Evangélikus liceum, Pozsony, 1903

10

tarosa stb., működésével mindenütt maradandó nyomokat hagyván maga után.

Közhasznú, áldásos működéséért 1897. évi április havában, Ő felsége, a király a királyi tanácsosi cimmel tüntette ki.

Családi élete boldog volt, de nem zavartalan. Neje 1889-ben halt el, egy felserdült, szép leányát 1892-ben ragadott el a halál. Életben hagyott maga után 6 gyermeket, kik már mind nagykorúak.

Egészségi állapota mindig kielégitő volt, csupán fülbaj bántotta, a mi hallását kissé megnehezítette. Az 1901. év őszén az internátus építésekor egyszer szeles időben az épület tetőzetén járt, erre meghűlt és influenzát kapott. Betegségéből néhány nap múlva felépült ugyan, de az alattomos betegség tüdejére majd szivére vetette magát. A következő év nyarán Ausseeben és Reichenhall- ban keresett orvoslást baja ellen. De — fájdalom — siker nélkül. Az 1903. év elején még csúsz és asthma járult bajához, mire a Semmeringre vonult enyhülni. De hiába! Nagy betegen hozta haza Ágost fia április havában.

Ekkor lemondott felügyelői állásáról is, de az egyházközség nem fogadta el a lemondást, hanem egy nagy küldöttség útján kérte lemondásának visszavonására. Név- leg tehát megmaradt még rövid ideig felügyelőnek, de tényleg sajnos már nem az volt.

A nyarat jól töltötte ugyan a harmadik bimbósházon, de szeptember vége felé visszaköltözve duna-utcai lakásába, betegsége mindinkább válságossá lett. Az egyházközség novemberi közgyűlésén már csak tiszteletbeli felügyelőnek választhatták meg. Állapota hol jobbra, hol rosszabbra fordult. De nemsokára testi ereje rohamosan hanyatlott, bár lelke még mindig nagy terveken tépelő- dött. Végre maga is érezte élete végének közeledését s a sok szenvedés elkészítette a válásra: sorban elbúcsúzott jó embereitől, megköszönte szeretetüket, az utolsó héten pedig már gyászjelentését akarta fiának tollba mondani.

Egy hideg, nedves őszi nap, 1903. november 29-dike meghozta a gyászt: Günther M. Vilmos kiadta nemes lelkét.

Temetése december 1-én ment végbe oly részvé-