Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-30 / 49. szám

&

ni, előreláthatóan békés megoldást fog nyerni.

Természetesen ebben a keretben nem szabad megfeledkezni a külső politikáról sem. IVégre is a kérdés, vájjon a német birodalom megmarad-e mai kereteiben, vagy egyes államok kiválnak-e belőle, nem lehet közömbös a nemzetközi politikában. Kétségtelen, hogy még nem is olyan régen Párisban szívesen látták volna Bajorország elszakadását a birodalomtól, különösen mert úgy vélték, hogy ezzel végleg lehetetlenné teszik Németország régi hatalmának feltámadását. Ezzel kapcsolatban sokfelé kisértett az a másik messzebbmenő terv, amely Bajorország vezetésével egy uj dunai államalakulásról álmodozott Ausztria, sőt talán Magyar- ország belevonásával is. Az idők azonban megváltoztak. Ugyanis nem Briand, hanem Poincaré az ur, aki azt hiszi, hogy a. fizetési kötelezettségek könyörtelen behajtásával több eredményt lehet elérni, mint politikai kísérletezésekkel. Bajorország tehát külső-po- litikailag is elszigetelten áll.

Mindezek a kérdések a politikusok szünidejét alaposan elrontották. Talán a Reichs- tagot is összehívják, hogy a központi kormány akaratának nagyobb nyomatékot kölcsönözzenek. Pedig a törvényhozók, miután az elnapolás előtt az utolsó pillanatban fizetésüket havi 10000 márkára fölemelték, azzal a tudattal hagyták el Berlint, hogy egyelőre rendben van a respublika dolga.

Közben az adófizetőknek hivatalos kijuttatások révén kissé bepillantást engedtek a kényes kérdésbe, hogy mennyibe is kerül a németeknek a törvény gyártás. Vannak itt pikáns tételek is. Budapesten például a honatya, ha valamit tudni akar, vagy ha valamire egy-egy választója kiváncsi, megfogja a folyosón a minisztert és az ismert szólás- móddal: kérlek egy pillanatra kegyelmes

uram, elintézi a dolgot. Berlinben a törvényhozó „apró kérdést14 intéz a kormányhoz. Ezt az apró kérdést kinyomtatják, megkapja a kormány, a sajtó, meg a 446 honatya. A minisztériumban azután egy sereg tanácsos, titkár meg fogalmazó iparkodik a kérdésre a megfelelő választ összekovácsolni és azt a ÍReichstag egyik ülésén a kormány képviselője fölolvassa. Szónokolni, vagy viatatkoz- ni az apró kérdésről nem lehet. A kiváncsi {képviselőt kivéve, a világon senkit sem érdekelnek az ilyen mindennapos dolgok és bajok és igy történt, hogy a-volt külügyi államtitkár von Jagow, egyszer a válaszokat megfordított sorrendben olvasta föl. A balesetet csak akkor vették észre, amikor az egyik képviselő sehogysem akarta megérteni az államtitkár feleletét. És ez a játék az apró kérdésekkel a múlt esztendőben nyomtatási költségek fejében csak másfél milliárd- ba került. Most már tudja a világ, mily kiváncsiak a német honatyák!

De még ez a baj is elviselhető volna, ha a márka értéke emelkedne és a világ olcsóbbá válna. De mivel fájdalom, megfordítva áll a dolog, Berlinben mind nagyobb úrrá lesz a dollár és egyre nő a valutagazdagok iránt való — tisztelet. Amióta egy amerikai dollárkirály haragjában, mert a bankban dolláraiért a nyomdászsztrájk idején csupa huszmárkásokat kapott, vagy százezer márkát osztott ki az utca népe között, Berlin munkásnegyedeiben nap-nap után várják a legendás idegeneket, akik szórják a pénzt. De a szállók halijaiban is mély meghajlással fogadják a hölgyeket, akik még a forró nyárban is prémben járnak, akiknek tárcáiban a szerény márka mellett tüntetőén domborodnak ki az amerikai, a svájci, a hollandusi, meg a cseh pénzjegyek, akik tehát nem azért vagy legyünk udvariasak, nemcsak azért előkelők, mert idegenek, hanem mert valutaerős országokból származnak. A dollárkisasszony uj életre kelt, csakhogy Európában már nem grófi vagy nemesi férjet keres, hanem csak azt a tiszteletet, meg csodálatot, amit éppen a mi szegény ó-világunkban a dollár kelt. Európa mindig az olcsóság földje volt az uj-világ szemében, ma azonban már valóságos meseország, amelyben a sült galambok a levegőben röpködnek. De ebből a meseországból elfogytak a kivándorlásra alkalmas — férjek. Egy szegény országból sen- kisem házasodik. Egy telivér dollárkisasz- szony bizonyára nem ... V.

