Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-30 / 49. szám

Vasárnap, julius 30. >»~w.*3a«L. ................ nmmtmm eBE POUlIKA A magyarság iskolaügyi akciója. Az ungvári népgy ülést betiltották. Ungvári tudósítónk jelenti: Az ungvári rendőrigazgatóság a demokrácia Icgna- gyob szégyenére, 84 magyar szülőnek azt a kérelmét, hogy vasárnap iskolaügyi népgyü- lést tarthassanak, egyszerűen elutasította. Az elutasítás megokolása olyan, hogy méltó az utókor számára való megörökítésre, mert ehhez hasonló csodabogár még hatóságok kezéből ki nem került. A megokolús szerint a népgyülés megtartását azért nem lehetett megengedni, mert a háromsoros, kérvény hangjából arra lehet következtetni, hogy a gyűlés lefolyása nem lesz csendes (?!). A visszautasított szülök a rendörigazgatő- : ságnak e törvényellenes és minősíthetetlen eljárására küldöttségileg jelentek meg a rend őrigazgatóság vezetőjénél és kérték, hogy serelmes határozatot vonja vissza. A rend őrigazgatóság erre nem volt hajlandó, miért is felkeresték Ehrenfeld Péter dr. helyettes­kormányzót. Itt azonban azt a választ kap­ták a szülők, hogy az ügy a zsupanátushoz tartozik. A küldöttség nem csüggedt el erre a válaszra és a zsupaná tusra vonult, ahol Zseltvay zsupán a küldöttségnek még a rendőrigazgatóság „indokolásán" is tultevő meglepetéssel szolgált. Kijelentette ugyanis, hogy a szülőknek a rendőrigazgatóság hatá­rozata ellen irányuló felebbezését el nem fogadhatja, mert a rendőrigazgatóság szer­vezésénél felebbviteli fórumként nem a zsupanátust jelölték meg. A rendörgazgatóság szervezésénél egy­szerűen elfeledkeztek arról, hogy felebbezési fórumról gondoskodjanak, úgy hogy annak határozatát nincs hová megíelebbezni. E meglepő válasz után a küldöttség csaló­dottan távozott és keserűséggel telt el amiatt hogy kisebbségi jogainak gyakorlásá­ban a hatóságok minden elképzelhető esz­közzel, a legnevetségesebb eljárástól sem riadva vissza, terroriszbkus módon megaka­dályozzák. A kultúrájától mindenféle fondor­latos eszközzel megfosztott magyarság ebbe bele nem nyugszik és meg foga tenni a lé­péseket, hogy a gyűlést annak rendje és módja szerint megtarthassa. Szepsín is lesz népgrynlés. Szepsiből jelentik: A keresztényszociális párt a magyar iskolák érdekében Szepsi-für- döbe népgyiilést hivott egybe, amelyet au­gusztus 6-án délután 4 órakor fognak meg­tartani. A párt felhívással fordult a szepsii és tornai járás lakosságához, hogy a népgyülé- sen minél nagyobb számban jelenjék meg. Az 1923. évi állami költségvetés. Az 1923. évi állami költségvetést a minisz­tertanács letárgyalta és azzal az utasítással küldte vissza a pénzügyminisztériumhoz, hogy a kiadásokat azokra az öszegekre szo­rítsa le, amelyeket az 1922. évi költségvetés tételei feltüntettek. A pénzügyminisztérium a kiadásoknak ezzel a leszállításával már elkészült és állítólag azzal a tervvel foglal­kozik, hogy az igy elért jelentős megtakarí­tások után az adók leszállításához is hozzá­fogjon. Qui vivra, verra ... Befejeződtek a karlskadi tanácskozások. A Lidové Noviny értesülése szerint a cseh­szlovák politikai pártok vezetőinek a kor- ; mány újjászervezésére vonatkozó karlsbadi 1 tanácskozásai tegnap befejeződtek. Úgy az uj kab'net listáját, mint az uj kormány pro­gramját nyomban megküldik a köztársaság , elnökének Capriba, úgy hogy a köztársasági elnök Prágába .való visszatérése után. azaz augusztus I5.~e után egy pár napon belül kine vezi az uj kabinetet. A cseh-szlovák koalíciós pártok parlamenti ötös bizottságának tagja" a pártok végrehajtóbizottságainak be fog­nak számolni a tanácskozások lefolyásáról s ■. politikai helyzetről. A Lidové Noviny sze­rint a tanácskozások lefolyásából arra lehet következtetni, hogy az uj kormányban nem vesz részt a petka valamennyi tagja. Az uj megyebeosztás. A Tribuna értesülése szerint az uj kor­mány programjába az uj megyebeosztás, végrehajtását is felveszi. Az egyes bizottsá­gok és hivatalok ügy- és tárgyalási rendje j már elkészült s csupán a közmunkaügyi és < a földmivelésügyi minisztérium szakreferen- j seinek jogi helyzete nincs tisztázva. Mindkét 1 minisztérium ugyanis azt követeli, hogy szak- j ; referenseik (állami építészeti hivatal, erdő- j | felügyelőség stb.) továbbra Is önálló hatás-: ! körrel bírjanak. A belügyminisztérium ellen- j j ben a közigazgatás teljes egysége mellett i foglalt állást. A Vraiiec-ügy bnHámai. Több cseh lap azt jelenti, hogy V r a b e c, a szlovák néppárt enfente terrible-je a párt égisze alatt álló keresztényszociális szak­szervezeteket önállóan fogja szervezni és e célból már titkárokat keres. Csefe-Szlovákia és a Vatikán. A Venkov nagyon méltatlankodik azon, hogy a vatikáni államtitkárság még májusban jegyzéket küldött a kormányhoz, amelyben kifogásolta, hogy a kormány támogatja a pa- roszláv mozgalmakat Ruszinszkóban, vala­mint a csehszlovák egyházat, továbbá, hogy halogatja a lefoglalt katolikus templo­mok visszaadását és a 23 szlovák katolikus gimnázium visszaállítását. A Venkov azt is rossz néven veszi a Vatikántól, hogy nagy- szombati vikáriussá a néppárt és nem a kormány jelöltjét nevezte ki, valamint azt is, hogy Takács Menyhértet praelatus nullius- szá nevezte ki. A Venkov szerint az uj rendi tartományok létesítése, valamint az eper­jesi püspöki szék betöltése a kormány és a Vatikán között fennálló ellentétek miatt nem volt lehetséges. millió aranycsillaga tündökölt. A csónak is tele volt virággal és a peremén tarka zász­lócskák villoglak. Hat órát töltöttek együtt- Délelőtt héttől délután négyig. De mintha csak hat perc lenne: az idő úgy röpült, a kifogyhatatlan gyöngédség viruló fehér rózsáit hullajtva szárnyairól. Elmondták egymásnak: hol jár­tak, mit csináltak, mi mindent láttak közben. Gaszton ur folyton a távol világot járta. Egyszer a Szaharából, máskor a jéghegyek birodalmából jött; de mindig visszajött erre az ünnepi napra­Délután négykor jött a hajó- Akkor Gasz­ton ur lekisérte Amelie asszonyt, kezet csó­kolt neki és átnyújtotta a bokrétáját. Az asz- szony a hajó korlátjához állt és mosolyogva, megindultan lobogtatta fehér zsebkendőjét- Gaszton ur levette a kalapját és födetlen fő­vel nézett a távozó után, míg a hajó el nem tűnt a hegyfok mögött. des sétát, lehajtott fővel andalogván a lom­bok alatt és az ünnepi lakoma virágos ket­tesben se tette őket beszédesebbé­A férfi néha lopva nézett az asszony ar­cába: — Milyen