Evangélikus lyceum, Pozsony, 1897
11 „Élni fogsz, hazám, mert élned kell . . . dicsőség És boldogság leszen a te életed . . . Véget ért már a hétköznapi vesződség: Várd örömmel a szép, derült ünnepet “ Isten tartsa, isten óvja a magyar hazát! Isten tartsa, isten áldja meg a nagy, a dicsó' királyt! A tíz szobor. Ugyanez ünnep alkalmára irta: Hamvas József lyceumi tanár. Édes, csengő, szép magyar nyelv, Nagy ünnep vár rád ma; Öltözzél fel legeslegszebb Ünneplő ruhádba; S ahogy beszélsz, ha lelkedet Hála s öröm járják, Úgy dicsőítsd, úgy magasztald Magyarok királyát. Amit eddig takargattunk, Fedjük fel a multat! Bölcs egy könyv az, bölcseségén Nagy sokan okultak. Ezer nehéz esztendőnek Van benn tanúsága. Olvasgatta, megtanúlta Magyarok királya. És hogy a nagy tanúságot Firól fira adja, El nem múló, mindig szóló Márványba Íratja; Hogy a nagy múlt miért küzdött,