Iparművészek bén specialisták elvállalnak

egyesületi és egylaázi

pontos és művészi kivitelét; azonkívül az iparművészet, körébe vápró minden más munkákat (fa, fém, bőr, művirág, hátik stb ) — STELLEK nővérek „Decoratlo" iparművészeti műterme KOSI.CE-KA.SSA, Jóka i-ntca 22. szám

162

Vasárnap, iullus 30*

A magyarországi események.

A nemzetgyűlésből.

Befejezték az indemnitás általános vitáját. — Bethlen hétfőn válaszol a felszólalásokra.

Budapest, julius 29. (Saját tudósítónk távirata.) A nemzetgyűlés tegnap délutáni ülésén befejezte az indemnitás általános vitáját. Még Szakács Andor pártonkivüli s Rothenstein Mór és Peidl Gyula szociáldemokrata beszélt. Szakács a háború kitöréséért az akkori vezetőket tette felelőssé s kérte a nemzetgyűlést, hogy ne utasitsa vissza a szociális ták segítő munkáját. Rothenstein a szociál demokraták és a bolsevisták között való különbséget fejtegette, Peidl pedig arról beszélt, hogy a szocialisták az uj légkörbe nehezen tudják beleélni magukat, a pártok magatartása miatt. Eckhardt Tibornak a négy budapesti lap betiltására vonatkozó javaslatát nem tartja komolynak s reméli, hogy a töbuség nem is fogadja el. Az általános vita ezzel a három szónokkal be is zárult. Bethlen István gróf miniszterelnök hétfőn válaszol az egyes felszólalásokra.

Hírek kormányválságról, pártszakadásról.

Budapest, julius 29. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Politikai körökben élénk feltűnést kelt, hogy Wolff Károly sűrűn érintkezik Andrássyval és Gömbössel. Wolff platt- formja az, hogy a keresztény pártok között együttműködést kell teremteni, mivel a kormány politikája erősen a liberalizmus felé hajlik. A helyzet ilyetén alakulása a kormány állását megrendítette, mivel, ugylátszik, hogy a keresztény pártok egységes frontot akarnak alkotni.

Budapest, julius 29. (Saját tudósitónk távirata.) A Magyar Távirati Iroda illetékes helyen kapott felhatalmazásra közli, hegy a pártszakadásról és kormányválságról szóló híresztelések nem egyebek közönséges tőzs- demanö'vernél.

Budapest, julius 29. (Saját tudósítónk távirata.) A kormány részéről kiadott félhivatalos cáfolás ellenére is, erősen tartja magát a hir, hogy a pénzügyminiszter a,dó- javaslata következtében az egységes pártban szakadás következik el Az egységes párt egy része egész nyíltan hirdeti, hogy a pénzügyminiszter a földadó letárgyalá- sára vonatkozó szándéka a jelenlegi helyzet felboritását célozza s azt arra akarja felhasználni, hogy alapos okból távozhasson a pénzügyminiszteri székből, mert már régen elkedvelenedeft és minden áron le akarna mondani a tárcájáról. A Magyar Hírlap, állítólag jól informált helyről, azt közli, hogy kormánykörökben befejezett ténynek tekintik Kállay pénzügyminiszter távozását, bár a minisztertanács még nem foglalkozott ebben a formában a kérdéssel.

