Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880
18 A harmadik főrészben mindenek előtt nevetségessé teszi ama balga véleményt, mintha eszeló'sség és költői génié egy és ugyanaz volna. Azt hiszik sokan, hogy túlzott gondolatok és képtelenségek összehalmozása teszik a költőt költővé, és hozzá nem illik a komoly fontolgatás és tanulmány. Némely eszelős poeta annyira ment már, hogy magatartásában és arczkifejezé- sében az őrülthez hasonlít. Horatius gúnyolja e balga felfogást, és azt állítja, hogy bölcseség és józan ész a helyes compositio forrása és princípiuma; e czélból ajánlja egyfelől a socratesi philosophia, más szóval a moralis bölcsészet gondos tanulmányozását, másfelől az emberi természetnek, a poeticái erkölcsök ezen nagy mintaképének szorgos megfigyelését, szóval a valódi gyakorlati életnek tág ismeretét : Scribendi recte sapere est et principium et fons. Rem tibi Socraticae poterunt ostendere chartae, Verbaque provisam rem non invita sequentur. Qui didicit, patriae quid debeat et quid amicis, Quo sit amore parens, quo frater amandus et hospes, Quod sit conscripti, quod iudicis officium, quae Partes in bellum missi ducis: ille profecto Reddere personae scit convenientia cuique. Respicere exemplar vitae morumque jubebo Doctum imitatorem, et vivas hinc ducere voces. A. P. 309—318. A bölcsészeinek a gyakorlati élettel való összekapcsolása szükségképeni. Mert a merev bölcsész élettapasztalat nélkül, a laicus alapelvek nélkül beszél és cselekszik. A kettő egyesülve elhárítja az egyoldalúságot és az emberi életről teljes és kimerítő fogalmat ad; a költőt pedig, főleg a dráma-költőt, a tökély oly nagy fokára emeli, hogy az erkölcsök ilyetén rajzolása egymaga — egyéb fogyatkozások mellett is — képes valamely költemény sikerét biztosítani. A római költők fogyatkozásainak egy másik oka alacsony és korlátolt neveltetésükben rejlik. A görög ifjú zsenge korától fogva egész szellemével dicsőség után áhítozik : mig a római ifjú a nyerészkedési vágy által lebilincselve és ártalmas önző életelvek becsepegtetése által képtelenné válik nagy dolgokat gondolni és azokat ügyesen és gondosan kivinni : Graiis ingenium, G-raiis dedit ore rotundo Musa loqui, praeter laudem nullius avaris.
