Evangélikus főiskola, Pozsony, 1881
7 jainkban művelődésünk ama hatalmas tényezője több oldalról megtámadtatott, sőt jelen viszonyainkra szükségtelennek, hasznavehetetlennek nyilváníttatott. Évszázadoknak az emberképzésben leghathatósabbnak talált tapasztalatait egyszerre megdön- teni és csalékonyaknak nyilvánítani: bámulatos merészség. Korunkat általában a műveltség és fölvilágosodás korának szokás nevezni. Ámde a valódi műveltség természete rendszerint valami általánost, egyetemest foglal magában, az emberiség egész eddigi életének felölelését, ismeret és eszmélés általi elsajátítását. Sok század elmélkedése és gondolkodása adta meg az embernek azt az eszmekört és nyelvezetet, melyet ma a tudomány és művészet bir. Mi volna a mai Europa műveltsége, ha belőle kivennők azt, mit az ó hellen és római világnézet hagyott át és ójtott be? Mi volna, mi lenne a költészet azon fogalmak, képek és alakok nélkül, melyeket neki a hellen költészet és hellen világnézet adott? A classicus népek irodalma ennélfogva minden korszakban elkerülhetlen szükséges tanulmánya lesz a valódi műveltség után törekvő embernek, mivel egy kor sem haladhat előre a nélkül, hogy az őt megelőzők nyereményeit a műveltségben és humanitásban ne használja. Ezen irodalom vezeti be a népeket az emberi nem történetébe, ez juttatja a szellemi művek létesítésének lehető legmagasabb fokára; ez által ösmerjük meg az ókori népek gondolkodás módját, alkotó erejét, szellemi életét. Ezen népek költői, szónokai, történetírói és bölcsészei mindegyik a maga nemében a tudomány és tapasztalásnak legbecsesebb kincseit gyűjtötték össze és hagyományozták nekünk, melyek mind a beléjök szőtt .érzelem és szellem mind külalakjuk miatt mindaddig utánzásra legméltóbbaknak tartattak és tartatni fognak. Ha valaki a bölcsészet és ékesszólás nagyműveit akarja tanulmányozni: ezeknek tisztább forrásait máshol mint a classicus népeknél nem találja. Teljes fényben ragyog itt Plátó, kit méltán nevezett az ókor a lélek orvosának. Általa az élet bölcs vezetésének elvei és szabályai oly kecsesei és bájjal adatnak elő, hogy róla Cicero nem kételkedett kimondani, miszerint maga Zeusz, ha görögül akart volna beszélni, erre nem mást, mint Pláto nyelvét használta volna. Aristotelesről azt mondják, hogy aranyfolyam ömlött le ajkairól. Ezt követte Xenophon, ama kellemes bölcsész és történetíró, kinek szája által, mint mondák, magok a múzsák