A földadó-javaslat.

Budapest, julius 29. (Saját tudósítónk távirata.) A pénzügyminiszter adójavaslatait a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága kedden délután kezdi tárgyalni. A földadójavaslatról ma délelőtt fontos tanácskozás volt, amelyre a pénzügyminiszter meghívta nagyatádi Szabó Istvánt, Mayer Józsefet, Gaál Gasz- tont és Schandl Károly államtitkárt és több képviselőt. A tanácskozásnak az volt a célja, hogy a javaslattal szemben fölmerült ellentéteket áthidalja. Bethlen miniszterelnök és Gaál Gaszton ma külön is tárgyaltak a földadójavaslatról. Az egységes párt hétfőn este pártértekezleten foglalkozik a javaslattal s igy a nemzetgyűlésen való általános vita már a jövő héten megkezdődhetik.

Budapest, julius 29. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Az egységes párt többségében fölmerült az az óhajtás, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalásait halasszák el. A bizottsági ülésen Gaál Gaszton indítványozni is fogja, hogy a bizottság az adójavaslatok tárgyalását napolja el addig, mig az illetékes szakemberek véleményét a javaslatra vonatkozólag meg nem hallgatta. Gaál Gaszton inditványával a keresztény ellenzék nagy többsége szintén egyetért, a Rassay-párt s a 48-as ellenzék ezzel szemben főkép a progresszivitás hiánya miatt tesz kifogást a javaslat ellen. A szocialista képviselők keveslik a földadó mértékét, mindazonáltal hajlandók a pénzügyminiszter javaslatait ama támadások ellen, amelyek a nagybirtokosok részéről merülnek fel, megvédeni.

Horthy kormányzó beszéde a hazatért cserefoglyokhoz.

Budapest, julius 29- (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A krasznajorski fogolytábor cserefoglyai közül 55 tiszt és 26 katona ma délben érkezett meg a Keleti-pályaudvarra Fogadásukra megjelentek: Horthy Miklós kormányzó, a nemzetgyűlés képviseletében Huszár Károly alelnök és számos képviselő, Auguszta és Zsófia főhercegasz- j szonyok, Brentano amerikai követ és ! számos előkelőség- A hazatérteket elsőnek Horthy Miklós kormányzó üdvözölte- Beszédében a többi között ezeket mondotta:

— Büszkeség tölt el, ha arra gondolok, hogy ezer szenvedés közepette és ezer ellenség között is megőriztétek és nem tagadtátok meg magyarságtokat- Bizalmat akarok önteni szivetekbe, hogy elbírjátok végezni azt a nagy munkát, amely az ország újjáépítésében rátok vár.

A nemzetgyűlés nevében Huszár Károly alelnök, a főváros és az ország polgársága nevében pedig Folkusházy Lajos alpolgármester üdvözölte a hazatérő foglyokat, akiknek nevében Szenderszky Antal alezredes válaszolt az üdvözlésekre.

Eéjias Iván nyilatkozata letartóztatásáról és a nyugat magyar országi eseményekről.

Budapest, julius 29. (Saját tudósítónk távirata.) Fgy kőnyomatos tudósítójának Héjjas Iván letartóztatásáról és a Nyugatmagyar- országon történtekről tegnap a következőket mondotta:

— Semmit sem követtem el, ami miatt a lelkiismeretem vádolhatna. Fogvatartá- somra semmilyen jogalap nem volt és semmiféle felelősség alól nem bújtam ki. A kormány kénytelen lehet engem bűnösnek tekinteni a trianoni béke értelmében és bűnös lehetek az antant és a magyar fajom minden külső és belső ellensége szemében. Lehet hogy a hazafias érzésem kifejezése esetleges paragrafusokba ütközik, de nem vagyok bűnös a lelkiismeretem. előtt. Minden paragrafussal, politikai érdekkel szemben a történelmi igazság az én részemen van. Jogtalanul először a kommtin alatt toboroztam s ezért a büntetést Kun Béláék- tól már megkaptam. Másodszor a román megszállás alatt, amikor a román igazságszolgáltatás elé kerültem.