halavány, — gondolta magában. Az asszony viszont Gaszton urra vetett egy rejtett pillantást és elbusult: — Fáradt. Szenved-.. De egyik se szólt- Csak mikor kiszálltak a virágos csónakból, mert távolból gyönge füst fátyla jelent meg a viz fölött, csak ak­kor szólalt meg az asszony: — Kedves jó barátom: én szomorú va­gyok . - ­Gaszton ur csöndesen mondta: — Fájdalommal látom, hogy az­Amelie asszony folytatta: — Szomorú vagyok, mert látom, hogy maga szomorú... És megértem, hogy miért.-. III. Ötödször találkoztak igy a kék tó part­ján, illatos május havában Gaszton és Ame­lie. Soha a tavasz ily szép nem volt és a levegő ilyen édes. Szikrázó aranypára bo­rította el a vizet és a lejtőket. Viz és hegy: minden elveszítette a súlyát és érezni lehe­tett, hogy csal: lebeg az aranypárában. Könnyű és illanó, mint egy mosoly. Ez a két ember: Gaszton és Amelie mégse tudtak oly derűsek, oly mosolygósak lenni, mint máskor- Máskor kevés volt az idő, hogy mindent elmondhassanak egymás­nak- Most percek alatt elfogyott a mondani­valójuk- Szinte szótlanul tették meg a ren­Gaszton ur összerezzent: — Megérti, hogy miért? Az asszony mosolygott: — Igen, édes barátom- Megértem. Maga sajnál engem és én sajnálom magát- Maga ezt gondolja magában: Miért kell ennek az j asszonynak igy elhullajtani fiatalsága szir­mait? Így. •. Egyedül? ... És én ezt gondo­lom magamban: Miért kell ennek az ember­nek igy magányosan bolyongania? -.. Mi­ért? Mikor boldog lehetne mind a kettő, ha megtalálná, akit Gaszton ur tágranyilt szemmel nézett Amelie asszonyra és halkan mondotta: — Hová gondol?... Esküszöm önnek, édes Amelie, hogy én sohase kerestem..* Poincaré harca a világgal. Cáfolják a francia minisztertanács határozatát. — Franciaország legújabb jegyzéke Németországhoz. — A londoni találkozás elhalasztása. — Amerika most is távol marad. A mai francia politikát, amelynek spiritus rektora: Poincaré, nem a konzekvens politi­kai gondolkodók számára találták föl. A francia politika a diplomácia furfangos hálá­val van megkenve s távol áll minden nyílt­ságtól és őszinteségtől. Az ugratásnak, leta- gadásnak, csürés-csavarásnak politikája az, amivel a Quai d‘Orsayn foglalkoznak s ez a könnyű fajsúlyú, de veszedelmes politikai játék oka annak, hogy az európai közvéle­mény szeme előtt zavaros és homályos köd boritja az események szemhatárát. Ezt a politikát látjuk érvényesülni akkor, mikor kezünkbe kerül a hivatalos színezetű Havas-jelentés, mely csűrni és csavarni kezdi a M a t i n tegnapi számában kipattan­tok s a francia minisztertanács fenyegetőző határozatát tartalmazó hírt- Ez a jelentés igy szól: Hivatalos körökben a Matin tegnapi köziését, amely szerint a minisztertanács megállapította a francia jóvátételi politika alapelveit, nem erősitették meg. A Havas szerint Poincaré még mindig tanulmá­nyozza a probléma főpontjait s munkájá­ban az egyes minisztériumok jelentései szolgálnak alapul- Végleges döntést mind­máig nem hoztak. A francia kormány vál­tozatlanul meg van győződve arról, — mondja a jelentés —- hogy szükség van a francia-angol, vagy szövetségközi konfe­renciára, még pedig augusztus 15-ike előtt, hogy Németországnak halasztási kérel­mére közös válasz legyen