Evangélikus lyceum, Pozsony, 1899
8 Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem Majd kilencz tiz ember-oltó régiségben. Toldi Miklós képét hasonlítja itt a költő a pásztor- tűzhöz, mert a Toldi képe oly fenségesen lobog előtte az idők messzeségében, mint a pásztortűz a távolban. Toldi képe a hasonlított dolog, a pásztortűz a hasonló dolog és a lobogás, a nagyszerű feltűnése mind a kettőnek a megegyező tulajdonság. Ha már most ilyen hasonlatból a megegyező tulajdonságot elmellőzzük s egyenesen a hasonló dologgal nevezzük meg a hasonlított dolgot, ha tehát a hasonlatot megrövidítjük, összevonjuk, származik a metaphora. Mikor azt mondjuk kőszív, itt az egyező tulajdonság, a keménység, a szilárdság, nincs megmondva. De a költők sokszor a metaphorát kiszélesítik úgy, hogy a hasonló dologról a megegyező tulajdonság vagy sajátság alapján hosszasan beszélnek, képet képre halmoznak, s a hosszasan festett hasonló dologgal képzeltetik el a hasonlított dolgot s így azt, a mit a hasonló dologról mondanak, tulajdonképpen a hasonlítottra kell értenünk. Ez a hosszasan kifejtett metaphora az allegória. Mikor Arany Toldijának IV. Énekében az álmot pillangóhoz hasonlítva két versszakon keresztül metaphorikusan beszél a pillangóról, mindazt tulajdonképpen az álomra kell értenünk. E gyönyörű allegorikus rajz álljon itt egész terjedelmében: Majd az édes álom pillangó képében Elvetódött arra tarka köntösében, De nem mert szemére szállni még sokáig, Szinte a pirosló hajnal hasadtáig. Mert félt a szúnyogtól, félt a szúrós nádtól, Jobban a nádasnak csörtető vadától, Félt az üldözőknek távoli zajától, De legis-legjobban Toldi nagy bajától.