— A megszállástól kezdve mindenki tudta, hogy a Duna és a Tisza közén különítményem van, amelyet semmiféle hatalom megmételyezni, feloszlatni nem tud, tehát azóta nem volt szükségem toborzásra. Mert embereim, akik a kereszény nemzeti gondolatra a megpróbáltatások nehéz Idején becsületes magyar parolájukat adták, azóta minden intésre egységesen készen állnak és minden parancsot, minden gondolkozás nélkül teljesítenek.

Legutóbb lementem ezeknek az embereknek megtekintésére és mivel ezek rendes körülmények között békés munkások, tehát nem fegyveres alakulat, meglátogatásukért senki felelősségre nem vonhat. Éppen úgy, mint a miniszter urakat sem, amikor hiveik közé utaznak. Szegényebb embereimről, menekültekről évek óta munkaadás által gondoskodom, mint munkásokat egyszer itt, másszor ott elhelyezem, ami ellen ismét nem lehet kifogása senkinek.

Kihallgatásomkor egyenesen megmondottam, hogy a munkások azért mentek le a határra, hogy alkalmas pillanatban Nyugat- magyarországra beszivárogjanak és ott a fellázadó lakosságnak segítségére legyenek. Itt érhetne vád, hogy ezzel az országot veszélyeztettem volna. De ha az ország területét elhagyom, ha embereimmel idegen területre lépek és ott elkövetek valamit, akkor ott egyedül engem vonhatnak felelősségre és nem a kormányt. Kudarc esetén veszedelembe nem az ország, hanem én kerültem volna, én pedig az életemet ott és akkor teszem kockára, ahol és amikor akarom. A miniszterelnök ur rövidlátóknak mondott bennünket. Erre csak azt mondhatom, hogy a történelmi Magyarországot természetszerűen nem állíthatja vissza a kormány, amelynek kezét a trianoni szerződés megköti, amely tehát sohasem láthatja elérkezettnek az időt, mert nem is szabad látnia. Egyébként Ilyen időkben az eseményeket elsősorban a „mersz4* irányítja, ez pedig — bocsássa meg nekünk a kormány — mi bennünk van meg.

NyUatkozata végén Héjjas Iván kijelentette, hogy jól esett éreznie a feléje sugárzó rokon- szenvet és szeretetet.

Héjjas izgatásért a törvényszék elé kerül.

Budapest, julius 29. (Saját tudósitónk tele fonjelentése. A budapesti büntető járásbiró ság ma délelőtt tárgyalta Héjjas Iván közcsend elleni kihágásának ügyét. A járásbiró ság épülete előtt már korán reggel egy szakasz gyalogrendőr helyezkedett el s őrködött a rend fentartásán. A tárgyalás megnyitása után Moldoványi Géza kir. ügyész előterjesztette vádját, amelyet Héjjas Iván ellen közcsendháboritás cimén emelt, Héj- jasnak az Ébredő Magyarok Egyesületének julius 13.-i ülésén tett ama kijelentése miatt, hogy Budapest számára ő lesz az istennyila. Az ügyész rámutatott arra, hogy Héjjas gyilkosság elkövetésével fenyegette meg Budapest lakosságának egy részét, azonban zsaroló szándék nélkül. Héjjas Iván beismerte, hogy tett ilyen kijelentést és megjegyezte, hogy annak idején megkérdezte barátaitól, hogy volt-e olyan kitétel a beszédében, amely izgatást tartalmazott volna, s barátai azt válaszolták, hogy beszédében csak azok látnak izgatást, kik a mai jogrendbe nem tudnak beleilleszkedni. Amennyiben Budapesten az egyes fertőző bacillusok Magyar- országot újból meg akarnák fertőzni, Budapest részre ő még az istennyilánál is több lesz.

