Evangélikus liceum, Pozsony, 1917

5

soproni líceumba, melynek mind a nyolc osztályon át kiváló tanulója volt. Bár atyja, nagy családja mellett, csekély papi jövedelméből nem igen segíthette, a kevesebb anyagi gonddal járó theologiai tanfolyam helyett a tanári pályát választotta és nehéz küzdelmek között, közben nevelősködve, de meg nem tört akaraterővel végezte el egyetemi tanulmányait Budapesten és 1895-ben megszerezte a tanári oklevelet.

Először a soproni Lähne-féle gimnáziumhoz került tanárnak. Innen Rozsnyóra választották meg. A pozsonyi líceumhoz a ĺ egyházközség 1898 május elsején tartott közgyűlése hívta meg a nyugalomba vonult Harmath Károly helyére.

Pozsonyi állását „A históriai érzék fejlesztése a középiskolában” című székfoglaló értekezésével foglalta el 1898 szeptemberében. Különösen arra figyelmeztet székfoglalójában, hogy az iskolában nem a históriai anyagnak emlékezetben tartására kell a fősúlyt fektetni, hanem a jelenkor szempontjából kell a multat tárgyalni. Így lesz a történelem igazán az élet tanító mestere.

Irodalmi munkásságából kiemelkedik a Luther Társaság által a milleniumi pályadíjjal kitüntetett műve : „A magyarhoni protestantizmus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére”, de főleg hatalmas forrásmunkája, melyet a pozsonyi ev. gyülekezet megbízásából irt: „A pozsonyi ág. hitv. ev. egyházközség története”. Ezzel a munkájával maradandó emléket állított nevének.

Irodalmi munkásságában, nagy tárgyismerete mellett, különösen felfogásának eredetisége és ítéleteinek mélyreható élessége jellemző. Legértékesebbek ebben a tekintetben a XVL századról irt dolgozatai, melyekben a katholikus és protestáns világfelfogás együttélését jellemezte és kimutatta, hogy a legtöbb helyen és emberben a régi formák között élt és alkotott az uj felfogás.

Értékes irodalmi munkásságánál is értékesebb volt az a tanári működés, melyből húsz esztendő a pozsonyi líceumra esik. A tanári működés anyaga a tudományos ismeret, de van valami, ami a tanárban fontosabb, mint a tudós és ez : az ember, a tanár egyénisége, lelkíilete. Schrödl a szó legnemesebb értelmében vett modern ember volt. A hagyományok állal korlátozott felfogásnak semmi nyoma sem volt gondolkozásában. Bámulatosan tiszta indukcióit mindig a tények ismeretéből vezette le és sem jelszavak, sem tekintélyek nem tudták félrevezetni.

Ezzel a tisztán látó tekintettel vezette be tanítványait a múlt tanulságai alapján a jelen életébe. Arra szoktatta őket, hogy maguk teremtsék meg mindig meggyőződésüket és ne mondják lomhán mások után, amit hallottak vagy olvastak.'Mindig a tapasztalt jelenségekből levont következtetésből alkossák meg ítéletüket és ha új tapasztalatok más világításban mutatják a dolgokat és embereket, ne restelljék, hogy csalódtak előbbi meggyőződésükben. Néz