adható- Hiva­talos francia körökben ma este kijelentet­ték, hogy Poincaré és Lloyd George ta­lálkozására a legközelebbi napokban nem kerül sor s ma már biztosra veszik a lon­doni tárgyalásoknak elég távoli időpontra való elhalasztását. Ezt jelenti a Havas-ügynökség. Erőtlenül- igyekszik letompitani a francia miniszterta­nács agresszivitását, mely világos következ­ménye a Poincaré eddigi politikáján?': s melynek közeli végét jósolta ugyan egy eg- napi bécsi híradásunk, de úgy érezzük, hogy ez alaptalan és naiv reménykedés volt- Mert a francia kormány legutóbbi celckedeteiben -semmi jelét sem adja annak, hogy engedett volna a bosszú és kapzsiság politikájából. Újabb francia fenyegetőzés. Nézzük, mily választ küldött tegnap arra a jegyzékre, amelyet a német kormány a kiegyezési eljárásban teljesítendő kész- pénzfizetésekre s a vegyes döntő bíróságok ítéleteire vonatkozólag intézett a szövetsé­ges kormányokhoz- A francia kormány a havi részletek nemfizetése esetén az 1921 julius 26-iki szerrződés felmondásával, vala­mint a békeszerződés szigorú keresztülvite­lével fenyegetőzik. Ehhez tartozik a ki­egyezési törvény megszüntetése is- A továb­biakban kifejti, hogy Németország a szüksé­Amelie asszony szeme fölcsillant:- Csak ...megtalálta! Gaszton ur hirtelen félrekapta a fejét- Megijedt. Elpirult. És alig hallhatóan szö­kött ki a száján a szó: — És ön? Amelie asszony csöndesen, de egyszerűen súgta bele a levegőbe: — Én is. Most hirtelen szembefordultak egymással. Két meglepett, boldog és sugárzó arc- A ke­zük önkényteíenül egymásba simult- így nézték egymást sokáig. Boldogan, melegen. És halk, remegő hangon kérdezte a férfi: — Hát nem haragszik meg érte? Az asszony kérdéssel felelt: — És magának se fáj? Gaszton urnák könyes lett a szeme: — Olyan boldog vagyok, hogy maga bol­dog, drága Amelie. — Én édes, jó barátom! És Gaszton és Amelie megcsókolták egy­mást- Hosszan, boldogan. Erős hullámcsobogás- A hajó kürtjének öblös bugása- Amelie gyöngéden szabadí­totta ki magát Gaszton ur karjából: — Mennem kell •.. ő vár- Gaszton ur súgva feleli: — Engem is várnak­— Isten vele — örökre •. ­— Isten vele — örökre •. ­Amelie asszony, a bokrétával a kezében, már a hajó korlátjánál áll és kipirult arccal, könyes, de mosolygó szemmel lengeti kis fehér zsebkendőjét. A parton, födetlen fővel áll Gaszton ur és néz - - - mig a hajó el nem tűnik a hegyfok mögött­ges anyagi eszközöket oly módon is meg­szerezheti, hogy azt a törvénycikket, amely a német kormányt állampolgárainak a lik- vidáció miatt való kárpótlására kötelezi, egyelőre felfüggeszti. A francia kormány vé­gül azt követeli, hogy julius 26-ától számí­tott 10 napon belül a kormány oly nyilatko­zatot tegyen, amely szerint a német kiegye­zési hivatal a jövőben kétmillió font sterling átalányösszeget fog fizetni s kijelenti, hegy ellenkező esetben bizonyos, eddig közelebb- 1 ről meg nem jelölt rendszabályokat fog életbeléptetni. A szankciók szomorú időszaka tehát még nem járt le. Fenyegetések, kényszerrend­szabályok fegyvere villog a Poincaré kezé­ben. És amig Poincaré igy vívja a maga szélmalomharcát, a párisi lapok redukcióiból az a hir száll szerte, hogy a francia kor­mány biztos forrásból