, azaz 1922 julius 26-ig a magyar állam- polgárságra optálni. Az opíálási határidő tehát három nappal ezelőtt lejárt és igy mindazok a volt magyar állampolgárok, akik valamely utódállamban illetőséggel bírnak, ha nem optáltak, az illető utódállam állampolgáraivá váltak. Ez a helyzet állott elő tehát a legtöbb cseh-szlovákiai lakos számára is.

Az állampolgárságban elkövetkezett eme változásnak fontos magánjogi és közjogi következményei vannak. A tisztviselők minősítéséről szóló törvény értelmében Magyarországon tisztviselő csak az lehet, aki magyar állampolgár. Politikai jogokat természetesen szintén csak az gyakorolhat, aki a magyar állampolgárság birtokában van. Számos magánjogi következmény is fűződhetik az állampolgárságban történt változáshoz. így különösen a házasságok kötésénél, továbbá olyan hitbizományi vagyonoknál, vagy családi va- gyonoknál, amelyeknek az élvezete magyar állampolgársághoz van kötve. A magyar jog értelmében az, aki nem magyar állampolgár, egy magyar állampolgárt a magyar bíróság teiületén — ha nem forog fenn a viszonosság — csak az esetben perelhet, ha költség- biztositékot tesz le. Az elmondottakból is látható, hogy a cseh-szlovákiai lakosokat nem egy esetben hátrány érheti Magyarországon, ha nem bírnak magyar állampolgársággal.

Különösen fontos lesz az állampolgárság kérdése azokra nézve, akik a jövőben arra határozzák el magukat, hogy Magyarországra költözködjenek. Az állampolgárságról szóló magyar törvény (1879:L. t. c.) értelmében a visszahonosiíás ugyanis, kevés kivételtől eltekintve, ugyanolyan föltételek szerint történik, mint a honosítás. Ha tehát egy csehszlovák állampolgár Magyarországban akar a jövőben letelepedni és ott a magyar állam- polgárságot óhajtja megszerezni, a honosítási törvény szerint ezt csak egy szabályszerű honosítási eljárás utján tehetné meg. Ennek a föltételei azonban igen körülményesek, mert a törvény több évre terjedő ottlakást, adófizetést stb. követel, hacsak az illető nincsen abban a helyzetben, hogy valakivel örökbe fogadtassaa magát. Azonban ennek is igen komplikált a módja.

Az utódállamokban számos magyar ember jutna különböző okoknál fogva abba a helyzetbe, hogy Magyarországba költözködjék és ott magyar állampolgárságot szerezzen. Ezekre nézve természetesen égetően aktuális az a kérdés, hogy vájjon ők is ilyen nehéz utón fogják-e megszerezhetni a magyar állampolgárságot. Jogászi körökben sokat foglalkoztak ezzel az esettel, amelytől a jövőben számos egyénnek a boldogulása függ Hágj' megnyugvást keltett a most tárgyalás alatt levő indemnitási javaslatnak egj^- szakasza, amely az aggodalmakat eloszlatni képes. Az indemnitási javaslatnak ez a szakasza így szól:

Aki magyar állampolgárságát a háború kitörése óta (1914. évi julius 26. napja) elbocsátás. vagy hatósági határozat (1879. L. t c. 30. §.) nélkül vesztette el és Magyarország területén lakik vagy kivan letelepedni, azt kérelmére a belügyminiszter kivételesen az !879:L. t. c. 38. §-a értelmében megkívánt kellékek hiányában is visszalionosithaíja, ha a visszahonosítási kérő tizennyolcadik életévét betöltötte, nem cselekvőképtelen és visszahonositását különösen méltánylást érdemlő körülmények indokolják.

A kérelmet belügyminiszternél kell előterjeszteni. A belügyminiszter a visszaho- nositotlnak állampolgári esküre bocsátását annak kimutatásától teheti függővé, hogy Magyarország területén letelepedett A visszahonositott községi illetőségét a belügyminiszter állapítja meg.

A visszahonosiíás kiterjed a visszahonosl- sitoitnak vele együtt élő feleségére és atyai hatalma alatt álló tizennyolc évnél nem idősebb gyermekeire.

A minisztérium az ekként visszahonositotíaknak a magyar állampolgárság elvesztése következtében őket ért joghátrányok tekintetében rendelettel könnyítéseket engedhet. Egyebekben az ilyen visszahonosi- íásra is az 1879:L. t. c. rendelkezései irányadók.

Jogi vélemény.

