Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880
15 hangját megismerni, és tudni azt, mennyiben léphet át egyik a másiknak sajátságaiba, a nélkül hogy természetes különbsége megszűnnék. Ezen fölötte kényes kérdés tisztázására felveszi a drámai költészet két faját a tragoediát és a comoediát. E kettő annyira különbözik egymástól, a mennyire csak két tárgy egymástól különbözhetik; és mégis megeshetik, hogy az egyiknek jellege hasonló lehet a másikéhoz. A comoedia ugyanis szenvedélyesebb situatióiban a tragoedia magaslatáig emelked- hetik, és viszont a tragoedia csendes, bús jeleneteiben a mindennapi egyszerűségig ereszkedhetik le. — Maga a költemény is legyen vonzó, hogy kényekedve szerint vonhassa a nézőt, a hová csak akarja. A stylus különbözzék a cselekvő személyek jelleme és benső állapota szerint; más hangulat illik a haragoshoz, más a bánatoshoz, más a pajzánhoz és más a komolyhoz; különböznie kell végre a rang, kor, állás és vidék viszonyai szerint is. A feldolgozandó tárgy tartozhatik a históriai vagy a képzeleti világba, azaz lehet régi, mások által már feldolgozott, vagy egészen új, az iró saját alkotása. Az elsőnél az író a hagyományt követi, azaz az elfogadott, megállapított és hagyomány és régiség szentesítette felfogásnak jellemét alkotja meg; itt tehát az kívántatik az írótól, hogy jellemzésében következetes és önálló legyen. A másiknál az iró egyéni nézetét követi és felfogása szerint alkotja meg drámája jellemeit. Ámde egészen uj jellemeket alkotni kissé nehéz dolog, mert ez esetben nincs az iró előtt olyan megállapított eszmény, melyet utánozhatna : ezért Horatius azt ajánlja, hogy tanácsosabb régi jellemeket és tárgyakat feldolgozni és feleleveníteni főleg olyanokat, melyek Homeros és az epikai költők feldolgozása által már ismeretesekké és közkedveltségüekké lettek, egyúttal útmutatást ad a szolgái utánzás kikerülésére; az iró ugyanis az ismert tárgyat uj és más oldalról való feltüntetés által tegye újjá és mintegy sajátjává : Publica materies privati juris erit, si Nec circa vilem patulumque moraberis orbem; Nec verbo verbum curabis reddere fidus Interpres; nec desilies imitator in artum, Unde pedem referre pudor vetet, aut operis lex. A. P. v. 131—135. Azonban ama tanács, hogy az iró jellemeit és tárgyát az epikából válaszsza, két hibára vezethet. Mert a hagyomány által
