Evangélikus liceum, Pozsony, 1906
4 lett távol vidékek egyházi és tudományos életének és a külföld híres férfiai is szívesen fogadták ennek az előkelő gyülekezetnek meghívását. De mikor a politikai és vallási szabadságra válságos idők következtek és nem akadt, aki megtörje a zsarnokság hatalmát, akkor a pozsonyi gyülekezetre is nehéz idők következtek: templomait elvették, iskoláit elfoglalták, intézményeit megsemmisítették, papjait, tanítóit börtönbe vetették. A magyar szabadságot azonban nem lehetett megölni sem a politika, sem az egyházi élet terén. A pozsonyi evang. gyülekezet a magyar szabadságszeretetnek köszönheti, hogy nem pusztult el örökre. Bocskay és Bethlen zászlaját Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc ragadta fel és hozott a kétségbeesésbe új reményt, a börtön és elnyomás helyébe szabadságot. A feldúlt gyülekezet újra szervezkedhetett, a vallás- szabadságot védő magyar nemzet oltalma alatt újra megerősödött és lett hazánknak tekintélyes és előkelő egyházává. A pozsonyi evang. egyházközség az 1906. évet ünnepi esztendőnek nyilvánította s elhatározta, hogy több rendbeli ünnepségekkel teszi emlékezetessé. Megiratta történelmét s azt kél kötetben közrebocsátja s líceuma is külön ünneppel áldoz a letűnt, küzdelmekben, de eredményekben is gazdag múlt emlékének. Az ünnepségek sorát az 1906. évi május hó 19-én Bocskay emlékének szentelt líceumi iskolai ünnep nyitotta meg, amelyet hálaadó istentisztelet előzött meg. Az egész esztendőre tervezett ünnepségek fényes mozzanatai voltak a Luther Társaság és az Egyetemes Gyámintézet 1906. évi szeptember hó 22. és 23-án Pozsonyban tartott közgyűlései. A pozsonyi ev. egyházközség amidőn e két egyesületet meghívta, hogy e fontos esztendőben a gyülekezet kebelében tartsa beszámoló napját, egyúttal alkalmat akart adni arra is, hogy a pozsonyi iskolának egykori növendékei szivök sugallatát követve összegyűljenek még egyszer az ősi tűzhely körül, lássák az egyháznak viruló intézményeit, hozzanak és vigyenek is lelkesedést magukkal a vallásosság mellett a magyar haza-
