Evangélikus lyceum, Pozsony, 1888
7 ezek nem oly tartalmasak, mint a köztársaság valamennyi ezüstérme. Súlyra nézve a denar eredetileg a fontnak 1j^2 része volt, azaz 4-55 gr. Kr. e. 217-ben azonban, ugyanakkor, midőn a Lex Flamminia által az uncial-láb hozatott be, a denar súlya a fontnak x/g4 déré szállíttatott le; a reducálás tehát nem egyedül a rézre, hanem az ezüstpénzre is kiterjedt: az as ama leszállítás szerint a dénárnak ^-val ért föl, a sestertius négy as-szal azonosíthatott. A köztársaság ezüstérmeinek typusát illetőleg, valamennyinek aversén ábrázolva találjuk Roma istennő fejét sisakkal, melynek taréja ki van csipkézve s egy madárfejben végződik, halántékain szárnyak vannak. Az avers eme typusa körülbelül Kr. e. 120-ig változatlanul megmaradt. Ettől kezdve kezdetben ritkán, később mind gyakrabban más istenségek fejeit alkalmazták, vagy pedig később leírandó pénzverő hivatalnokok hires őseinek typusait. A victoriatus előoldalán azonban rendszerint Jupiter fej látható. A denar, quinar és sestertius re vers én az egymásmelleit lóháton vágtató Diós cur ok láthatók, előreszegzett dárdával, lobogó hadiköpenyben, fejükön az u. n. halászkalappal, fölöttük ismeretes jelvényeik, a hajnal és est csillagja. A Dioscurok e szerint harczoló isteneknek vannak feltüntetve, a mint a monda szerint a Regillus-tó melletti csatában megjelenve a rómaiakat győzelemre segítették. A revers eme jelenete alatt gyakran — néha egy kiemelkedő szalagon bevésve — ROMA nevű felírás használatos. A leirt reversbeli typus mellett már korán egy másikat használtak a rómaiak, t. i. szárnyas Victor iát két fogatú kocsin, vágtatva és lépve; valamivel később Jupite rt vagy más istent négyes fogaton, quadrigan. A victoriatus reverse egy diadal mi jelvényt megkoszorúzó Victoria, a honnan neve is leszármaztatható. A római köztársaság főérme a denar volt és maradt. A victoriatusnak, tekintve egy részt fő lelőhelyeit, továbbá azt, hogy az az akkori görög-illyr pénzlábra támaszkodik, kereskedelmi éremnek kellett lennie, mely nemzeti jelentőségre soha sem jutott s Krisztus előtt 150 óta egyáltalában nem veretett. A quinarius és sestertius szintén kis mennyiségben verettek, a köztársaság utolsó éveiben szintén nem. A rézpénzveretés is mind csekélyebb és csekélyebb lön, Sullatól (Kr. e. 74 óta) Kr. u. 15-ig egyáltalában szünetelt. Sőt aranypénzt is, minőt Kr. e. 217 óta verettek a rómaiak és pedig 60, 40 és 20 ses- tertiusnyi darabokat, csak átmenetileg aránylag csekély számmal s főleg Rómán kivül hadvezéreik által hozták használatba. A denárjegy azon időtől kezdve, midőn a Roma istennő mellett más istenségek fejei is alkalmaztattak, lassanként elmaradt, — elmaradt különben a császári kor dénárjain és aureusain is és csak Diocletian érmein fordulnak ismét elő az
