Evangélikus lyceum, Pozsony, 1897
10 Ha miben tévedett, ha fanatismusában nemcsak épített, hanem rontott is, saját szavai szerint »isten az, a ki előtt számot ad cselekedeteiről, és abban az Ítéletben semmi fedezve és színlelve nem lehet, mint az emberek Ítéletiben.« Azonban még e nagy férfiak elhúnyta után sem szűnt meg az ellentét a trón és nemzet között. Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera. Honfi, honfi ellen szállt síkra, patakokban folyt a vér s jobbjaink megdöbbenve kérdezhették a költővel: »Teremt-e isten több magyart, mig a világ, mig napja tart, ha mink is elfogyánk?« És ekkor küldte a gondviselés hős Pálff'y János grófot »Magyar- országnak a trón védelmében nagy érdemeket szerzett íő- hadparancsnokát«, a ki a szatmári békekötéssel megszüntette a vérontást, biztosította a nemzet jogait s királyának pártosokból hű alattvalókat, hazájának pedig belső nyugodalmat szerzett. Később nádori méltóságra emelkedve, a pragmatica sanctiót segített törvénybe iktatni s mint a magyarországi hadak fővezére, ifjú szép királynőnknek, Mária Teréziának, trónját sietett megmenteni és megszilárdítani. Városunk szülötte volt ő s ma áldást mondunk emlékére, mert sok százados viszálkodásnak vetett véget s első volt, a ki a nemzetet az uralkodó családdal elválaszhatatlanul összeforrasztotta. íme, kedves Ifjak, e tíz szobor nemzetünk küzdelmes múltját, dicsőségét és szenvedéseit fogja elöltünk feltárni. E tíz szobor uj lendületet ád a hazai képzőművészetnek. Lángelmék támadnak a nemzet kebeléből s rég hallgató vágyak és eszmék kelnek szabad szárnyra megdicsőitve a multat s bevilágítva jövendő századok ösvényét. Királyunk magasztos példája leolvasztja szívünkről az önzés és fásultság jégkérgét. A legszentebb szobrot, a haza nagyságát, egyesült erővel fogjuk felépíteni. Multat s jövendőt megbün- hődve nem ismételjük meg a letűnt ezredév hibáit. A haza üdve, a polgárok üdve. A ki merészet és nagyot gondol, nem vérzik el többé kigúnyolva, sárral megdobálva meddő küzdelemben, hanem a trón magaslatáról nyeri el az elismerés érdemkoszorúját. Sursum corda! A szent Ilion hőseihez Apollo e szavakat intézte: »Nem tudnátok-e oly férfiak lenni, hogy a sors ellenére is győzedelmeskedjetek?« Ezt a csodát a magyar nemzet végbevitte:
