Evangélikus főiskola, Pozsony, 1881

12

sítése, melyek a köztök és isteneik között létező viszonyokból keletkeztek. A Homeros által ecsetelt ember az istenekben a népek és államok sorsának intézőit és rendezőit látja; a mit a hősök haragjának vagy a köztök támadt viszályok gyászos következményei gyanánt énekel meg, az nem más, mint a hatalmas Zeusznak örök végzése. Ugyanily vallásos érzület lengi át az ókor nagy történetíróit. Számtalanszor hangoztatják, hogy a nemzetek jó vagy rósz állapota, virágzása vagy elhervadása, keletkezése vagy elenyészése azon viszonyoktól függ, melyekben azok isteneik iránt vannak. Mily szomorúság tölti el Horatius szívét, midőn nemzetét ősei útjáról eltérve istentelenség, tobzódás, fényűzés, elpuhulás által a végenyészet romlásához közeledni látja! Mily buzdítólag inti őket eme szavaiban:

Dis te minorem quod geris, imperas:

Hinc omne principium, huc refer exitum.

Hi multa neglecti dederunt Hesperiae mala luctuosae.

Mily megragadó példákat találhatunk a görögök tragoediáiban arra nézve, hogy mily kérlelhetlenül boszulja meg minden elbizakodott dacznak vakmerőségét az örök nemezis; mikép harapódzik nemzetségről nemzetségre a gonoszság, míg végre romlásba dönt.

Sokan azonban azt mondhatnák, hogy ők megengedik és elismerik, hogy az ókorral sem tudományos, sem művészeti, sem erkölcsi viszonyok tekintetében nem szakíthatunk, de ezen viszonyokat megismerhetjük ma már anyanyelvűnkön is a régi népek történelméből, főleg miután ezek fordítások által már nagy részben meghonosultak, minek tehát még nyelveiket is oly fáradsággal tanulni? Tagadhatlan, hogy a fordítás az eredetit bizonyos fokig pótolhatja és így az ókori népek történetét, polgári szervezetét, műtökélyét megismerhetjük, sőt miután az újabb népek irodalmára az ó-classicus irodalom jelentékeny befolyást gyakorolt: az ókori népek erkölcsi eszméi is nagyjában átmentek már az újabb irodalmakba; de a haszon mindég tökéletlen marad, mivel a legjobb fordítás sem adja vissza az eredeti munkát, csak mindég tökéletlen utánzás az. Mert valamely népnek modorát és szellemét csak nyelve és előadási modora által érthetjük meg. A mindennapi tapasztalás mutatja, hogy népeket csak úgy ismerhetünk meg, csak úgy tanulmányozhatjuk