Abban az esetben, ha ez a javaslat törvénnyé is válik, még mindig igen hátrányos lesz azoknak a helyzete, akiknek mint csehszlovák állampolgároknak vannak Magyarországon olyan magánjogi igényeik, amelyek nek előföltétele a magyar állampolgárság. Nem volna* méltányos, ha ezek csak azért, mert az államjogi változások következtében magyar állampolgárságukat elvesztették, jogaiktól teljesen elesnének. Jogászi körökben ez a kérdés is állandó eszmecsere tárgya. Egy budapesti kitűnő ügyvéd erről a kérdésről jogi véleményét előttem az alábbiakban fejtette ki:

— Nézetem szerint a kivételes hatalomban foglalt fölhatalmazás alapján kiadandó olyéríehnü rendelettel lehetne itt segiteni, mely kimondaná, hogy ha valamely magánjogi jogszabály értelmében valamely vagyonhoz vagy valamely vagyon jövedelméhez való jog a magyar állampolgárságtól függ, a jogosultnak ezt a jogát egymagában még nem érinti az, hogy magyar állampolgárságát a trianoni békeszerződés folytán akár az opció gyakorlásával, akár pedig anélkül elvesztette.

— Ez a rendelkezés önként érthetőleg nemcsak a mostani jogosultak, hanem a várományosok, illetőleg a jogutódok javára is szolgálna és alkalmas lenne arra, hogy a kérdést nemcsak ideiglenesen, hanem véglegesen is rendezze. Minthogy azonban a viszonyok alakulása előre nőm látható és különösen nem lehet tudni azt, vájjon ez a rendelkezés, amely a mostani jogosultakkal szemben méltányosnak mutatkozik, a jövőben nem vá!hatik-e hátrányukra, ennélfogva célszerűnek vélném az érintett rendelkezést megtoldani azzal, hogy a kérdésnek ez a rendezése bizonyos hosszabb Időre — példán! tíz évre — terjed ugyan, de mégis csak ideiglenes rendelkezés kíván leírni. Ezen az időn belül tüzetesebb megfontolás tárgyává lehetne ionul, hogy az előálló viszonyok között milyen rendezés mutatkozik majd annakidején kívánatosnak.

— Egy ilyen rendelet kiadásához kellő alapot nyújt az 1920. évi VI. törvénycikk }. szakaszában meghosszabbított kivételes hatalom, tekintettel az 1914. évi L. törvénycikk 14. szakaszában foglalt felhatalmazásra. Ennek a rendeletnek a kivételes hatalom megszűnte után való föníartását a tárgyalás alatt álló indemnitási törvény- javaslatban foglalt fölhatalmazás is lehetővé fogja tenni.

— Úgy tudóin, hogy az igazságügymi- niszíerium a közel jövőben ki fog bocsátani egy rendeletét, amely ezeknek az elveknek megfelel.

Az elbocsátott és nyugdíjazott

tisztviselők.

Ezek a kérdések különben a legszorosabb összefüggésben állanak az elbocsátott és nyugdíjjogosult volt magyar állami tisztviselőknek a helyzetével is. A magyar állami közgazdasági és szociális okokból védekezett a repatriálok tömeges beözönlése ellen. A magyar határon csak azt engedik keresztül, akinek bekölíözködési engedélye van- Azonban azok is, akik beköltözési engedélyt nyertek, kénytelenek azzal számolni, hogy esetleg hónapokon át vagonlakók maradnak- Mivel az eddigi repatriáltak legnagyobb részét julius 1-ével nyugdíjazták, vagy pedig végkielégítéssel elbocsátották, az ezután jövők sem számíthatnak más elbánásra. Ezért tehát a repatriáltak jól teszik, ha a beköltözési engedély beszerzése előtt előzetesen tisztázzák azt a kérdést, hogy vájjon a tényleges szolgálatban való elhelyezkedésük biztosítva van-e?

Az imént elmondott kérdések végleges megoldására természetesen nagy befolyást fog gyakorolni az is, hogy a magyar állam

miképpen rendezi az utódállamokkal a tisztviselőknek és nyugdíjasoknak a helyzetét. E részben a nemzetközi jog egy alapos ismerőjétől a következő fölvilágositást kaptam:

— A tisztviselőknek és a nyugdíjasoknak a magyar állam terhére való átvétele általánosságban nemzetközi jogi , kérdés amely részben az általános nemzetközi jogelvck, részben pedig a békeszerződés rendelkezései alapján csak az utódállamokkal lefolytatandó nemzetközi (diplomáciai) tárgyalásokon nyerhet végleges megoldást. Az erre vonatkozó tárgyalási anyag magyar részről már készen áll. A kérdés különben a legközelebbi prágai tárgyalásokon is szőnyegre fog kerülni és ezen a tárgyaláson föltétlenül rendezni kell a szenvedett sérelmeknek és károdnak reparációját visszamenőleg is.

