Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880
19 Romani pueri longis rationibus assem Discunt in partes centum diducere. — — At haec animos aerugo et cura peculi Cum semel imbuerit, speramus carmina fingi Posse linenda cedro et levi servanda cupresso? A. P. v. 323—326 és 330- 332. Egy harmadik akadály azon korlátolt felfogásban rejlik, mely a költészet czéljáról tápláltatik. A valódi költőnek a leg- nagyobb tökély után kell törekedni, és nem szabad azzal beérnie, hogy egyik-másik kívánalomnak eleget tett. A költészet legnagyobb tökélye pedig az oktató és mulattató, a hasznos és kellemes egyesítésében áll: Aut prodesse volunt, aut delectare poetae, Aut simul et iucunda et idonea dicere vitae. A. P. v. 333—334. Főkellék az, hogy a didacticai költészetben vagy más költészeti faj oktató szakaszaiban a tantételek rövidek legyenek : Quidquid praecipies, esto brevis, ut cito dicta Percipiant animi dociles teneantque fideles: Omne supervacuum pleno de pectore manat. A. P. v. 335—337. a mulattató költészetben pedig legyen meg a valószínűség : Ficta voluptatis causa sint proxima veris, Ne, quodcunque volet, poscat sibi fabula credi, Neu pransae Lamiae vivum puerum extrahat alvo. A. P. v. 338—340. Mindkét tényezőnek azonban egy jó költeményben egyesülve kell lenni. Ezek ellen azonban felhozhatná valaki azt, hogy ha a szigorú bíráló mindezeket a követeléseket figyelembe veszi és ezekhez ragaszkodik : akkor lehetetlen lesz neki eleget tenni, mert ennyi követelés inkább lehangolja a költőt semhogy felbátorítaná. Ezen ellenvetés ellen azt válaszolja Horatius, hogy az ő szigorú követelése nem terjed ki annyira, hogy teljesen hibátlan és tökéletes művet követeljen. Néhány jelentéktelen hiba és fogyatkozás a leggondosabb Írónál is előfordulhat; és valamint elvet egy egészen rósz költeményt, ha néhány sikerült részlet található is benne : úgy megfordítva néhány hiba nem fogja őt akadályozni abban, hogy oly költeményt, mely egészben véve sikerült, meg ne bámuljon. De meg nem is kívántatik 2*
