Evangélikus lyceum, Pozsony, 1895
Ünnepi beszéd a pozsonyi kir. kath. fő,gymnasium, ág. hit-v. ev. lýceum, m. kir. állami főreáliskola és a kereskedelmi akadémia közös ezredévi ünnepségén. Tartotta: Albert József-lyceumi tanár. Mélyen Tisztelt Közönség ! Kedves Ifjú Barátim ! „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár őse sirlakához, S gyújt régi fénynél új szövétneket.“ Fáklyát gyújtani, melynek világa mellett meglássuk egy vitéz, de balsorstépte nemzet történetének ezredéves tanulságait, ezt tette ma kötelességemmé szeretve tisztelt elöljáróink és tanártársaim bizalma. Érzem a feladat nehézségét akkor, a mikor tudom, hogy közűletek, kedves ifjak, sokan más tanár ékesszóló ajkairól szoktátok meg a hazaszeretet igéit: de ma az ünnepi lelkesedés lángja — hiszem — annyira átmelegíti szíveteket, hogy nem szavaim gyarló értékét, hanem azt az igaz magyar érzést nézitek, melyből azok, mint tápláló forrásból fakadnak. Magyar történet! Regékbe illő tündér valóság ! Fény és árny, ború és derű, öröm és fájdalom váltakoznak folyásodban. A dicsőség zenithje mellett ott a romlás és elbukás tátongó mélysége. A honfoglalás Európát meg- reszkeltető harczai után az augsburgi gyászos pusztulás; Szent István, László és Kálmán dicsőséges uralkodása nyomában az öldöklő tatárjárás; Nagy Lajos és Mátyás Lýceum Értesítője. 1
