Evangélikus lyceum, Pozsony, 1900
7 miatt el kell hanyagolniok. — De hisz ott van az anya, az ő befolyása a legmaradandóbb, az 5 nevelői munkássága majdnem fontosabb mint az atyáé! — Tudjuk azonban azt is, hogy bizonyos korban a fiú már nem engedelmeskedik anyjának az atyai tekintély segítsége nélkül. Sok anya nem elég erélyes arra, hogy gyermekével szemben a szükséges fegyelmet gyakorolhatná. Ezer és ezer példája van annak, hogy a kényeztető anyai szeretet mennyit ronthat. Nincs meg minden anyában a neveléshez szükséges türelem és kitartás. Sokszor a társas élet is elvonja őt anyai kötelességei teljesítésétől és ilyenkor kiszolgáltatja gyermekét a cselédség káros befolyásának. Világos, hogy ilyen esetekben a gyermeknek jól felfogott érdeke az, hogy a szülői háztól kikerüljön. Összefoglalom eddigi fejtegetésemet a következőkben: Elismerem, hogy a helyes irányú s kellő buzgalommal, szeretettel és értelemmel vezetett családi nevelés szolgáltatja a legbiztosabb alapot a középiskolai neveléshez és legmegfelelőbb, leghathatósabb támogatója és kiegészítője az iskola ezen irányú működésének. A mennyiben azonban nem minden család képes a helyes nevelésre és a felügyelet gyakorlására és a szállásadók nagy része nem pótolhatja a családi nevelést, korunk megadja az oly intézménynek a létjogosultságot, mely a fennti feladat megoldását czéljául kitűzte. Szükség van egy oly intézményre, mely a felsorolt bajokon segít, és ezen intézmény az internatus. Hazánkban nem ismeretlen ezen intézmény. Meg volt a régi időkben, meg van ma is, sőt ma éppen az állam fektet rá nagy súlyt. Angol-, Franczia-, Spanyolországban, Portugáliában és Belgiumban alig van középiskola internatus nélkül; Németországban is nagy számú internatus van. De ha sok is az internatus, azért legalább minálunk nem nagyon népszerű, megriad már a nevétől a szülő és retteg a tanuló. Kolostornak, börtönnek, minden önállóság, szabadság elnyomójának, javító intézetnek s a jó ég tudja minek nem tartják, — pedig nincs igazuk. Sok hibáját tudják példákkal is bizonyítani, de ezek a példák nem bizonyítják az intézménynek mint elvnek helytelenségét, hanem csak az elv gyakorlati megvalósításának hibás módozatait tüntetik fel.
