Evangélikus lyceum, Pozsony, 1897
12 Harczba miért szállá, Erre most ő maga tanít Magyarok királya. Kik e földet, kelet népét, Nyugathoz nevelték, A kereszt vértanúinak All az első emlék S kik nyugatnak megtartátok, íme itt a hála! Emlékszik rád Pázmán, Pálffy, A magyar királya. És a nemzet haladt, fejlett Erőben és észben; A lant és kard, könyv és fegyver Felváltva volt kézben. Régi mondát névtelen kéz Feledéstől óta. Az uj harcon lantos ajkán Zeng uj hősi nóta. A határon bástyaként áll Huny ad hősi jobbja, Bent Verböczy a jó rendet Hármas könyvbe fogja S mikor bűneink miatta Harag kél az égben Meghal értünk Zrinyi Miklós Szent áldozatképén. Azután, hogy uj világ lett És szabad a lélek, Újra láncot készítettek Népek szellemének. De a hitért, szabadságért, A zsarnokság ellen Győzedelmes zászlót bont ki Bocskay és Betlen.
