Evangélikus liceum, Pozsony, 1904
6 tóttá meg. Szomorú, gyászos időkben lépett Michaelis a líceum szolgálatába, oly időkben, midőn — mint koporsója felett egyik búcsúztató lelkésze mondotta — áldozat volt líceumi tanárnak lenni. A szabadságharc leverése után a jogtipró hatalom tudvalévőén a Thun-féle tanrendszert léptette életbe Magyarországon is német tannyelvvel és amely tanintézet e rendszert el nem fogadta, az elvesztette nyilvánossági jogát, a hatalom magánintézetnek nyilvánította, amely államérvényes bizonyítványokat nem állíthatott ki. A pozsonyi líceum a Thun-rend- szert nem fogadta el, ezért magánintézetnek declarálta a hatalom. Azonban a líceum elöljárósága az ifjúságra való tekintetből, hogy ez ne legyen kizárva azon tudományok tanulása elől, melyeket a Thun-féle különben igen helyes tanrendszer megszabott, életbe léptetett egy tanrendszert, amely a Thun-féle tanrendszerrel majdnem azonos Volt, de — magyar tannyelvvel. A gymn. tanárok számát is — mint a Thun rendszere — nyolcra szaporította. 1853-ban az egyház egyszerre négy tanárt választott a líceumhoz. A megválasztottak közt volt Michaelis Vilmos is, ki az újonnan szervezett földrajzi és classica-philologiai tanszéket foglalta el 550 pengő forint évi fizetéssel. Az egyház azt remélte, hogy líceuma ezen uj szervezésével és a kellő számú tanerők alkalmazásával a hatalom be fogja érni és az intézetnek megadja a nyilvánossági jogot. De csalódott. Az ádáz harc, az embertelen zaklatás tovább is folyt, míg az 1860. év május hó 15-én kelt legfelsőbb kézirat az önkényt megszüntette és a protestáns egyházak visszanyerték önkormányzati jogukat. Líceumunk az 1860/61. iskolai év végén tartotta meg az első érettségi vizsgálatot. Azonban a magasabb tudományokra szóló képesítéshez sok idegen elem is jutott és az érettségizők nagy száma rossz hírbe hozta a líceumot. 1878-ban Michaelis lett a líceum igazgatója. Első teendője volt az érettségi vizsgálatra jelentkező idegen elemeket iskolánktól elterelni és a vizsgálatokat megnehezíteni. Erélyes eljárása visszaszerezte líceumunknak jó hírnevét. Michaelis 1893-ig állott a líceum élén, mely idő alatt intézetünk régi szép hírnevét teljesen visszanyerte. Ekkor nyugalomba vonult, miután negyven
