Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-30 / 49. szám

A békésgyulai szlovák-gimnázium. Irta: Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő. Beje, julius 29. A Prágai Magyar Hírlap 46-ik számában jelent meg az a hir, hogy a magyar közokta­tásügyi miniszter a békésgyulai állami gimná­ziumban szlovák parallel osztályok felállítá­sának gondolatával foglalkozik, vagy ezt már el is határozta. Mi, akik a cseh-szlovákiai magyar kisebb­ség jogainak védelmére vállalkoztunk és ál­landóan ostorozzuk a cseh nacionalizmusban elmerülő kormányzatot, nem térhetünk napi­rendre a hir felett, mely a magyar kormány­nak üy elhatározásáról szól. A hírben fog­laltakat két szempontból Ítéljük meg. Az egyik a megcsonkított Magyarország politi­kai konszolidációjának kérdése, a másik az a hatás, amelyet ez az esemény a mi önvé- védelmünkre és helyzetünkre gyakorol. A megcsonkított Magyarország újjászüle­tésének számtalan belső és külső ellenség állja útját. A kegyetlen és igazságtalan béke a képzelhető legnagyobb csapást, a légretté- netesebb szerencsétlenséget zúdította a ma­gyar nemzetre és egészen természetes, ;hogy ezek alatt a súlyos pörölycsapások alatt az állam belső egyensúlya teljesen fel­borult. A kommün és az ellenforradalom szenvedélyei abból a káoszból keletkeztek, .amelyet az elvesztett háború és az elvakult 'győztesek békéje teremtett. Az ország gyep­lője kiesett a kormány kezéből és bár sokan nyúltak utána, senki felvenni nem tudta, leg­alább is nem úgy, hogy az ország szekerébe fogott szilaj mének szertelen száguldását megfékezze. A békeszerződések középeurópai sáfárjai, -a kisantánt államai minden eszközt alkal­masnak találnak arra, hogy a megkötözött Magyarországot még inkább meggyengitsék és belső egyensúlyának helyreállítását meg­nehezítsék. Ez a munka katonai, gazdasági és külpolitikai intézkedéseken és akciókon kívül a külföldi közvélemény tendenciózus informálásában jelentkezik és megfelelő se­gítőtársakat talál a magyar emigráció üzleti és szenzációhajhászó sajtójában. Magyar- ország közállapotainak zavaros és túlzottan sötét festésével a kormányzatnak és ezen ke­resztül az államnak a külföld előtt való disz- kreditálását vélik elérni és sújtani mindent, ami magyar, még ha az internacionális ér­tékű kultúra és művészet is. És igy remélik menteni azt a politikát, melyet az utódálla­mok a magyar kisebbséggel szemben foly­tatnak és a szerződésszegéseket, amelyek­kel a vállalt kisebbségi jogok megadása elöl elzárkóznak. Még a teljesen érdektelen szemlélőnek is meg kell állapítania, hogy a magyar állam politikai konszolidációja komoly lépésekkel halad előre. A szociáldemokrata párt a tör­vényhozásban éppen olyan jelentőségteljes faktora ennek, mint a kormány tekintélyes többsége. Á törvényhozás auktoritására mu­tat a kormány erélyes eljárása a jogrend ér­dekében, mikor . a nyugatmagyarországi ka­landos vállalkozást leszerelte. Ugyanezt je­lenti a szlovák kisebbség első középiskolája. Kiváló perspektívája nyílik meg szemünk előtt annak, ami ez után a kez­det után a magyar kormányzótöbbség politikájától várható. A jogrendnek a demo­krácia szellemében való teljes megteremté­se! A különböző társadalmi osztályok s a nemzeti kisebbségek