Evangélikus főiskola, Pozsony, 1881
10 forrásból merít. A bölcsész, ki fordításra szorul, sohasem fogja megérteni, mit Pláto és Aristoteles tanítottak. Hasonló helyzetben van a történetíró; részint, hogy a régi népek sorsát, alkotmányuk fejlődését és természetét kutassa, részint, hogy a nagy mesterektől tanulja az anyag feldolgozását, szóval, hogy jó történetíró lehessen; azonkívül mindazok, kik a régiséggel összefüggő tudományt miveinek, a geographus, az archaeologus, a szónok, egy sem nélkülözheti az ó-classicai irodalmat és nyelvet. Míg ekként a tudományok tekintetében feladataink minden lépten-nyomon az antik világ latin részére, Rómára utalnak: addig az emberi szellem legszabadabb nyilvánulásában, a művészetben minden lépten Hellasba, az antik világ másik részébe, vezettetünk. Ez áll különösen a képző művészetek szemet-lelket gyönyörködtető tárgyairól. Az olymposi isten-alakok sok század után még jelenben is fenségben és utolérhetetlen szépségben ragyognak; a korinthusi oszlopok koszorús fejezetei, az örökbecsű Akropolisnak és Minerva templomának romjai; a nagyemberek hamvait fedő urnák maradványai, a vert pénzeken büszkélkedő herosoknak élethű lenyomatai ma is becses emlékei ama dicső aranykornak; az emberi mű-geniusz még ma is haladását egyedül a szerint méri, minél inkább hasonlít műve ezen örök mintapéldányokhoz. A költészetben is a görög remekművek tekinthetők a legnagyobb példányoknak. Találunk azokban költészetet, mely az érzelem leghevesebb kitöréseiben is uralkodik magán; örül mértékkel, szomorkodik hiedelemmel Találkozunk költői értelemmel, mely sohasem feledkezik magáról, sohasem áldozza fel az egészet a részeknek; a lelkesedés legihletettebb pillanataiban sem veszti el jelenlétét, tisztaságát és józanságát. Igaz ugyan, hogy költői hatás, a feltalálás gazdagsága, a gondolatok merészsége, az érzelem hevessége tekintetében az újabb nemzetek költészete előtte áll a régi hellen költészetnek, de művészetre, értelmességre a műszerkezet helyességére, a forma mesterkéletlen szépségére nézve a hellen remekművek örök mintaképek gyanánt tündökölnek nemcsak a jelen, hanem a jövendő időkben is. Az újabb nemzetek hőskölteményei sohasem fogják nélkülözhetővé tenni Homerost, valamint az újabb dráma termékei minden gazdagságuk mellett a képzeletben, szellemben, a cselekvés és jellemek változatosságában sohasem fogják pótolni
