Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901

a hárman esküre köteleztettek; Somogyi azonban csak a szent háromságra esküdött, majd kihallgattatnak arra nézve, minő álláspontjaik vannak a róm. kath. egyház főbb dogmáira vonatkozólag. Az eléjük terjesztett kérdésekre Hadan és András pap oly feleleteket adtak, hogy csakhamar szabad lábra helyezték őket; Somogyi azonban feleleteivel az ágostai hitvallás hivének bizonyult. Minthogy pedig sem fenyegetéssel, sem szép szóval ettől eltántorítani nem lehetett, ismét visszavitték a börtönbe, hol mindenféle sanyarúságból bőséges része volt.

Fogságában azonban vigasztalói is voltak, meglátogatták őt egyes pozsonyi polgárok, köztük Armpruster Kristóf, kir. kamarai számvevő; Gáspár, Nádasdi Tamás nádor udvari orvosa és úgy látszik maga a pozsony városi tanács is támogatta őt részint pénzsegéllyel, részint azzal, hogy közbejáróként szerepelt az érseknél. 1558-ban ismét Nagyszombatba, majd Znióra hurcolják Somogyit — hol tisztességes bánásmódban részesül. De Nagy- Szombatba visszakerülve hite miatt újra sok zaklattatásnak volt kitéve, végül pozsonyi fogságából királyi parancsra kiszabadul.

Somogyi kézirata, mint egyedüli hiteles kútfő, a XVI. század derekára a legbecsesebb adattár nemcsak a pozsonyi evang. egyház XVI. századi történetére, hanem jogosan sorakozik általában a magyar protestáns egyháztörténet forrásművei közé. Somogyi nemcsak mint igazi martyrja az evang. vallási meggyőződésnek, hanem mint kora színvonalán álló tudós, nem közönséges hitvitázó és tehetséges humanista költő is megérdemli, hogy általánosabb figyelemnek legyen a tárgya. Kéziratából csakis azon helyeket fordítottam le, melyek a pozsonyi viszonyokra vannak tekintettel. A pozsonyvárosi tanácshoz irt költeményt Farkas Béla Vili. o. tanuló, szépen sikerült fordításában adom.

1. Somogyi Péter előszava.

Pozsony város érdemes tanácsának és egész közönségének, kegyes jó urai- . nak kegyelmet a Krisztusban és a saját köteles szolgálatát.

Hogy mi mindenre vetemedik a gonosz szellem századunkban, — sajnos — szünet nélkül, az, miként minden igaz ember előtt, úgy előttem is nyilvánvaló, ki már rég óta sinylődöm várostokban, tisztelt tanácsurak és már csaknem meg vagyok törve az Oláh Miklós esztergomi érsek fogságában és mindez evangeliomi hitvallásomért! E gonosz szellem ugyanis a maga furfangjával forgatva fel mindent a magas égben, rabol, gyilkol, dúl mindenfelé. Minden tényezője közéletünknek a változás következtében