kulturigényének ki­elégítése s igy az államfentartó munkához való megnyerése! Az okos realizmus jegyé­ben folyó külpolitika! Ez az az ut, amelyre lépni és amelyet komolyan munkálni első­rendű feladata az állam kormányának, ha a nyomasztó gazdasági és pénzügyi helyzet­ből is ki akarja vezetni az országot- A békésgyulai szlovák gimnázium azon­ban nekünk, az idegen államalakulatokban élő magyaroknak mást is jelent. A cseh-szio- vák politikának velünk és jogköveteléseink- kel szemben leginkább használt érve: hivat­kozás a magyarországi szlovákok állítólagos rossz helyzetére. A magyar kultuszkor­mány elhatározása az első lépés, amelyet, hisszük, a többi is követni fog azért, hogy a jól felfogott államérdeket szolgálja és hogy leszerelje az utódállamok elnyomott ma­gyarságával szemben teljesen jogosulatlan, de a küliöld előtt demonstrációra oly ered­ményesen kihasználható érvet. Mi ebből a két okból köszöntjük a békésgyu­lai szlovák iskolát. De nem volna teljes a mondanivalónk, ha elhallgatnék azt az elha­tározásunkat, hogy a magyar és szlovák nép közötti testvéri viszonyt érzelmünkből folyóan is fenn akarjuk tartani. Nemzetünk érdeke is azt parancsolja, hogy a velünk közösségben élő idegen nemzeteknek az em­beri jogokra alapított aspirációit tiszteletben tartsuk és elismerjük. A bajor válság elsimult A birodalmi elnök levele a bajor miniszterelnökhöz. — A bajor kormány menekülni akar a zsákutcából. A Berlin és München kzötti politikai harc­ban a birodalmi elnök szavára úgy látszik, leeresztették a fegyvereket. A birodalmi el­nök tekintélyének sulypróbája a mai helyzet s akik Ebertet ismerik, rendkivüli jelentősé­get tulajdonítanak annak, hogy a két harcos tábor közé vetette a maga személyét. A köz­vetítést Ebért levél utján intézi el Berlin és München között. A bajor miniszterelnökhöz irt elnöki levél kifejti, hogy a bajor kormánynak a köztársaság vé­delméről szóló törvénnyel szemben elfog­lalt álláspontja őt komoly aggodalommal tölti el, minthogy a bajor rendelet ellen­tétben áll a birodalmi alkotmánnyal s annak rendelkezései értelmében a külön rendeletet föl kellene függesztenie. Ehhez az utolsó eszközhöz csupán akkor akar nyúlni, ha a megértés minden lehetősége már megszűnt. Az a bajor vélemény, hogy a köztársaság védelméről szóló törvény sérti a bajor felségjogokat, tel­jesen téves. A törvény rendelkezései csupán bizonyos időtartamra szólanak és legkevésbé sem veszélyeztetik az egyes országok állami jellegét, Az egyes orszá­gok önállósága a birodalom ereje s en­nek megvédését a birodalmi elnök leg­fontosabb föladatának tartja. Ez a levél a bajor politikai körökben igen jó hatást tett. Nem helytelen az a föltevés, hogy a birodalmi elnök közvetitő lépését a józanabb bajor körök javasolták. Ebért biro­dalmi elnök müncheni látogatása alkalmával erős rokonérzést ébresztett maga iránt s köz­belépésétől maguk a bajor körök is kielégítő megoldást 'várnak. A bajor néppárt paraszt­szárnyának lapja, • a Bayrische Kurír, siet megállapítani, hogy egyelőre nem is konflik­tusról, csupán mélyreható véleménykülönb­ségről van szó s egyedül a birodalmi kor­mánytól függ, hogy a véleménykülönbséget megoldja, mielőtt igazi konfliktussá nőhetne ki magát. A szélső jobboldalnak a