Evangélikus liceum, Pozsony, 1908
12 venni. És ha még tekintetbe vesszük a tanüggyel foglalkozók aránylag nagy halandósági százalékát, akkor fogjuk csak megérteni igazán, hogy az anyagi jólét szerény igényei mellett mennyire van szüksége ideálokra. Ezt gondolják meg a szülők is, mielőtt a rettegett tanári szobába lépnek. Legyenek tehát bizalommal, mert e nélkül ügyvédjük tanácsát is ellenszenvvel fogják hallgatni, e nélkül a pap is süket füleknek prédikál, e nélkül az orvos sem működhetik sikeresen a beteg ágyánál és a tanár iránt való bizalom hiányában bizony bajos dolog, ha a szüle fia lelki és testi nevelését az iskolára bízza. De ezt a bizalmat mi tanárok nem akarjuk nélkülözni, ha megvonják tőlünk, ki fogjuk azt magunknak vívni! E bizalomnak azonban kölcsönösnek kell lenni és kölcsönös tiszteleten alapulnia. Már ezért is téves az a hit, hogy mi tanárok csalhatatlanoknak tudjuk magunkat. Az igazgatónak, a felettes iskolai hatóságoknak igenis felelősséggel tartozunk és ez a felelősség kiterjed a tanításnak módjára és terjedelmére egyaránt, mi által tarthatatlanná válik az a gyakori szemrehányás is, hogy ez vagy az a tanár túl sokat követel. Egyébként bármikor készek vagyunk arra is, hogy a szülőket gyermekeikről, követelményeinkről és ítéletünkről felvilágosítsuk, szívesen veszünk részt minden tanácskozásban, nyilvános előadásban, csakhogy a szülőkhöz minél közelebb férhessünk, hogy ezzel is áthidaljuk a közöttünk levő sajnálatos, tátongó űrt. A tanítás nyilvános érdek, azért nem vonjuk ki magunkat esetleg a reá vonatkozó bírálatból sem. De természetesen más dolog az, ha a tanuló gyakorol kritikát. Minden elitélő megjegyzés a szülők részéről veszedelmes gyújtó anyag a gyermek szivében; mert ahol a tanító iránti tisztelet hiányzik, ott a sikeres tanítás és nevelés egyszerűen lehetetlen. A tanító iránt való tiszteletlenség a minden tekintély előtt való hitet is megingatja és a szülők iránt való tiszteletlenségre vezet. Tanítani és tanulni igazán, nevelni és nevelő lenni a szó valódi értelmében csak szerető szívvel lehet! Gyermeke sorsát, jövendőjét rontja meg a szülő, ki a legnagyobb gonddal nem ügyel arra, hogy gyermeke szivében feltámadjon és éljen a tisztelet, a becsülés és szerető ragaszkodás tanítója iránt. A gyermek