Déli tizenkét órakor hirdette ki a járásbíróság végzését, amely szerint a járásbíróság nem tartja magát illetékesnek ez ügyben, mivel igatás bűncselekményét látja fennforogni Héjjas nyilatkozatában. A végzés ellen Héjjas felebbezést jelentett be s igy az iigy a törvényszék elé fog kerülni. A bíróság folyosóin a tárgyalás alatt körülbelül ötven ember helyezkedett el, nagyobbrészt az Ébredők egyesületének tagjai, akik a kivonuló Héjjas Ivánt virágesövel fogadták.

Ml minden főrtónltcí UnszinsikdftM?

Az ungvári tisztviselők és alkalmazottak sorsa. — A zsupán a városnál uj választásokat rendelt eh

• • . - -.......... Ungvár, -julius 29.

Ida valahol másutt és nem Ruszinszkqban volnánk, hihetetlennek tartanók az alábbi esetet, amely Ungvár városában legutóbb megtörtént, i Ennek elfogadható magyarázatát ugyanis maga a I rendeletet kibocsátó zsupán sem tudná megadni, j Az eset előzménye az, hogy Zseltvay János . dr., Ungmegy* zsupánja, zsupánná vaió kinevez- íetcse előtt Ungvár város kormánybiztosa volt: ebben a minőségében a lemondott és elbocsátott városi tisztviselők helyébe kormánybiztosi hatáskörénél fogva uj tisztviselőket nevezett ki. Ungvár őslakossága ezeket a kinevezéseket már akkor törvényteleneknek minősítette, mivel városi tisztviselőket csakis a város lakosságától megválasztott képviselőtestület van hivatva választani. Zseltvay kormánybiztos azonban akkor ezt a sajtó utján is megnyilvánuló közleményt nem respektálta és igy egyre-másra jelentek meg a pályázati hirdetések, hol városi tanácsosi, hol főjegyzői, hol mérnöki, hol egyéb alkalmazotti állásokra.

Mikor ilyetén módon betöltötték az egyes állásokat, arról kezdtek godokozni, hogl3r miként véglegesítsék az uj tisztviselőket. A törvénytelenül összeállított város? vybor tagjaiból alakult pénzügyi és gazdasági bizottság, midőn ennek is megtalálta a módiát, 1921 december 20-án azzal az indítvánnyal lépett a vybor elé, hogy az eddig kinevezett tisztviselőket állásukban azzal a feltétellel erősítse meg, hogy ötévi szolgálat után összes eddigi szolgálati éveiket beszámítván, azok után nyugdijat is fizessenek.

A vybor e javaslat értelmében úgy határozott, hogy az összes beterjesztett tisztviselőket állásukban megerősítette.

E határozat után Ungvár városának ui tisztviselői nyugodtan végezték a dolgukat. A közvélemény ugyan nem tartotta őket az elbocsátott vágj’- lemondott elődök jogos utódainak és úgy gondolkozott, hogy egyszer maid, ha Ruszinszkóban is visszaáll a törvényes rend és Ungvár lakossága ismét hozzájut ama jogához, hogy képviseletét, illetve tisztviselőit maga választhatja meg, esetleges hibákért majd kérdőre vonhatja őket.

Ámde nem igy történt. Zseltvay kormánybiztosból — amint fentebb már említettük — a ru- szinszkói hivatalos politika kifürkészhetetlen titkos akaratából Ungmegye zsupánja lett, utódául pedig Sztripszky Elemért nevezték ki. Sztripszky az időközben megüresedett vagy újabban szervezett állásokba csakúgy kinevezte a tisztviselőket, mint elődje. Zseltvay zsupán azonban — nyilván ismét a hivatalos politika titkos akaratából — a napokban rendeletet küldött a városhoz, melyben ben

az ö kormánybiztos korában, az általa kinevezett és a vybor által 1921 december 23-án állásukban megerősített tisztviselőkre vonatkozó fenti vybor-határozatot törvénytelennek minősítette, mivel a tisztviselőket nem szabályszerű pályázat utján választották meg.