Evangélikus főiskola, Pozsony, 1881
6 században is a tudományos oktatás alapja, és a tudományok különböző ágaiban mint költészetben, szónoklatban, bölcseletben bámulatos és majdnem elérhetetlen eredményeket hozott létre; nemsokára pedig abban mutatja ki termékenyítő erejét, hogy az azt művelő nemzetek anyanyelve annyim gyarapodik, hogy lassanként bármely tudomány előadására alkalmassá válik. A 18. század közepe táján már az élő nemzeteknek az ó-classicus nyelvek tökéletes mintái után gazdagított anyanyelvűk kezd a tudományos közlekedés eszköze lenni, és a classicus nyelvek terét a nemzeti nyelvek foglalják el. Ezen rövid vázlatból látjuk tehát, hogy napjainkig a classicus nyelvek- és irodalommal való foglalkozás volt azon elem, mely a magasabb szellemi műveltségnek életet adott, minden magasabb lélek az antik világ tiszta, egészséges levegőjében élt át egy bizonyos korszakot, és annak remekműveit választotta követendő mintákul. Vergiliust az egész középkor csodás tisztelettel illette; Shakespeare műveinek legfönségesebb tárgyait a régiségekből meríté; az angol parlamentnek legnagyobb szónokai mindig Demosthenes és Cicero után képezték magukat. Lessing, az újabb német irodalom alapítója, minden lapon elárulja a régi classicusokban való jártasságát; a classicus tanulmányok emelték Schillert és Gröthét minden nép és kor leghíresebb költői közé. Nemzeti irodalmunk és nyilvános életünk első rangú bajnokait, Széchényit, Kazinczy t, Berzsenyit stb. is a classicus tanulmányok képezték kitűnőkké. Nyelvünknek szónoki méltóságát, költői szellemét jobbára a latin nyelv befolyásának köszönhetjük. Ezért méltán köti szivére Kölcseynk páratlan jelességű Parainesis-ében a honfisarjadéknak, hogy tisztelje és tanulja más művelt népek nyelvét is, de főleg ama kettőt, melyen Plutarchos a nemzetek legnagyobbikának hőseit és Tacitus a római zsarnok tetteit a történet évkönyveibe való színekkel benyomta; hogy ösmerkedjék meg a régi és újabb kor nevezetes szónokaival, de mindenek fölött ama kettővel, kiknek egyikét Athene, másikát Róma nevezé magáénak: Demosthenessel és Ciceróval. Azonban noha az ó-classicai műveltségnek ily ragyogó jelenetei tárulnak fel elénk a történelem lapjain, mégis napjainkban, midőn az országos és társadalmi ügyvezetés már mindenütt nemzeti nyelven foly, és a tudományos közművelődés már mindenütt nemzeti nyelven terjeszti jótékonyságát, nap
