Evangélikus liceum, Pozsony, 1911

9

közvitézt is melegen keblére szorította, ha valami derekas tettet vitt véghez. Akárhányszor letelepedett a tábori tűz körül ülő honvédéi közé s bográcsukból falatozott, viszont a maga számára készített ételből megkínálta a jelentést tevő katonákat.

Nem csodálható tehát, hogy szigorú bánásmódja dacára rajongtak érte. Tudták, hogy igazságtalanságra képtelen s még szigorából is kiérezték atyai érzelmeit.

Hogyan szerette „kedves fiait“, arra jellemző a következő eset. A hadtest pénztára elutasította egy alkalommal a 3. zászlóalj zsoldjáért jelentkező honvédet, mert elmúlt tizenkét óra. Damjanich véletlenül találkozik az ajtóban a legénnyel s megértvén, mi baja, maga kíséri vissza a pénztároshoz. Mikor ez azzal védekezik, hogy bezárták a pénztárt és délutánig nem adhatja ki a zsoldot, haragosan förmed rá:

„Ezek a fiúk három, napja se nem ettek, se nem ittak, pedig úgy harcoltak, mint megannyi oroszlán. Ezeknek pénzt kell adni. hallja az úr?!“

S nem tágított, mig a zászlóalj meg nem kapta pénzét.

Gyönyörűen világítja meg hozzájuk való szeretetét egyik fényes fegyvertényük után tett nyilatkozata:

„Fiúk, megérdemelnétek, hogy mindnyájan tisztek legyetek! De hol lenne akkor az én harmadik zászlóaljam?“

Szinte hihetetlen, hogy ez a kemény katona mily gyöngéd tudott lenni n ej éhez, forrón szeretett Emíliájához, a nemrég elhunyt áldott emlékű nőhöz, az odaadó hitves és hazaszerető magyar honleány eszményképéhez. Lehetetlen meghatottság nélkül olvasni most közzétett leveleit Olaszországból, majd aradi fogságából, melyeknek minden sora a legtisztább és leggvöngédebb érzelmek tolmácsa.

Mint mélyen érző ember nagyon vallásos is volt. Soha sem zúgolódott, bármily csapás érte; nejét is folyton az Isten akaratában való megnyugvásra, iránta való bizodalomra serkentette. Utolsó perceit is buzgó imádkozásban töltötte s e percek vallásos ihletének megható, könnyeket facsaró tanúbizonysága az általa szerzett bensőségteljes, buzgó imádság.

De nemes szivének legmélyebb érzelme forró h a- zaszeretete volt. Jelszava: a haza minden előtt! Ez