Evangélikus liceum, Pozsony, 1904
7 évet töltött a tanári pályán. 1898-ban a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Mint tanár szigorú, de igazságos volt. Tanítványai szeretettel csüngtek előadásain, mert a német és görög classicus írók interpretálásában, a költészet fenséges alakjainak az ifjúsággal való megismertetésében és megszerettetésében párját ritkító mester volt. A líceumi tanárok anyagi helyzetének javítása körül is elévülhetetlenek Michaelis érdemei. Hogy a munkában kifáradt, elaggott vagy baleset miatt munkaképtelenné vált líceumi tanárok megélhetési viszonyain csak némileg is segítve legyen, mert az iskola fentartó egyház nyugdíjazásban nem részesíthette őket: a líceumi tanárok már 1842-ben „részint elaggott vagy megbetegedett s hivatalra képtelen tanárok, részint a tanárok elhalása esetén visz- szamaradt özvegyek és árvák szomorú sorsán enyhítendő, a pozsonyi nemes egyház oltalma és protectiója alatt oly intézet létesítését határozták el, mely ama bajokon segítsen és a nevezett Egyháznak mégsem kerüljön semmibe sem11. Michaelis e nyugdíjintézetnek 13-ik tagja volt 1853. évi szeptember hó 1 óta. Oly szerény volt még akkor az intézet vagyona, hogy az egészet egy tanár az úgynevezett administrator kezelte; Michaelis a 18-ik és utolsó administrator volt 1859—60-ban, 1860—65-ig a nyugdíjintézet jegyzője, 1871—78 ig pénztárosa és 1883 —1889-ig elnöke volt. Mint administrator az 1860. évi február hó 5-ikén tartott egyházi közgyűlésen kieszközölte a nyugdíjintézet nyilvánossági jogát, 1872-ben kivitte, hogy a nyugdíjintézet jegyzőkönyvei magyar nyelven szerkesztessenek, mint pénztáros minutiosus pontossággal kezelte az intézet vagyonát minden díjazás nélkül. Midőn végre a nyugdíjintézet elnöke lett, 1885-ben sok utánjárással kieszközölte, hogy a nyugdíjintézetre még 1856-ban kirótt igazságtalan megadóztatás megszűnt. A nyugdíjintézet történetének minden lapja hirdeti Michaelisnek végtelen sok érdemeit. Az egyházi és közéletben is jelentékeny szerepet vitt Michaelis. 1878-tól 1895-ig városi képviselő volt s e minőségében az akkori városi főreáliskolának előadója volt. Sok ideig elnöke volt a „Humanitás" jótékony inté-
