Evangélikus liceum, Pozsony, 1908

9;

mindinkább elvonták és elidegenítették. Az asszony tehát ne csak érdeklődjék, hanem értse is meg férje élethivatását, hogy neki mindenben segítő élettársa lehessen; állandóan törődjék gyermekei körül való kötelességeivel is, hogy leányai jövő hivatásukban a család éltető leikeivé, fiai pedig a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak. Ép azért napjainkban a női oktatás szélesbítésére és mélyítésére van szükség egyaránt, különösen a nő jövő hivatására való tekintettel.

Az igazán odaadó támogatást, melyben a család az iskolát feladatainak teljesítésekor részesíti, bőven meghálálja az iskola nemcsak a tanulók biztos haladásával, hanem azzal is, hogy a családot tulajdonképeni munkájában, a nevelésben hathatósan elősegíti. Ha az iskola nevelői hatását néha túl is becsülik, ha e működésétől gyakran túl sokat várnak is, az iskola nevelés nélkül elveszítené ethikai értékét; mert amint a műveltség jellem nélkül értéktelen, sőt veszedelmes, úgy az iskola is, amely nevelni nem akar, megszűnt az igazi tudomány műhelyévé lenni.

A család nevelői munkásságát a gimnázium nemcsak szervezetének sajátszerűségével támogatja, amidőn tanítványait az iskola tekintélyének, tanuló társai jogainak, az összetartozás és béketűrés szellemének, a kötelességteljesítésben való pontosságnak tiszteletben tartására tanítja, vagy fegyelmi szabályaival, amelyekkel ismét a tanuló magatartását szabályozza, hanem az egyes tantárgyakban gazdag kincsként rejlő ama műveltségi elemekkel is, melyeket a gimnázium a fiatal kedélyek nemesítésére mindenkor tudott értékesíteni.

Az egyes tantárgyaknak nevelő ereje azonban nem úgy érezteti hatását, ha mi a tanulókat ezeknek értékére csupán kioktatjuk, hanem miként a költői, vagy művészi remekmű magában is érezteti hatását, úgy a tanítás is tartalmának közvetlenségével érvényesül; itt minden kommentár csak csökkenti a hatást.

Abban a módszerben, mellyel a tanító egyéniségének erejével a tanítás tárgyát tanítványaival meg tudja értetni, a tanító és tanuló szellemi érintkezésének bensőségében, abban a közvetlenségben, amellyel a tanító érzelmeit