Evangélikus liceum, Pozsony, 1903
11 leilel, a milyen csak a társadalom ily kiváló alakjának jut osztályrészül. A dunáninneni ág. hitv. evang egyház püspöke mélt. és főtisztelendő dr. Baltik Frigyes úr személyesen jött el, hogy az elhunyt iránti háláját kifejezze. A szertartás a nagy templomban folyt le. A német lelkész búcsúztató szavai után Trsztyénszky Ferencz főesperes János Jelenésekről irt könyve 14. részének 13. versét véve alapigéül mondott hatásos beszédet. Azután pedig egy majdnem 80 koszorú terhe alatt roskadozó külön kocsi kíséretében kivitték a halottat a Kecskekapu mellett lévő evang. temetőbe, hol földi maradványai örök nyugalomra helyezték. De az édes anyaföld csak porait zárta ölébe. Ö nem halt meg! Szelleme, lelke, emlékének áldásai élnek közöttünk, bennünk s munkálnak általunk! Áldott legyen az ő emléke minden időben! Markusovszky Sámuel.
