Evangélikus liceum, Pozsony, 1911

iceumunk tanári testületét és tanuló ifjúságát egyaránt őszinte fájdalommal töltötte el intézetünk fiatal rajztanárának, Iván Béla Rezsőnek 1911. évi szeptember hó 24.-én, életének 27.-ik, működése 5.-ik évében, súlyos szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunyta.

Ha az élet küzdelmeiben kifáradt és megtört férfiú száll sírba, megsiratjuk, de némi megnyugvással tölt el az a tudat, hogy hosszú pályafutásának befejezése életének csendes kimúlása. De ha sírba száll az ifjú, megdöbbenve állunk koporsójánál, amelybe annyi szép remény temetkezett és hiába keresünk vigasztalást mélységes fájdalmunkban! —

A tehetséges és nagy szorgalmú fiatal kartárs négy évig működött a líceumon. Úgy jött hozzánk mint az akkor súlyosan megbetegedett Hazslinszky Kálmán rajztanár helyettese és ennek halála után átvette ennek tanári teendőit. 1910. évi szeptember hó 1. óta volt rendes tanár és székfoglaló értekezése a líceum múlt évi értesítőjében jelent meg. A rajzoktatás módszereiről írt ezen értekezése is mutatta, mennyi szakképzettséggel és ügyszeretettel készült munkájához ez a fiatal tanár. A múlt iskolai év végén rendkívül sikerült rajzkiállítást rendezett tanítványai rajzaiból. Ezt a kiállítást igen sokan látogatták és a szakemberek a legnagyobb elismeréssel szóltak az elért eredményekről.

Megrongált egészsége helyreállítása végett Modor fenyveseiben keresett a nyáron üdülést, de a pihenő nem

1*

Iván Béla Rezső.