birodalmi elnök levele igen kellemetlen. Ezek a körök ugyanis azt remélték, hogy a birodalmi kor­mány a bajor eljárásra azonnal kényszerrend­szabályokkal fog válaszolni. A polgárság, amelynek üzletei számára szüksége van a külfölcj hitelére, egyre Inkább helyteleníti a bajor kormány politikáját s már ennek nyo­mása alatt is a bajor kormány bizonyára örömmel fogja megragadni az alkalmat, hogy a zsákutcából kikerüljön. A bajor kormány végleges döntését csalk a jövő hétre lehet várni. TÁKCA Gaszton és Amelie. Irta: Szőllősi Zsigmond* I. Egy illatos, édes levegőjű tavaszi esthaj­nalon, miután egy óra óta némán ültek a zöld- födelü kastély aranyrácsos erkélyén, Amelie asszony csöndesen szólt oda férjének, Gasz­ton urnák: I — Kedves barátom, engedje meg, hogy él-1 jek e ritka alkalommal és mondjak magának valamit. Gaszton ur meghajtott a fejét és udvarias kíváncsisággal felelt: — Parancsoljon, drága barátnőm. Amelie asszony bájosan mosolygott. — Egy kívánságom, vagy mondjuk inkább: i egy ajánlatom lenne. Gaszton ur sietett a kijelentéssel: — El van fogadva. Amelie asszony élénken bólintott aranyfürr i tös, szép fejecskéjével­— Köszönöm, barátom- Biztos voltam ben­ne, hogy ez lesz a válasza- Tehát — elválunk­Gaszton ur olyan mozdulatot tett, mintha föl akart volna pattanni székéből. De meg- j érezte, hogy ez a gesztus nagyon széles, öb- : lös, sőt brutális lenne- Olyan mozdulatot tett i tehát, mintha visszahanyatlott volna a izé­kébe- Egy pillanatig némán nézett a felesége arcába, azután őszinte megiitődéssel mondta: Valóban, édes barátnőm, ez az ajánlat meglepő! Miért kíván tőlem ilyen borzasztó-! ságot? Nem fél, hogy belehalok? Amelie asszony tovább mosolygott, miköz­ben szép fejét csöndesen ingatta: — Ha ilyesmitől kellene félnem, akkor so­hase szóltam volna- Ezt föl kell tennie rólam, Gaszton. De én csak a javát akarom magá­nak, kedves barátom és *.. magamnak is- j Gaszton ur a fejét csóválta és halkan mon- j dotta: — Kétségbeejtő • •. Az asszony halkan fölnevetett: — ön kedves és udvarias, mint mindig. Azt mondja: kétségbeejtő! ••• Köszönöm a bókot. De tudom, hogy egyáltalában nem fog két­ségbeesni- Higyje el nekem, hogy nem fog. j Remélem, nincs rá oka, hogy a szavamban kételkedjék •. • — Oh kérem • • • — No látja! Nekünk, kedves barátom, tel­jes öt esztendőn át volt alkalmunk meggyő­ződni arról, hogy . • • hogy nem vagyunk nél­külözhetetlenek egymásnak •.. Kérem, ne za­varja ritka egyiittlétünk harmóniáját ellent­mondással! •.. Nincs ebben semmi rossz és főként semmi vád! Tévedtünk! Ennyi az egész - • • Elbizakodottság lenne, ha azt mon­danám, hogy maga nem az a férfi, akit egy asszony le tud kötni- Azt mondom tehát, hogy ; én nem vagyok az az asszony, aki egy olyan férfit, mint maga, magához tud láncolni- Elis­merem, hogy a hibás én vagyok. Gaszton ur tiltakozóan emelte föl a kezét: — Ellent kell mondanom- A hibás csak én vagyok! Az asszony mosolyogva hajtotta meg a fejét: — Ez az, amiben maga páratlan. Gavallér* Mindig gavallér... Jó* Hát ezen ne vitatkoz­zunk* Érjük be a megállapítással, hogy a hiba megvan és legyünk rajta közös erővel, hogy minél hamarabb, minél simábban megszaba­duljunk tőle. Hála Istennek, a föltételeink meg­vannak, hegy boldogok