értesült arról, hogy német monarkista körök merényletet tervez­nek Poincaré ellen. íme, idáig feszítette a húrt a „nagy lotaringiai", a végsőkig korba csolta a leigázott német nép türelmét! A londoni találkozás Mikor lesz a londoni találkozás? Ez a kérdés az európai politika legfontosabb kér­dése. Beszélnek arról is, hogy kétséges, váj­jon egyáltalában meg lesz-e a londoni pur- parlé s a rendesen jól értesült Deutsche Allgemeine Zeitung londoni levelezője a lon­doni tárgyalások körüli dolgokat s az elha­lasztásnak okait rendkívül titokzatosaknak í tartja­Csupán az bizonyos, — írja a lap — i hogy az olasz miniszterválság, amelyet hivatalos helyen a voltaképpeni oknak ! hirdetnek, fölötte kedvező ürügyül szol- ! gál- A konferencia valószínű idejét jelen­leg szeptember közepére jósolják, azonban ezt is oly határozatlan formában, amely joggal arra enged következtetni, hogy j a nyilvánosságoi valamire elő akarják ké­szíteni- Esetleg arra, hogy a konferenciát egyáltalában nem tartják meg. Nem téve­dünk, ha megállapítjuk, hogy a váratla­nul fölmerült nehézségeket az Egyesült- Államok viselkedésére lehet visszave­zetni. Bizonyos, hogy e kérdés kapcsán az érdekeit kormányok oly híreket kap­tak, amelyek a konferencia elhalasztását kívánatossá tették. Amerika álláspontja. A washingtoni Times szerint távirat ment a Fehér Házból Londonba s ez arra inti a szövetségeseket, hogy az Egyesült-Álla­mokra vonatkozólag különösebb reménye­ket ne tápláljanak. Amerika álláspontját ma is ugyanazok az okok határozzák meg, ame­lyeknek következményeképpen a génuai és hágai konferenciáktól távol maradt. Az ame­rikai nyilvánosságot nagyon megnyugtatta, mikor néhány nappal ezelőtt az a jelentés terjedt el, hogy Anglia tekintet nélkül az Egyesült-Államokra, szabályozni fogja a hadiadósságok kérdését, hivatalos körökben azonban az a vélemény, hogy Anglia ezt az Ígéretet nem vette teljesen komolyan. Ha Anglia az Egyesült-Államokat mindenáron be akarná rántani egy nagy politikai-gazda­sági csereüzletbe, föltétlenül visszautasítás­ban részesülne s ha szándékához továbbra is ragaszkodnék, akkor ezzel csak ama tár­gyalások sikerét veszélyeztetné, amelyek Európa és az egész világ számára életíon- tosságuak. Ezek a kijelentések, amelyek a Times tu­dósítója szerint az amerikai kormány köré­ből erednek, a Washington és London kö­zött fölmerült komoly véleménykülönbsé­gekre mutatnak rá. A fentebbi hiradás arról beszél, hogy nem­csak Páris és London, de London és Wa­shington között is bonyolultak az ellentétek. Ily körülmények között igazán nehéz elkép­zelni, hogy a londoni találkozás eredmény­nyel járhat­Érzi mindenki, hogy a béke kockáját mesz- Lloyd George és a franciák, szire vetették el- Érzik a franciák is és a francia titkos törekvések bajnokai, a béke- szerződés kegyetlenségeivel elégedetlen szadistapolitikusok porondra lépnek. Béran- ger szenátor a Matinban fölveti a kérdést: Hová vezet Lloyd George politikája, mely a németeknek kölcsönt és engedményeket akar adni­Kifejti, hogy Franciaország csak akkor követheti Lloyd Georgeí, ha Németorszá­got fölbontják alkotó részeire, ha kivá­lasztják belőle a kisebb államokat, ha

Next

/
Thumbnails
Contents