Evangélikus liceum, Pozsony, 1914
4 Nagy megpróbáltatás elé került a magyar. Kockán forog a hosszú munka minden gyümölcse, kockán milliónyi drága magyar élet. Hány ezer meg ezer honfitársunk felett domborodik messze idegenben a korai sírhalom, mennyi más ezer került vissza csonkán, bénán, szeme világát vagy elméje épségét veszítve a rémes harcból. A haza drága földje is megszenvedte északi határain a vad ellenség hordái nyomában járó pusztulást s családok ezrei voltak kénytelenek koldusbotot ragadva szakadni el feldúlt otthonuktól. Oh mérhetetlen nyomort és szenvedést hozhat a háború. Önkéntelenül ajkára tolul az embernek a kérdés, nem volt-e elkerülhető a háború? Nem kellett volna-e minden áldozatot meghoznia kormányunknak, hogy megmentse hazánk békéjét? Nem joggal vádolnak-e bennünket és szövetségeseinket ellenségeink, hogy a háború öldöklő szellemeit rászabadítottuk a szerencsétlen Európára? Hogy feleletet adhassunk e kérdésekre, meg kell ismernünk a háború okait. Tanulságos és megnyugtató lesz ez a vizsgálódás. Azt a felemelő tudatot fogja megerősíteni bennünk, hogy a háború kitöréséért a felelősség csak ellenségeinket terheli. Részünkről semmi sem történt a háború felidézésére, sőt a legnagyobb áldozatok árán is kerestük a békét mindaddig, mig azt becsületünk csorbája és létérdekeink feláldozása nélkül nem tehettük többé. A háború nem volt elkerülhető, mert ellenségeink akarták azt. Sokan sokféle okból. Valóságos szövevénye mutatható ki az ellenséges törekvéseknek. Évek óta folyt már az aknamunka mindenfelől az osztrák-magyar monarchia és a német birodalom ellen. Sem angyali türelem, sem gyáva meghunyászkodás nem háríthatta volna el a fenyegető veszedelmet. Négy állam négy különböző okból élesítette a kardot ellenünk, az u. n. közép-európai hatalmak ellen. Az a négy forrás, melyek akármelyiké külön is megindíthatta volna a világháború hömpölygő áradatát, a következő:
