Evangélikus lyceum, Pozsony, 1888
9 S a b i n u s egy denarja két sabin nőt elrabló rómait ábrázol (Lajstr. 564—566. sz.). Lucius Manlius Torquatus quaestor, ki magát Titus Manlius Torquatustól származtatta, egy dénáron azon díszt tünteti fel, melyet híres őse a párviadalban megölt gallustól elfoglalt. (Lajstr. 419, 420 sz.) Néha a római pénzverő hivatalnokok még a jelenből is vettek ilyen typusokat, mint pl. a gabnavételt eszközlő quaestorok, Piso és Caepio (Lajstr. 242—243. sz.). Ritkábban találjuk a papi és auguri méltóság jelvényeit vagy pénzverő eszközöket vagy egyéb allegorikus jeleneteket. (Lajstr. 365, 366, 374—376, 386. sat. sz.) A mi a köztársaság ezüstérmeinek műbecsét illeti, már föl volt említve az ügyes veret, s az érdekes jelenetek változatos száma, mi azonban a typusok szépségét s a bélyegvésést illeti: a köztársaság érmei mind, még az olyannyira érdekes családi érmeket sem véve ki, a görög érmekhez nem is hasonlítanak, szépség tekintetében távolról sem közelítik meg. A köztársaság azon korában, midőn az ezüstpénzverésre mentek át, a pénzverés művészete fölötte kezdetleges volt: a veret lapos, az alakok idomtalanok, a Romafej mindenkép tökéletlen A római érmészet fénykora körülbeló'1 Kr. e. 54-ben veszi kezdetét s tart Augustus-ig. Az ezen korbeli dénárok gyönyörűek, a rajz finomsága tekintetében, Pyrrhus és Agathokles érmeivel vetélkednek, noha azokat még sem érik el. Szép dénárokat, Nerius, Cornuficius, Sextus Pompejus, Lentulus Cossus s másoktól láttam a bécsi cs. és k. múzeumban. * * * A köztársaság vége felé a pénzverés terén is nagy változás állott be; az átalakuló félben levő állam a pénzügyet is felforgatta. Mig a köztársaság korában a pénzverés jogát kizárólag a senatus gyakorolta : Caesar a Rómában való arany-, meg ezüstpénz-veretés jogát magának követelte. Augustus egy lépéssel tovább menve Kr. e. 16-ban a senatust az arany- és ezüstpénz-veretés jogától egészen megfosztotta s habár kezdetben — mintegy átmenetileg — Augustus is pénzverő hivatalnokok által verette a pénzt, mi abból látható, hogy legkorább keltű érmein ilyen hivatalnokok nevei fordulnak elő; mégis Augustus nem sokára a pénzverést császári hivatalnokokra bízta, kiket i’endesen a szabadosok közül nevezett ki. A senatusra, mintegy kárpótlásul Augustus a rézpénzveretést hagyta, mely Kr. e. 74 óta nem volt folyamatban. Aurelianus császár (270—276) különben a senatust a rézpénzveretés jogától is megfosztotta. E császári kor rézpénzveretése a köztársaságétól minden tekintetben eltér. Mig akkor az a s volt a pénzegység, most a rézből való sestertius lön azzá,-— ezüst sester- tiusokat veretni tudvalevőleg már a köztársaság korában megszűntek. Ama rézsestertiirs értéke négy as-szal ért föl, létezett ennek fele a d u p o n di us, továbbá az as, a semis, azaz fél as,
