Evangélikus liceum, Pozsony, 1911

10

az az ideál, melyért vért, kincset, nőt, mindent, de mindent kész volt feláldozni s mint elveinek vértanúja, fel is áldozott. Szinte csodálatos, mint fejlődhetett ki benne, a rác granicsárok ivadékában, e mindent átható érzelem. Származását, nevelkedését, szabadságharc előtti állását tekintve, kétszeresen méltóvá válik minden magyar hálájára az a derék hazafi, ki midőn ifjú hitvesét bevezette rövid boldogságuk meleg fészkébe, igy szólt hozzá: „A mi házunkban magyar legyen minden!“

De nem csak szeretni tudott, tudott gyűlölni is. A haza ellenségei iránt mérhetetlen gyűlöletet érzett. Nem szeretett kegyetlenkedni, de az árulókkal szemben nem gyakorolt irgalmat. Legtöbbször megmutatta ezt saját fajrokonain, a rácokon, kik hihetetlen vadsággal öldökölték a köztük lakó szerencsétlen magyarságot. Mily utálattal fordult el tőlük, annak kiáltó bizonysága a Bánságból való kivonulása előtt közzétett elkeseredett kiáltványa. Különben áruló magyarokkal sem tréfált. A tápióbicskei ütközet után két plébánost főbelövetett, mert az osztrák proklamációkat szószékről hirdették ki s a szabadsághősöket gyalázták.

Haragjában általában iszonyú tudott lenni. Mert jó szive dacára hirtelen haragú, indulatos ember volt, ki haragja kitöréseivel rettegésbe hozta katonáit. Ilyenkor szeme villámokat szórt, öblös hangja zúgott, mint a fergeteg. Azonban haragja gyorsan el szokott múlni s a higgadt órákban maga bánta meg legjobban indulatának kitöréseit. Embertelenségre pedig még legnagyobb haragjában sem volt képes; ettől mindig meg tudta óvni igazság- szeretete és becsületérzése. Méltán bélyegezte meg fogságában osztrák őreinek embertelen, hóhéri bánásmódját s fakadt ki ellenük e szavakkal: „Nem így bántunk mi a foglyokkal“.

Mint jellembeli tulajdonságai, úgy szellemi tehetségei is nagyon kiválóak voltak. Dacára annak, hogy minden magasabb iskoláztatás nélkül nőtt fel, okos, sőt művelt ember volt. Ifjúkora mulasztásait férfikorában vasakarattal, megfeszített önképzéssel pótolta. Saját szakmáján kívül főleg a történelmet tanulmányozta, de lelkesedett az irodalomért és művészetekért is. Különösen Vörösmarty költészetének volt lelkes tisztelője. A politikai irodalomban is nagyon otthonos volt.