Evangélikus liceum, Pozsony, 1903

Buda halála és a Nibelungenlied.

(Székfoglaló felolvasás).

Egy népies hősköltemény eszméje 1847 elején villant meg először Arany János agyában. A gondolatot valószínűleg Homérosz — mint ő mondja — tej-mézzel folyó népi költeményeinek olvasása költötte fel benne. „Mi volna az, ha az ember népies hősköltemőnyt írna? Ez csak eszme, gondolkozzék rajta, mi lenne belőle, ha valaki, ki a nép nyelvén költeni ért, megkisórlené. Annyi való, ha sikerülne, abból népszerű eposz válnék“, írja Szilágyi Istvánnak1). Szilágyi kapva-kap az eszmén s irodalmi mintául a „Nibelungen Noth“-ot ajánjla barátjának, „a németek első legrégibb hőskölteményét Etele királyról“.2). Arany nem ismeri, egyáltalán határozott tárgya vagy terve az időben még nincs, csak felvetette az eszmét, „nem chimaera-e“, a mi korunkban népeposzra gondolni. A vezérek, főleg Árpádkora lebegett szeme előtt s tán nem csalódunk, ha a negyvenes évek politikai és demokratikus eszmeáramlatának is tulajdonítunk némi befolyást tárgya felfogásában. A népies hősköltemény célját így írja le: „Festeném a népet szabadnak, nemes, fegyverforgatónak, a fejedelmet atyának, patriarchának, elsőnek az egyenlők közt. Festenék szabad hazát, közös hazát, megtanítanám a népet, mikép szeresse a hont, melyért előde vére folyt. Mert bizony nem a mai nemesség vére volt az, mely visszaszerezte Etele birodalmát, az a vér részint csatatéren folyt el, részint a magvetők igénytelen subája alatt rejlik.“3). * *)

') L. Arany J. levelezése iró-barátaival I. k. 27. oldal.

*) U. o. 34. oldal.

s) U. o. Petőfinek 61. oldal, Péterffy J. „Arany J. eposzi töredékeiről“ visszagyűjtött munkái. I. k. 259. oldal. Pap Illés. „Arany J. hűn eposza“ tanulmány.