lehessünk* Fiatalok, egészségesek, gazdagok vagyunk mind a ket- ten. Ha a szabadságunk is teljes, akkor iga­zán semmit se kívánhatunk többet. * * És van-e szebb, édes barátom, mintha boldoggá tehetünk valakit. Gaszton ur őszinte meghatottsággal nézett az asszonyra és halkan mondta: — Legyen boldog, Amelie*..De mondja: hát azután sohase lássuk többé egymást?!. *. Hiszen ez * * • Amelie asszony fölkapta a fejét: — Hová gondol, édes barátom!? Ez hálát­lanság lenne! Hálátlanság azokhoz a napok­hoz, amelyekben még azt gondoltuk, hogy — boldogok vagyunk. Nem! Ennek az időnek az emlékét, ha még oly rövid is, nem szabad el- taszitanunk! Akkor nem érdemeltük volna meg...Tudja, volt nekünk egy ünnepünk, amelyet hűségesen megtartottunk - - - Amelyet mindig együtt töltöttünk *. • Sőt, ne vegye szemrehányásnak, három év óta jóformán csak ez az egy nap volt, amit együtt töl­töttünk . • ­— Az esküvőnk évfordulója ... — Az* No látja: erről nem szeretnék lemon­dani. Mindenkinek kell, hogy legyen egy ün­nepe. És ez a nap *. • ez még kedvesebb, még melegebb, még derűsebb lesz ezután, mint volt eddig • • • Mert idáig úgyis volt benne va­lami ...vezeklés*•• Az ünnep, bár némán, számonkérte a hétköznapokat, amelyek nem voltak • • • De ezentúl majd ez a nap nem lesz felelős a többiekért. Nem kérdez semmit, amire a felelet nehéz* Teljes lesz* Csak egy másik napot juttat az eszünkbe, amely szin­tén szép volt és amelyen immár nem borong semmi árnyéka a többinek * *. Nem gondolja, hogy igazam van? Gaszton ur fölkelt. Tompa hangon mondta: — Megengedi asszonyom, hogy megcsókol­jam a homlokát — utoljára? Amelie mosolygott. — A homlokomat — nem* Itt! És a száját nyújtotta* így váltak el egymástól Gaszton és Amelie­n* Május havában volt az esküvőjük évfordu­lója* Május tizedikén. A Garda-tó partján ta­lálkoztak ezen a napon egy olajfás kis olasz faluban* Amelie és Gaszton. Mert ez a falucs­ka egyszer, mikor először utaztak együtt, nagyon .megtetszett Amelienek és igy szólt: — Azt hiszem, ide szokott elvonulni a boldogság, ha odakünt a világban valami bántalom érte és gyógyulni akar­A falucskában nincs fényes szálló, csak egy szerény kis albergó* Gaszton ur mindig egy nappal előbb jött, hogy méltó fölkészült­séggel fogadhassa Ameliet. És mikor május tizedikén a délelőtti hajó kikötött, a kis ven­dégfogadó terme már ünnepi díszben, a vi­rág és fény szokatlan pompájában várta az asszonyt. Ebéd előtt sétáltak a tóparton meg az er­dős lejtőn, ebéd után csónakáztak a vizen, amelynek sötétkék puha tömegén a napfény J ^jFlÁírThf 49. si&b. P ^ ama* Prága, vasárnap, 1922. július 30. éP-TOM tim sffl TlMfU1 .MIUJ1 ^0* «— aannb Előfizetési árak bel- és külföldön W jgraSÜ. W » jBff Wim Mg ..48hL^» JBjy "wn 2||r díB&lz Kaft egész évro 300 Ke, félévre 150 Se /m/W, . \Wfm MJ®JkJ M/fi MJm « W JtB fiff JEBr JMjjK aW jSm nBBf jmAff Folyószámlák: Postatakarókpónz­r® KI jSSf H AJ&W JBa HgE tár olearing-szám 48773, Deutsche f L ^ Agrár- und Industrie-Bauk Prága és Hungária Bank R.-T. Budapest _ Sürgönyeim Hírlap, Praha. — Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Prága-Il., Stépánská ulice 40. L _ . , ____ ., Prága-I., Na Pergtyné 6. I. Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents