Evangélikus lyceum, Pozsony, 1888
8 értékre vonatkozó elnevezések, jegyek. Kr. e. 120 körül kezdenek a rómaiak dénárjain kisebb jegyeket használni, melyekben a numismatikusok római pénzverő hivatalnokoknak czimereit vélték felismerni s gyakran tettleg fel is ismerték. A fölfelé nyitott félhold pl. a saufeiek czimere, a nyolczsugaru csillag a calpurniai családé, a szerencseszarv a cupieni család-, a nőifej a horatiusi család czimere stb. így ismerjük ma már a jobbfelé fordított félholdat, az ötsugaru csillagot, a pentagrammot, a papi süveget, szigonyt, hajóormányt, a kormányzó lapátot, horgonyt, Mercurbotot, kalászt, a bunkót, tollat, támadó bikát, sólymot, baglyot, delphint, hatküllőjü kereket stb. stb. Ilynemű jegyek és czimerek helyébe, azon időtől, midőn a Roma felírás és az értékjegy elmaradnak, a pénzverő hivatalnokok nevei lépnek, kezdetben csak monogrammjaik s nevök kezdőbetűi, Kr. e. 60 óta ezen nevek kiiratnak. A római köztársaság korában ugyanis a pénzverés joga csakis Romát illette s az ezüstpénz behozatala óta eme jogát Juno Moneta templomában gyakorolta. A senatus, mint ama jog kezelője, most már a pénzverést külön hivatalnoki csoportokra bízta. Ezek kisebb állam- hivatalnokok voltak s három-három férfiú képezett egy ilyen csoportot (trés viri aere argento auro flando feriundo). A hivatalnokok tehát, a mint említve volt, czímereiket, monogrammjaikat, később neveiket kezdették a typusok mellé vésni. Egész képírás támadt. Publicius Malleolus érmein kalapácsot (malleus, malleolus) találunk; Eurius Purpureus-én biborcsigát, Aquilius Florus-én egy virágot, Lucretius Trio-én egy medvét (septem- triones), Eurius Crassipes-én egy vastag emberlábat. Kr. e. 120 körül a pénzverő hivatalnokok a dénárok reversein rendesen saját őseik tetteit, azoknak származását vagy egyéb vonatkozásaikat családjaikhoz, vagy családjuknak az államhoz kezdették ilyen typusok által dicsőiteni, — noha ilyen jeleneteken kívül a biga és quadriga későbbi dénárokon elég gyakran fordul még elő. Ilynemű dénárokat, minők fölötte nagy számmal maradtak reánk, consularis, családi érmeknek szokás elnevezni. Veretjük ügyes technikára mutat s fölötte nagy változatosságot tüntet fel, az érdekesnél érdekesebb jeleneteknek egész sora fordul rajtuk elő. Íme nehány példa. C. Metellus egy dénárján elefántbigát találunk férfialakkal, melyet Victoria megkoszorúz, vonatkoztatással ősének, L. Metellus proconsulnak Hasdrubal fölötti győzelmére, midőn annak elefántjait Panormus- nál Kr. e. 251-ben elfogta. (Lajstr. 231., 232. sz.) Sextus Pom- pej us Faustul us, pénzverő hivatalnok egy denarja Romulust- Remust szoptató farkasnöstényt tüntet fel, a mint Faustulus, a hivatalnok egy őse, megtalálja. (Lajstromunk 480. sz.) P. Pom- pejus Musa, pénzverő hivatalnoktól van egy fölötte érdekes denarsorozat, melyeknek reversén vonatkoztatással saját nevére a különféle múzsák, valamint azoknak vezére Hercules Musa- getes láthatók. (Lajsti\ 486., 487., 489. sz.) L. Titurius,
