Evangélikus liceum, Pozsony, 1906
Intézetünk háromszázados jubileuma. 1906. december 1. z 1906. esztendő nagy jelentőségű a hazai protestantizmusra és kétszeresen az a pozsonyi evang. egyházközségre. Háromszáz esztendeje annak, hogy a bécsi békében biztosította a vallásszabadságot egy nagy nemzeti hős: Bocskay István, fejedelem. Emléke, amelyhez ily nagy jogok keletkezése fűződik, méltó a hódolatra! Pozsony városának e századforduló azonban még többet is jelent. A bécsi béke megkötése és Bocskay István diadalmas háborújának eredményeképen született meg Pozsony falai között az első evangélikus gyülekezet. A hálás utókor kegyelettel tekint vissza a háromszázados múltra, a gyászos és fényes napokra egyaránt. A reformációnak azonban már 1606. előtt is számos híve volt városunkban. Erre vall a helytartóságnak a XVII. század elejéről való azon rendelete, melyben felhívja a pozsonyi polgármestert, hogy vessen véget annak a zarándoklásnak, melyben vasárnaponként tömegesen mennek ki Pozsonyból Récsére az evang. egyházi beszéd meghallgatására. A bécsi béke után lélekzetlek fel először a pozsonyi protestáns hívek és ekkor akadunk első nyomára annak, hogy itt evang. gyülekezet alakult. A magyar politikai és vallási szabadság halhatatlan hőse, Bocskay István, a pozsonyi gyülekezel igazi alapítója. Az ő győztes zászlaja alatt alakult meg a pozsonyi evang. gyülekezet és amíg azt a zászlót szabad szellő lengette, fejlődött és erősödött e gyülekezet. Ekkor vetette meg alapját sokféle áldásos intézményeinek, építette templomait és iskoláit, középpontja
