Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-28 / 47. szám
Béla Henrik. Prága, július 27. (FI.) A prágai rendőrigazgatóság a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztőjének, Béla Henriknek további itt-tartózkodását megakadályozta s ennek folytán Béla Henrik a mai napon távozni kénytelen a cseh-szlovák köztársaság területéről. Rövid kommiiniké-stilusban úgy lehetne összefoglalni ezt az eseményt, amely nemcsak a Prágai Magyar Hírlap belső életét, hanem a Szlovenszkóban és Ruszinszkóban élő magyarság élet-halál harcát is a legközelebbről érinti. Ez az esemény ugyanis kiáltó bizonyítéka annak, hogy a cseh-szlovák kor- jnány vagy nem akart, vagy pedig a háttérben lappangó sötét hatalmakkal szemben nem tudott érvényt szerezni a magyarság vezérei 'által előtte kinyilvánított ama kívánságnak, ;hogy Béla Henrik, a magyar publicisztikának és újságírásnak kipróbált, kiváló harcosa a cseh-szlovákiai magyarság reprezentáns lapjának az élén megmaradhasson. Főszerkesztőnk kiüldözését hosszú, gondosan előkészített sajtóhadjárat előzte meg. Azóta, hogy a Prágai Magyar Hírlap példányai először kerültek ki a rotációs gépből, alig múlt el egy nap, hogy ebben vagy abban a lapban, ilyen vagy amolyan formában ne lett volna szó Béla Henrik tiszteletreméltó személyéről. A kormány lapok állandó „feszítsd meg“ kiáltásába belevegyült az ellenzéki lapoknak — sajnos — természetszerűen gyöngébb tiltakozása. A kormány sajtója a ferdítések, a rágalmak, a hazugságok, az uszítások és az ízléstelenségek mérgezett nyilaiból egész záport zuditotí oly férfiúra, kinek évtizedes közismert politikai múltja éppen erre a harcmodorra nem szolgált rá. Akadt egy vidéki lap, amely azt a csak ineg- zavarodott emberek agyában született őrüle- tes állítást is megkockáztatta, hogy Béla Henrik trencséni képviselő korában azon a terven dolgozott, hogy Szlovenszkó megma- gyarosiíása végett a szlovák népet Erdélybe telepitsék. És voltak előkelő cseh lapok, amelyek persze minden ténybeli alap nélkül azt írták, hogy főszerkesztőnk kitiltása arra vezethető vissza, hogy felségsértést követett el a cseh-szlovák állammal szemben. Hosszú, termékeny és áldásos közéleti szereplése Béla Henriket egy olyan varázsszer birtokába helyezte, hogy ezek az apró hitványságok nem férhettek hozzá és nem sebesithették meg őt. Minden elfogulatlan és becsületes ember Szlovenszkóban és Ruszinszkóban s bárhol a világon tisztában lehet azzal, hogy egy férfiú, akit hálából jóságáért, nagylelkűségéért és azért a szolgálatkészségért, amellyel minden jogos érdekért sikraszállt, egy színtiszta szlovák község díszpolgárává választott, a szlovák népnek ellensége nem lehet. Ez Trencsénmegyé- ben köztudomás szerint megtörtént. Béla Henrik Kassán, a magyar kultúrának akkor j még virágzó városában nevelkedett. 1908- ' bán Trencsén választotta meg őt képviselő-: jévé és egy évtizeden át, egészen a forrada- j lomig állandóan ezt a túlnyomó részben szlo- j váklakta területet képviselte az országházban. Az ifjúkori környezet mély, soha el nem ; enyésző benyomásokat hagy hátra az ein- j bér lelkében. Ehhez járulnak azok a barátsá- ; gok, ismeretségek és kötelékek, amelyek az j élet delelőjén fonódnak, ezek olyan lelki j kapcsolatokat hoznak létre, amelyeket em- i béri hatalom elszakítani sohasem képes. Ha i fonna szerint nem is sziovenszkói ille- j töségü, de épp a merev formáknál erő-*] sebb hatalom: az elszakíthatatlan lelki kap- j csolatok vasereiénél fogva Béla Henrik j egyénisége és élete mélységes tudásának, ! érzelmeinek és alapos közéleti munkássága- j nak gyökereivel ahhoz a földhöz tapadt, a j melynek ma Szlovenszkó a neve. És amikor j a sziovenszkói és ruszinszkói magyarság j vezéreinek hivó szavát követve, egy pár héttel ezelőtt eljött hozzánk, akkor ezt azzal a nyugodt érzéssel tehette, hogy ha valakinek, úgy neki, Szlovenszkó hűséges munkásának meg van az erkölcsi jussa ahhoz, hogy olyan helyen szolgálja Szlovenszkó népeinek jogait és érdekeit, ahol azok irányításának legfontosabb szálai összefutnak- Ha va- j laki, úgy Béla Henrik nem idegen vándor, ] hanem otthonos családtag Szlovenszkó földjén- A munka pedig, amelyre oly minden ifjút í megszégyenítő odaadással vállalkozott, nem j volt olyan természetű, hogy okuk, vagy jo- , guk leit volna a hatalmasoknak ahhoz, hogy j miatta kiüldözzék ebből az államból. Ennek a munkának vezérfonalai azok a politikai j alapelvek voltak, amelyeket a sziovenszkói I és ruszinszkói ellenzéki pártok ország és világ előtt megállapítottak, amelyeket ezeknek ; a pártoknak törvényes képviselői a paria- mentben követtek és amelyek egyedül alkal-1 masak arra, hogy Cseh-Szlovákiát az állandó ; válságok zűrzavarából egy rendezettebb, j nyugodtabb és igazságosabb állami életbe ve- j zessékA kiüldözés hivatalos megokolása úgy szól, ; hogy főszerkesztőnk alkalmatlan idegen- Béla j Henrik élete és működése homlokegyenest j ellenkezik ezzel a hivatalos megokolással- De hiszen tudjuk: ez csak ürügy volt annak a szándéknak elíeplezésére, hogy Béla Henrik személyén keresztül a Prágai Magyar Hírlapon ejtsenek halálos sebet. Ebben a számításukban azonban csalódni fognak, mert az a lélek és az az akarat, amely lapunkat létrehozta és eddig éltette s amely Szlovenszkó és Ru- szinszkó hűséges magyarságának Jelkéből árad felénk, tovább is élni és érvényesülni fog köztünk. Ez a lélek hatja át a lap minden munkását, ez vezeti a toliunkat, ez ihleti megt! agyunkat és ez ad bátorságot a harcban és | megnyugvást a munka után- Ez az akarat a ; .izenvedő magyarság akaratának az eredője , s erőt s kitartást fog adni a kis csapatnak,' amely ittmarad s amely a legjobbját elvesz- ' tette. A Prágai Magyar Hirlap léte vagy el- j pusztulása nem egyesek sorsától, hanem a j sziovenszkói és ruszinszkói ellenzéki közvélemény erőfokától függ- Két hónap nehéz küzdelmeinek tapasztalatai följogosítanak minket arra a reményre, hogy a Prágai Magyar Hirlap életereit semmiféle aknamunka, semmiféle fenekedés és semmiféle gyűlölködés el nem vághatja. A lap irányát a kormány pressziója sohasem fogja megváltoztathatni, mert politikai irányához nem egy, hanem százezernyi harcosa van. A mögöttünk álló tábor szeretete pedig lehetővé fogja tenni, hogy lapunk folyton csak előre haladjon a nagyszerű fejlődésnek ama büszke utján, amelyre Béla Henrik főszerkesztőségének két hónapja alatt oly hatalmas lendülettel fölemelkedettA seb. amelyet Béla Henrik távozása munkatársainak lelkén ütött, nem egyhamar fog behegedni. Mi beletekintettünk Béla Henrik érzelmeinek és gondolkodásának minden zugába és tudjuk, hogy azoknak a céloknak, amelyekért mi harcba szállottunk, nincs lelkesebb csatárja, mint ő. Mi szakadatlan munkában eltöltött hetek izgalmaiban megismerni tanultuk az ő fáradhatatlan munkabírását. Kora reggeltől a késő éjszakai órákig ott állott a kormánykeréknél és ez úgy ment az első naptóL a mai szomorú napig. Távol a szülőföldünktől, az idegen Prágában nap-nap mellett körülötte csoportosult a magyarság harcos kis csoportja és az állandó együttlét során feltárta előttünk lelkének egész kincsesházát: finom műveltségét, gazdag tudását, egy élet munkájában szerzett tapasztalatait, önzetlen barátságát, jóságos szivét és mindenekfelett az ő nagy-nagy magyarságát s mindazokat az értékes lelki tulajdonságokat, amelyek az igaz jó magyarokat egy messzi idegen szigeten összeforrasztják. Béla Henrik kényszerű távozásával egy nagy ür támad a lelkűnkben, egy hézag eddigi életünkben. Béla Henrik ma elutazik a mi kis körünkből. Ez az esemény bennünket sújt a legíqj- dalmasabban. Azt a köteléket, amelyet két hónap súlyos harca, nehéz munkája és nem egy szép óra emléke teremtett, nem szakíthatja el a fizikai távoliét. Az államhatárok nem határai az egyetemes magyar kultúrának és azok, akik a magyar kultúráért, munkálkodnak — bármely államban is élnek — munkatársai egymásnak, akkor is, ha egymás mellett vannak, akkor is, ha országhatárok választják el őket egymástól. Ez a megismerés nem változtat azon a fájdalmas tudaton, hogy a mai napon a cseh-szlovákiai magyarság kultúrája gyengébb lett egy elsőrangú tollal, amely kicsi, de éles fegyver volt élethalálharcában. tArca fl breszfováci Szení-Hepomulí. (Folytatás) (3) Irta: Pékár Gyula- IL Hát az volt, párducbőrös szép gárdista volt Szentjakaby Miklós, — hisz mind azok voltak ők s nemes hévvel, hodoió, tiszta lelkesedéssel mind szerelmesek a szép királynőjükbe. Ösmeretes, szokott betegség, mind átalestek ők ezen a „reginás édes nyavalyán" ... gyakran magának a Nagyasszonynak az anyáskodó korholása, józa- nitó jósága, vagy pláne kacagása segítette túl őket a bajon... Csak egy testőr állt ellent, az egy Mikolós ur nem akart kigyógyulni a „reginás betegségből". Nem ö, az istennek se! Fogyott, szenvedett és nézte, illő tisztelettel bár, de majd elnyelte a felséget a szemével. A Nagyasszony a fejét csóválta: „ej, ej, armer Temel... hogy ezen segíteni?" Jó szivének rosszul esett a szenvedés látása s maga elé rendelte a szűkszavú, makacs magyart. Miklós ur kaptákba meredt az Asszonyrex elé s még a szokottnál is sápadtabbra vált az élesen rajzolt kányaképe. — Fiam, — kezdte a felség — te beteg vagy s neked jót fog tenni a családi boldogság. Épp ezért meg fogsz házasodni. És én keresek neked menyasszonyt. Már találtam is. Azt a csinos Launischgraetz hercegnőt... Csend. Az aszott kányaarc rángatózva vált még sápadtabbra. — No mi az, fiam? Nem örülsz? — Nem, felség. — Mindegy. El fogod venni. Én akarom, érted? Parancsolom! — És én még se vehetem el, felség. Soha! — Ej rebellis te... lázadni mersz?... Izzó szemek parazsa tüzelt a sürü sötét szemöldök alól. Miklós ur a reménytelenség szilaj bátorságágval meredt a Nagyasz- szonyra: • — Felség, az igaz magyar szive nem portéka: azt veszi el, akit szeret! — Fiú te •.. És ha nem veheti el? Pár szó, pár pillanat még s a Nagyasszony háborodottan mutatott az ajtóra: — Takarodj, ne is lássalak! Érdemeden vagy a jóságomra-.-Pusztulj, kitiltalak! Ennyi történt- Miklós ur jobbra sarkon fordult s ezzel az egész élete balra lódult- Ennek a másfél percnek lett ő a koldusa hosszú évtizedekre- Hazament az Alföldre szilajkodni, sőt utóbb a család szlavóniai birtokait vette át, csakhogy ott a Trenck vad országában még szilajabban garázdálkodhassék- És nem is esett ez olyan nehezére- Vitézlő és elmés, de bogaras nemzetség, a Szentjakabyak mind basáskodó, pompáskodó különcök voltak, — hisz közülök való volt az az egri érsek is, aki annyit költött, oly kiskirály módjára regnált a maga papi országában, hogy a pápa vizsgálatot rendelt el ellene. Bánta is ő, — családi cimerszineihez képest kékre és vörösre festett. hat lovon hozta be a vizsgálatra érkező éhes olasz prelátust s mikor ez azzal kezdte, hogy: „Eccelenza, tudja-e, hogy Krisztus urunk szegény volt?" — ö csak ennyit felelt: „lehet, de nem' is volt egri püspök!.. • " Ilyenek voltak mind- Egyik a vitézségbe, másik a költekezésbe, Miklós ur a szerelmébe, illetőleg a Becs elleni tüntetésbe vadult bele. Igaza volt Schwatzbachnénak; oda Schön- brumiba gondolt ö szüntelen és mindazt, arni őrültséget elkövetett, tisztára csak azért tette, j hogy titkos bálványa, Nagyasszonya, őt vala- j miképp el ne felejtse- Mikor aztán kémeitől i értesült, hogy ismét róla beszélnek Schön- I brunnban s pláne a felség újból a drága aja-! kára méltóztatott venni a nevét, akkor a bol- j dogság édes deliriuma fogta el őt: naphosszat j bezárkózott a bresztováci toronyszobába s ; úgy sirt ott a szóló ürmöspohár mellett egymagában- Mire aztán igy jól kisírta, kiörülte magát s kijött, ahogy ő hívta, a Lacryma- | rium-ából, akkor persze megint az egészet újra kezdte. Trenck-hajsza, deres, rablás, botozás • • • mentői nagyobb és merészebb legyen a botrány, hogy Schönbrunnba is meghallják! Nos, ezek a bizonyos kémek, mint mindenről, úgy a legutóbbi schönbrunni jelenetről is informálták Bresztovác urát. Erősen deresedéit már az egykor oly fekete fürtös kányafej, de azért még mindig inas, izmos volt a gárdistás szikár alak, — Miklós ur a Lacry- mariumból jött ki s épp ment a kertbe exeku- íori som- és mogyoróvesszőt vágni, mikor a Sitten-Commission érkezését jelentették neki- Jönnek Varasdon át, mindjárt itt lesznek Be- lovárról.. • Hatalmas kacaj, Bresztovác ura nagyot suhintott a vesszejével a légbe: „oh a gazok, irn‘ jönnek, de a felség erőszakot tiltó parancsa ellenére brachiummal jönnek! A varasdi ezredes. Mord von Loewenmord. jön velük egy század plundrással. • • no meg- : álljatok!" Föl a toronyteíőre, onnan messzire | ellátni, — csakugyan ott bujkáltak: négy csúf 1 gyászalak ült a nyitott hintóbán s mögöttük j a plunclrások kocogtak- De ime a katonaság 1 most hirtelen elmarad, egy erdő felé oldalt : indul, nyilván lesbe fordul. Hej, hej, ezek valami gonoszságot forralnak - •. — Hamar, fiuk! Először a Trenck sógort értesítsétek, hogy jöjjön, mert mulatunk • •. aztán harmincán fokosos magyar szegénylegényeknek öltöztök át, másik harminc pedig a várbeli rendes vörös-kék darabont-mondurt veszitek föl- Nekem, meg a. sógornak kék gatyát, piros mellényt és szoros fekete bársony- lárvát készítsetek ki--. No meg válogatott jó kemény somfabotokat! Egy-kettő---------III . Hát hamar ment •. • Miklós ur tüntető vendégszeretettel fogadta az érkező erénycsőszöket, de minden édeskés alázatoskodásuk ellenére is tisztában volt ö már ekkor a haditervükkel- Hanem a magáéval is! Italos, dús vacsorát szolgáltatott s tette magát, mintha nem tudná, hogy a plundrások a sötétben már is körülállták a falut. — „pszt, hagyjátok, a harminc elbújtatott szegénylegény egyelőre ki ne mozduljon a granánumból!" s azzal csak annál nyájasabban csapta a szelet a rézsútos vállu, szemérmes vigyorgásu Steyff bárónőnek. Éjfélkor aztán maga vezette kvártélyukra az erény csőszöket; a végén még tüntetőén hozzátette: „én pedig itt hálok ebben a szobában, itt la!" Be is ment, de csak azért, hogy nyomban haramiának öltözzék át s maga helyett az inasát fektesse bele az oszlopos, aranymenyezetes ágyba- Ö maga nagy- hamar odább állt •.. így történt, hogy mire a kastélyra törő ka tónak a Wokurka vezetésével a hálószobába behatoltak, a sötétben nem a háziurat, hanem az inasát rántották bele a nagy emberzsákba s nagybölcsen és nagy galoppban véje vágtattak tova az éjben- Csúf praktika:,' de hát vasban akarták Szeni- jakabyt Hecsbe vinni, — no csak akarták, mert nen/soká örülhettek a vélt sikerüknek. Robogott a hintó--, a zsákbavarn inas ott szuszogott Bledeburg és Wokurka közt, mikor a belovári ut árkából egyszerre csak isM k évfolyam 47. szám. f &***& Prága, péntek, 1922. julms 28. jm&j Mfá anR» «MMgvnanhi Szerkesztőség: Pr:)ga-II.,StépánskA LM f TBT ff ff ffJTWff/ffCtr ^ ^ — Sürgönyeim: Hírlap, Prnha Főszerkesztő: nnt ? TPI í1r A l u>n>i « yv Felelős szerkesztő: BEIA HENRIK FULI1IKA1 NAPILAP FLACHBARTH ERNŐ dr.
