Evangélikus liceum, Pozsony, 1914
A világháború okai és nemzetünk szerepe a háborúban. z egész világ visszafojtott lélekzettel szemléli egy olyan méretű háborúnak hol felemelő, hol szívszaggató jeleneteit, amilyennek eddig párja nem volt soha, de soha. Majd egész Európa egy csatamezővé vált. Száz meg száz kilométeres vonalú harctereken sokszor hetek során át tartó titáni ütközetekben patakzik a vér. A modern haditechnika csodás harcieszközeivel felszerelt, soha nem látott milliós hadak viaskodnak a győzelmi pálmáért. Kijut a háború borzalmaiból a távoli világrészeknek, ki az óceánoknak is s hullámaikat minduntalan végighasítják a hajóóriásokat hullámsírba küldő torpedók. Mi több, még a légóceánt is öldöklő eszközökkel felszerelt repülőgépek és léghajók ezrei szeldesik, szórva a halált bombával, acélnyíllal. így még csakugyan nem ömlött milliók vére soha. Lehetetlen ezt hidegen szemlélniük még a háborúban nem érdekelt népeknek is. Minden érző szívnek el kell facsarodnia ily pusztulás láttára. Mit kell hát érezniök azoknak, akik legkedvesebbjeiket tudják folytonos halálveszedelemben; akik tudják, hogy róluk, jövőjükről, boldogságukról és a legszentebb földi intézmény, a haza sorsáról van hivatva ez a háború dönteni?! Pedig ez a helyzetünk nekünk magyaroknak is. A sors minket is odasodort a világháború kellős közepébe. Letűnt a hosszú, áldásos békekor, melyben a viharos múlt annyi mulasztását orvosolta nagyra hivatott nemzetünk s Isten kegyelme után a maga erejéből elfoglalta méltó helyét a kultúrnépek társaságában. A
