Evangélikus liceum, Pozsony, 1905

Középiskolai tanárok önsegélyezéséről és a licenmi tanárok millenniumi önsegítő intézete.

tanítás a legideálisabb foglalkozások egyike. Mig a biró, ügyvéd, orvos egész életükön át, — amazok az emberek gyarlóságaival, civa- kodásaival és gonoszságaival bajlódnak, utóbbi azok kóros tüneteivel — a tanító a mindig friss, üde, egészséges és örökké derült ifjúságot készíti elő az életnek, neveli a hazának.

S a tanítás három fokának, alsó- közép- és főiskolai. tanításnak, legszebb része a középiskolai. Mert mig az elemi iskola tanítója minden, az iskolába való és oda nem való gyermekkel kénytelen foglalkozni, mig az egyetem tanára csak előad és vizsgál: a középiskolai tanár, egyrészt már válogatott ifjúsággal dolgozik, de másrészt tanít és nevel, általános műveltséget terjeszt, növendékeivel folytonos érintkezésben van s igy fejlődésüket folyton megfigyelheti s tehát nemcsak fölötte fontos feladatot teljesít, hanem szolgálata is véghetetlenül kellemes, kedves.

Ám általánosan elismert tény és ezerszer is lett már hangoztatva, hogy a középiskolai tanár javadalmazása nem áll semmiféle arányban nagyfontosságú munkájával és képzettségi fokával. Mig a katona, biró, mérnök a VIL, VI.,

V. sőt IV. fizetési fokozatba feljuthat, mig az orvos, ügyvéd aránylag rövid időn belül vagyont szerezhet: a középiskolai tanár fokozat szerinti előléptetése a lehető legkisebb mérvű, mert legfölebb a VIII-ik rangfokozatnak megfelelő fizetést kap ezidőszerint, vagyonra pedig egyáltalában nem tehet szert. Mindezekhez járul még azon körülmény, hogy a középiskolai tanárok legislegnagyobbrészt szegény emberek gyermekei. Magánvagyona tehát a legtöbb esetben

i*