Evangélikus liceum, Pozsony, 1914
16 Nemzeti létünket és hazánk fennállását pedig épen a szlávság fenyegeti; ennek pedig, mint már láttuk, szintén az orosz a zászlóhordozója. Meg van tehát minden ok reá, hogy nemzetünk fiai lelkűk egész hevével, karjuk minden erejével kivegyék részüket a nagy küzdelemből. Ami félteni valója csak lehet a nemes kebelnek: a haza, nyelv, szabadság, hit, műveltség, az mind kockán forog most s hősi ön- feláldozást és végső elszántságot követe! a magyartól. Csoda-e, ha ez a sok-sok szent érdek megacélozta a magyar kart s szinte hihetetlen hősiességre, páratlan önfeláldozásra képesítette? Tisztelet, becsület a szövetség minden tagjának. Porosz, bajor és szász versenyezve aratja a babért a német név számára; tiroli császárvadász és lengyel lövész Ausztriának szerez dicsőséget; bámulattal kell adózni a csak imént orvtámadással levert, de újra talpraállt török testvér nagyszerű magatartásának. Lehetetlen is máskép. Kell, hogy a mi szövetségünkben mindenki becsülettel állja meg helyét. Hiszen oly óriási szövetséggel állunk szemben, hogy csak a legnagyobb hősiesség egyenlítheti ki az erők egyenlőtlenségét. Csak arra kell gondolni, hogy egyesegyedűl Oroszországnak több lakosa van, mint a mi szövetségünk államainak együttvéve. Hol marad még: Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Szerbia és Montenegró, Japánországot nem is számítva? Hát még a több száz milliót számláló gyarmati lakosság? De azért büszkeség dagaszthatja keblünket, ha ebben a hősi társaságban nemzetünk fiainak szerepét szemléljük. Bátran vallhatjuk s kiálthatjuk ország-világ előtt, hogy a magyar a világ első katonája. Ilyennek bizonyult abban a számtalan csatában, melyben mindig ott küzdött a legelső sorokban. Krasznik, Lublin, Limanova és Gorlice neve messze északon, Belgrád, Szabács és Valjevó neve délen örökre összeforrt a magyar dicsőséggel. Belgium és Franciaország nyugaton csak úgy színtere honfitársaink emberfeletti hősiességének, mint a mazuri tavak vidéke és a szerencsétlen Lengyelország feldúlt síkja keleten. Hát még
