Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901

54

papjaként Pozsonyba került, mint említettük. 1610-ben Hopius Orbán a lelkész. 1613-ban Abrahamides superintendens tartott itt egyházlátogatást és tapasztalatait jegyzőkönyvbe foglalta. 1638-ban Keglevics Ferenc földesül’ az evangélikus lelkészt elűzte, a templomot elfoglalta. A linzi békében nem állítják helyre. Az 1655-iki ország- gyűlésen a récseiek kérvényt nyújtanak be, hogy imaház emelése végett telket, hasítsanak ki számukra.

Pálházy Göncz Miklós, a lévai magyar egyház lelkésze és dunáninneni superintendens 1613-ban Keresz- turott kiadott munkájában: „De sacra Domini coena’1 Kolonics Siegfridet így dicséri az előszóban: Az Tekintetes és Nagyságos Sejfrid Kolonicsnak, szentölt vitéz úrnak, Purckschleinicnak, Jedenspornak, Lévárdnak örökös és Lévának zálogos úrnak, az fölséges II. Mátyás római császárnak, Magyar és Csehország koronás királynak hadakozó tanácsának, komornyiknak ele.

V.

Igen érdekes és nélkülözhetetlen kútfő a pozsonyi egyházi viszonyokra vonatkozólag Somogyi Péter, vágselyei tanító sajátkezű feljegyzése ezen cím alatt: Libellus contribulationis de Sel- lyensi captivitate. Ad celeberrimum D. Senatum Posonii, populumque universum missus. Posonii, in vinculis archiepiscopi Strigoniensis conscriptus mense Decembri, a Petro Simigino Captivo in Domino. Anno 1557. Eredetije a Pozsonyi Ev. Lýceum kézirattárában. Ismerteti Harmath Károly a pozsonyi ev. főiskola 1878/79. évi értesítőjében (11. ].). A műnek és szerzőjének egyháztörténelmi jelentőségét kimerítően ős szakszerűen tárgyalja Stromp László, theol. akad. tanár „Somogyi Péter fogsága1' című tanulmányában. Pozsony, 1891. Somogyi Péter (Petrus Simiginus) maga tanító volt Vágsellyén és 1556. decemberben Oláh Miklós akkori esztergomi érsek által Nagy-Szombatba idéztetett, hol vizsgálat alá vétetett arra nézve, vajon tudománya és vallásos érzülete megfelel-e a tridenti zsinaton szigorúan megállapított egyházi követelményeknek. Bár Somogyi megvizsgáltatása e szempontból kifogás alá eshetett, ezúttal fogságából kiszabadult és újra visszament Vágsellyére. 1557-ben azonban az érsek őt, továbbá András ugyancsak vágsellyei papot és Hadan Mihály „presbytert“ fej- és jószágvesztés terhe alatt ismét maga elé idézi. A három fogoly Pozsonyba szállíttatik és először az érseki kuria közelében, majd magában a kúriában börtönöztet- nek be egy elfogott török társaságában. 1557. júliusában mind