Evangélikus liceum, Pozsony, 1905

9 önként belépő tanárt, soha el nem törölhető, évi 12 korona tagdíjfizetésre köteleznek. Sőt remélhető, hogy a líceum tan. kara, mihelyt az 1894: XXVII. törvény ren­delkezései folytán eredeti rendeltetésétől felszabadult tan. nyugdíjalapját, illetőleg ezen alapnak az azt terhelő összes kötelezettségek kielégítése után fennmaradó részét szintén a tan. mill. önsegítő intézet fent jelzett céljaira fordítja tehát a két alapnak egyesítését elhatározza. „A tan. mill. önsegítő intézet 1906-ban lép életbe, mint a líceum fennállása 300 éves jubileuma évében. *-•f: íjc Megvolt tehát az első magyarországi középiskolai tanári önsegítő intézet s annak céljai jóformán a tanár és családja összes viszonyaira terjednek ki. A líceum tanári karának feladata volt immár a zsenge növényt tovább ápolni, terebélyes fává fejleszteni. Ezt rendkívül megkönnyítette — a mill. tan. önsegítő intézet alapitó levelében is érintett— egy oly sajátos jellegű alap, minő Magyarország egy középiskolájánál sem volt. A XIX. században ugyanis a protestáns tanár sorsa egyszerűen rettenetes volt. Fölötte silány fizetés — és bizonytalan jövő. Dolgozott, a meddig dolgozhatott: az egyik 30, a másik 40, 50 évig, sőt azon túl is. S ha be­állott a teljes munkaképtelenség: az iskolát fenntartó tes­tület az ilyen elaggott tanárnak rendszerint „jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét“ vagy „jegyzőkönyvbe iktatta és erkölcsileg méltatta érdemeit“, — de hogy nyugdíjat is biztosítson neki, avagy özvegyének, arra nem gondolt, sokszor persze nem is gondolhatott, mert nem volt miből és honnan. Ezen képtelen állapotokon segítendő, a múlt század közepén a legtöbb iskolafenntartó gondoskodott oly alapok teremtéséről, melyeknek jövedelméből idővel az ilyen elaggott és munkaképtelenné lett tanárokon és hozzátartozóin segíthessenek. Hasonló természetű alap 1842-ben a líceumon is kelet­kezett, de azt nem ez iskolát fenntartó pozsonyi egyház- község, hanem öt líceumi tanár, névszerint Kovács- Mar tinyi Gábor, Schimko Vilmos, Schröer Tó fór, Michnay Endre és Bolernann István, saját önelhatározásukból

Next

/
Thumbnails
Contents