— Egészen másként kell azonban megítélnünk azokat a konkrét eseteket, mikor a magyar kormány a Romániából távozni kényszerült tisztviselőknek az általános rendezést megelőzőleg lehetővé tette az elhelyezkedést, vagy pedig nyugdijuknak megfelelő menekülési segélyt folyósított.

Ehhez csak annyit kellene még hozzáfűzni, hogy volt magyar állami tisztviselőkre és nyugdíjasokra ugyanaz áll, amit fön- nebb az opcióról mondottunk.

Berlini lati

A bajor válság. — Berlin és München. — A drága parlament. — Elveszett miiliárdok. — Valuta-változatok.

Berlin, julius 27.

(Saját levelezőnktől.) Bajorországnak vonakodása az uj birodalmi törvényeket, amelyeket a köztársaság védelmére alkottak, egész terjedelmükben végrehajtani — valósággal több volt, mint villámcsapás derült égből. Ezek az uj kivételes törvények, különösen az uj állami törvényszék, amelynek tagjait a birodalmi elnök nevezi ki, részben nem is a bírói állásra kvalifikált egyének közül, továbbá a birodalmi, rendőri törvény, amely a politikai rendőrség vezetését egész Németországban Berlin kezére bízza, bajor földön erős ellenállásra találtak. Föléledt a régi ellentét Berlin és München között még eddig sohasem észlelt élességben. Bajorország úgy véli, hogy szuverénitása odaveszett, hogy saját külön törvényhozási jogai közül" semmisem marad meg, ha megengedi, hogy az aj törvényeket mostani formájában végrehajtsák.

Bajorország a két véglet között ingadozik... engedni, vagy...? A másik végletig sok lépcső vezet, a weimari alkotmány gondoskodott róla, hogy gyors és végzetszerű szakítások a szövetkezett államok között el ne következhessenek, a birodalmi törvényszék megállapíthatja, vájjon az uj törvények kötelezők-e a szövetkezett államokra, a birodalmi elnök fölhívhatja a renitens államot az engedékenységre, a Reichstag ünnepiesen kötelezheti őt a törvények megtartására és ha mindez nem használ, még a fegyveres erő felhasználása is alkotmányos joga az állam, főnek. Erről a végső eszközről senkisem beszél. Úgy látszik, hogy nem is szükséges. Mert nem szabad feledni, hogy Németország mai államformáját elsősorban a szervezett munkásság védi.

És ennek a szervezett hatalomnak vau egy fegyvere, a tömegsztrájk, amely ellen csak még nyugati Európában van orvosszer, a mí- liíarizmus. Németországban azonban meg kell barátkozniok a társadalom minden rétegében a gondolattal, hogy amikor az antant valóban összetörte a porosz militarizmust, voltaképpen uralkodóvá tette a szocializmust. Ha Bajorország talpra is állana az uj törvények ellen, az utolsó lépés ivem Dél- Németország elszakadása volna a birodalomtól, hanem ... a tömegsztrájk. Amint az ti? kivételes törvényeket a munkástábor sürgős kívánságára alkották meg, amint Berlinben minden kormányválságkor már a szakszervezetek is beleavatkoznak a megoldási kísérletekbe. most is Berlin rendelkezésére állana ez az óriási szervezett tömeg, amely ellen a pártokra oszolt .teljesen szervezetlen polgárság katonai hatalom nélkül tehetetlen. Ez az oka, hogy a bajor válság, amely voltaképpen az utolsó fellobbanása a német partikularlz- musnak, ha nagyobb hullámokat is fo§ verI

I 1 r ^1 aj! Rjkmrplpnlrpnf félpohár 3CHMÍDTHA UER-féle igmándi

| f H f * T l KIWB rC Q fi il. Cl 11 &&*'**'

______ keserüviz, melegítve éhgyomorra, mint ivókúra,

il £&.$.*> 9 bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek

következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság,-máj és lépáagaraat, aranyér, elkovéredés, agyvértódulás, vérbőség stb.

&»*€ nssetfRnesn nra«iur fis.