Evangélikus lyceum, Pozsony, 1900

8

Az olyan internatus, a hol a tanuló idővel otthonosan érezheti magát, a hol a vezető tanárok egyénisége biztosítékot nyújt a növendék helyes vezetésére, a hol testi épségéről époly lelkiismeretesen gondoskodnak mint lelki tehetségeinek és erkölcsiségének fejlesztéséről, a hol vidáman töltheti napjait, mert szabad mozgásban, szórakozásban elég része van — az ilyen internatus megfelel a czéljának, pótolja a családi nevelést, nem érdemli meg, hogy felőle kicsinylő- leg nyilatkozzanak, kivált azok, a kik nem értenek hozzá.

Ilyen internatust azonban csak a tiszta keresztyén felebaráti szeretet alapján álló gondolkodásmód hozhat létre, mely nem keresi a maga hasznát, hanem az ifjúság nevelése érdekében minden áldozatra kész.

S hol lenne az ily nemes gondolkodásmód és érzés által létrehozott intézménynek méltóbb helye, mint éppen a pozsonyi ág. hitv. evang. egyház kebelében, melyet egy fényes múltnak összes traditiója erre buzdít! ?

Hiszen a háromszázados múlttal dicsekvő evang. lýceum történetének minden lapja bizonysága annak a szeretetteljes gondoskodásnak, melyben itt a tanulók, különösen a szegények részesülnek.

Alumneuma van az iskolának, mióta csak fennáll és hogy az alumneum mellett már a bennlakás is meg volt, arra lehet következtetni Thomae Elias XVII. századbeli rector iskolai szabályainak következő pontjából is : „Extra gymnasium nullus alumnorum obnoctet.“

Az 1750-ik évben királyfai Jeszenák János megalapítja s egészen internatusi szervezettel látja el a convictust vagy, ahogy akkor másként is nevezték, „alumneum minust.“ E convictus a múlt század harminczas éveiben pénzzavarok következtében megszűnt ugyan, de hogy mily nagy áldása és büszkesége volt a pozsonyi iskolának, arról elég bőven és szépen emlékszik meg Fábry tanár „Monumentum Pietatis“ czímű művében.*)

A mikor aztán ismét jobb időkre virradt a pozsonyi egyház, akkor újra akad egy férfiú, ki Jeszenák példáján fel*) Lásd Markusovszky: A pozsonyi ág. hitv. ev. lýceum története 1896. 624. 1.