Evangélikus liceum, Pozsony, 1914
17 mit beszélhetne róluk a haza szent röge a Kárpátok bércei közt, amidőn itt kellett feltartóztatniok a világ legnagyobb hadseregének hetekig, hónapokig tartó szörnyű támadását?! Ebben a háborúban ismerte meg jóbarát és ellenség a magyar katonát és magyar embert számtalan erényével, egyéniségének tiszteletre- és szeretetre- méltóságával. Hadvezérek és laptudósítók hivatalos és magánjelentéseikben szinte nem találnak elég elismerő és magasztaló szót a magyar katona nagyszerű tulajdonságainak: bátorságának, hazaszeretetének, kitartásának, fegyelmezettségének, jókedvének és lovagiasságának magasztalására. Hogy ezt az állítást igazoljuk, álljon itt két idegen, még hozzá semleges nemzetből való kiváló szaktekintélynek a nyilatkozata. Az egyik a világhírű nagy utazó, a svéd Sven Hédin. Ez többek között így ír: „A magyar katona erőteljes egyéniségével mély benyomást tett rám. Nagyszerű fizikum, önérzetes, nyílt tekintet, gőgös önbizalom; ezek a katonák tudják, miért harcolnak, nem fognak kifáradni, harci szellemük, kötelességtudásuk mindig egyforma lesz és ez utóbbi hozza meg majd a végső győzelmet, amely hitem szerint döntő lesz. A magyar katona gondolkozó ember, csupa intelligenciával harcol hazájáért, sőt mindegyiknek megvan a maga külön hadi terve, amit számtalanszor tapasztaltam és mindannyiszor mély hatást tett rám. Legjobban megleptek és tetszettek az osztrák-magyar fronton a honvédhuszárok. Pompás emberpéldány valamennyi, férfias, marciális, igazi harcias külsejű, primitiv és egyben ugyanakkor csodálatosan okos arcú.“ Majd párhuzamot von a német és magyar huszár között s bár amazt is nagyszerű katonának mondja, ezt többre tartja, mert a magyar huszárnak „gavallér az utolsó közlegénye is és született lovag.“ A másik hivatott bíráló Emerson amerikai ezredes, aki végigszemlélte az utolsó húsz év valamennyi nagyobb háborúját a különböző földrészeken. Ő is a magyar katonát tartja az osztrák-magyar hadsereg erősségének. Líceum értesítője
