Evangélikus lyceum, Pozsony, 1899

13

szabadságára, csak titkon remélhette a jobb jövőt, bízva önerejében s a Gondviselésben. De gondolatát, érzését, bizodalmát, kétségbeesését és reményét hangosan nyilvánítania nem voll szabad. A hazát, szabadságot nyíltan .nem óhajthatták, a nagy nemzeti gyászt, az elnyomatást nyíltan nem sirathatták, a jövőben nyíltan nem bízhattak és remélhettek s e bizadalomban és reményben nyíltan nem erősíthették és támogathatták a nemzetet annak dalosai, költői. Suttogva, titokban, jelekben és czélzások- ban lehetett csak beszélnie a nemzetnek azokról a nagy eszmékről: hazáról, szabadságról, hazaszeretetről, melyeket a magok nevén nevezni tilos, sőt lehetetlen volt. Ily nyomasztó kényszerhelyzetben bizonyos fogékonyság fejlődött ki az egész magyar nemzetben a titokzatosság, a rejtélyesség iránt; bizonyos készség arra, hogy olyan gondolatokat, eszméket, érzéseket, melyeket nyíltan kifejezni nem volt szabad, egy czélzásból, egy jelből megértsen. Ez a hangulatállapot, mely ekkor uralkodott a magyar nemzeten s mely a titkos gondolkozásból, az élénk és folytonos képzelődésből, a magában való tépelődésből keletkezett, nagy mértékben segítette elő Tompa allegóriáinak megértését. S mi, későbbi olvasók, is csak úgy érthetjük meg ez allegóriákat igazán, ha ismerjük Tompa korát, ismerjük magyar hazánknak akkori gyászos sorsát, ha úgy tudunk érezni, mint az akkori hazafiak éreztek, mert így azok az allegorikus képek eme hasonló érzelmi állapot támogatása mellett a mi lelkűnkben is ugyanazokat az eszméket, fogalmakat fogják felkelteni, mint a mely eszmék, fogalmak támasztották a költő lelkében az allegorikus képet.

Hogy ezt világosabban lássuk s egyúttal a képzettársulások körfolyamát is megérthessük, vegyük fel példáid Tompának a Terepélyes, nagy fa czímű allegóriáját. Ennek a tartalma a következő: Míg az erdő fái egymás